A választások kimenetelétől függetlenül az ország politikai rendszere parlamentárisról elnökire változik, tehát a végrehajtó hatalom feje immár nem a kormány, hanem a köztársasági elnök lesz.
Népszövetség vs. Nemzetszövetség
Az államfőválasztáson a jelenlegi elnök, Recep Tayyip Erdoğan fő riválisa Muharrem Ince, a legnagyobb ellenzéki erő, a kemalista Köztársasági Néppárt (CHP) jelöltje. Rajtuk kívül versenybe száll még Meral Aksener volt belügyminiszter, aki a tavaly októberben alapított nacionalista Jó Párt (Iyi Parti) elnöke, valamint a 2016 novembere óta börtönben ülő Selahattin Demirtas, a kurdbarát Népek Demokratikus Pártja (HDP) egykori társelnöke. Két további jelölt, Dogu Perincek, a parlamenten kívüli, nacionalista Haza Pártja (Vatan Partisi), és Temel Karamollaoglu, a parlamenten kívüli, iszlamista Aranykor Pártja (Saadet Partisi) színeiben a kevésbé esélyesek közé tartozik.
A pártok tekintetében a hatalmon lévő iszlamista-konzervatív Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) és a nacionalista Nemzeti Mozgalom Pártja (MHP) alkotja a „Népszövetség" nevű pártszövetséget. A CHP, a Jó Párt és az Aranykor Pártja pedig az ellenzéki „Nemzetszövetséget". Figyelemre méltó, hogy az ellenzéki oldalon egymástól mennyire eltérő nézeteket valló pártokból jött létre az összefogás. Önállóan indul a HDP, a kurd iszlamista Szabad Ügy Pártja (Hür Dava Partisi) és a Haza Pártja.
A választások legfontosabb kérdése az, hogy Erdoğannak sikerül-e megszereznie a szavazatok legalább 50 százalékát és ezzel már az első fordulóban megnyernie az államfőválasztást, valamint az, hogy a kormánypárt meg tudja-e őrizni parlamenti többségét az 550-ről 600 fősre bővülő törvényhozásban.