A producer találkozott is Hitler kedvenc rendezőjével.
Egészen őrült interjút hozott össze a GQ Quincy Jones-szal, a számos Michael Jackson-slágert jegyző, legendás zenei producerrel. A 84 éves Jones a beszélgetés során kötőszóként használja a motherfucker (anyabaszó) kifejezést, és azt állítja, hogy jelenleg is huszonkét szeretője van a világ különböző nagyvárosaiban, de mindez semmi a producer által felelevenített anekdotákhoz képest. Így például Jones elmeséli, hogy Detroitban az akkor még drogdíler Malcolm X-től vásárolt anyagot, látta, ahogy Ray Charles, akinek az összes vénája kikészült, a heréjébe lőtte be a heroint, de azt is elárulja, hogy Frank Sinatra össze akarta hozni őt Marilyn Monroe-val. Jones felidézi, hogy Pablo Picasso milyen egyedi módon fizette ki az éttermi számláit, valamint azt is elmeséli, hogy Truman Capote először nem akarta, hogy ő szerezzen zenét egy csupán fehér színeszeket szerepeltető filmhez, később azonban sírva kért bocsánatot rasszista megjegyzéséért. A pályafutását jazztrombitásként kezdő Jones azt is elárulja, hogy 1974-es agyi aneurizmája óta nem játszott a hangszeren, mivel ha még egyszer belefújna a trombitába, valószínűleg meghalna.
Az interjúnak azonban kétségtelenül az a legszürreálisabb pontja, amikor Jones a náci Németország elsőszámú filmrendezőjével, Leni Riefenstahllal való találkozását eleveníti fel. "Az akarat diadala óta a rajongója voltam. Ez a nő minden idők legnagyobb filmkészítőinek egyike volt" - jelenti ki a producer. „Leni tudta, hogy a rajongója vagyok. Berlinben tartózkodtunk éppen, Nastassja [Nastassja Kinski, Jones élettársa egy időben] Wim Wenders-szel csinált egy filmet. Egy nap meghívást kaptam Lenitől, azt akarta, hogy együtt ebédeljünk. Ez volt életem legelképesztőbb találkozása” – hangsúlyozza Jones. „Mindent tudtam róla, Goebbels szeretője volt.” (Az interjú készítője egy lábjegyzetben azért rámutat: valószínűleg ez nem igaz, Riefenstahl gyakran beszélt a propagandaminiszter iránti ellenszenvéről, még ha a harmincas években valóban gyakran mutatkozott is vele társasági eseményeken.)
„Fiatalkorában úgy nézett ki, mint Hedy Lamarr. Azt mondta, 211 kamerát használt. Megkérdeztem, hogy miért, mire azt mondta: »Toborzófilmet csináltunk Hitlernek, gondolod, hogy mondtam volna Hitlernek, hogy vegyük fel még egyszer, Adolf?« Aztán arról beszélt, hogy a Harmadik Birodalomban mindenki kokainfüggő volt. Nézze, tizenegy éves koromban már striciknek dolgoztam, ők is ezt csinálták – kokainoztak, mert erőszakosabbá tette őket az anyag.” Jones szerint Riefenstahl látta, ahogy Hitler is kokainozik. „A történelem bizonyítja, hogyan hatott rá a szer. Megölt minden anyabaszót, akit csak látott.” A ripoter kérdésére, hogy volt-e köze a kokainnak a nácizmus szörnyűségeihez, a producer igennel válaszol. „Úgy gondolom, hogy nagy szerepe volt. Amikor Leni elmondta ezt, egyszerre megértettem a dolgot, mert egész életemben jelen volt ez a szar.”
Az interjúkészítő megjegyzi, hogy sokak elítélnék, hogy olyasvalakivel ebédelt, aki közeli kapcsolatban állt a náci párttal. „Ó, hagyj már a faszságaiddal, ember” – válaszol Jones. „Leni emberi lény volt, egy nagyon különleges emberi lény. Nem politikai okokból tette azt, amit tett, hanem a hivatása iránti szenvedélye miatt.” A producer szerint a rendezőnő nem bánta meg múltját. "Lenit sohasem lelkesítették fel azok a dolgok, amiket a Harmadik Birodalom csinált. Nem volt benne. Elhiheted. A sorok között kell olvasnod.”
Ha a düh-kór már nem elég, akkor a klasszikus, jól bevált veszettség is megteszi, vagy legalábbis egy variánsa. Ettől pedig a francia veszettek szinte szó szerint tépik szét egymást.
Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
Platina lemezzel és a múlt árnyaival vagy éppen fénylő szikráival Ákos lett Ákos előzenekara, hogy végül egy angyalnak monumentumot állítva a Metropolis épüljön fel.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
Az ukrán elnök veszélyezteti Szlovákiát – véli a kormányfő.
A katonai szövetségben abból indulnak ki, hogy az USA nem fordít hátat a közösségnek, betartja vállalt kötelezettségeit – mondta Boris Ruge.
