Éppen erre hivatkozva utasították el Hidalgóék Alice Déon kérelmét. A törvény szerint egy elhalálozott személy négy esetben jogosult arra, hogy egy adott településen sírhelyet kapjon: ha ott hunyt el, ha ott lakott, ha családi sírhellyel rendelkezett ott, vagy ha szerepelt a település választási nyilvántartásában. Márpedig Déon esetében egyik feltétel sem teljesült. „A halál előtt is érvényes a jogegyenlőség, közszereplők legyünk vagy sem, a Francia Akadémia tagjai legyünk vagy sem. És büszke vagyok arra, hogy Párizsban aggályosan tiszteletben tartjuk köztársaságunk alapelveit” – fogalmazott Twitter-bejegyzésében Pénélope Komitès, Hidalgo temetkezési ügyekben illetékes munkatársa. A harcos köztársaságpárti kiállásban csupán egy szépséghiba van: a múltban már volt példa arra, hogy a városvezetés kivételt tett illusztris személyekkel, így például 2004-ben az amerikai Susan Sontagnak, 2012-ben pedig a mexikói Carlos Fuentesnek biztosítottak sírhelyet a fővárosban.
„Igaz, az apám jobboldali volt, ám irodalmi kérdésekben nem szektásan gondolkodott. Az írók maguk lehetnek jobb- vagy baloldaliak, a műveik azonban nem” – szögezte le Alice Déon, hozzátéve: nem kívánja tovább szítani a már amúgy is parázs vitát. Hidalgóék joggal pitiánernek nevezhető húzása ugyanis sokakat felháborított. A párizsi közgyűlés republikánus és független tagjai rosszhiszeműséggel és politikai elfogultsággal vádolták meg a polgármestert. Jérôme Dubus Macron-párti politikus pedig a Figaróban adott hangot értetlenségének. „Mindenki tudja, hogy a párizsi temetők megteltek, hogy nincs bennük több hely. Mi sem érthetőbb, hogy emiatt szabályokat hoztak, és ezeket illik betartani. Michel Déon esete azonban egyedi: a francia kultúráról van szó” – hangsúlyozta Dubus.
Houellebecq is kiállt az író mellett
Február 19-án száz francia értelmiségi közös levélben állt ki amellett, hogy Déont a fővárosban temethessék el. Az író széleskörű megbecsültségét jelzi, hogy a lehető legkülönbözőbb hátterű és gondolkodású személyek írták alá a petíciót: nem mindennap látjuk egymás mellett például az establishment kedvenc filozófusának, Bernard-Henri Lévynek és A szentek tábora című regényével a migránsválságot és a Wilkommenskulturt már a hetvenes években tökéletesen megjövendölő, a baloldal által előszeretettel rasszistának titulált Jean Raspail-nak a nevét. Aláírta a levelet Michel Houellebecq is – a sztáríró a kétezres évek elején Déonék írországi otthonában keresett menedéket, amikor A csúcson megjelenése után az iszlamisták célkeresztjébe került. De többek között Milan Kundera, Guillaume Musso, Amélie Nothomb, Yasmina Reza írók, Alain Finkielkraut és Michel Onfray filozófusok is kiálltak Déon mellett.