Magdeburgi terrortámadás: ezrek emlékeztek élőláncot alkotva az áldozatokra
Sokan gyertyát tartottak kezükben és megtapsolták a mentőszolgálatokat, megköszönve a munkájukat.
Az antiszemita, szélsőjobboldali Charles Maurrasról nem lehet megemlékezni – döntött a kulturális miniszter.
Mint arról a Mandiner is beszámolt, az év elején botrány robbant ki Louis-Ferdinand Céline francia író antiszemita pamfletjeinek tervezett újrakiadása körül, a vita hatására a kiadó elállt a tervtől. Most Charles Maurras kapcsán tört ki polémia, aki százötven évvel ezelőtt született, és akit bevettek a Nemzeti megemlékezések könyve című kiadványba, amely a francia történelem és kultúra szempontjából fontos aktuális évfordulókat sorolja fel – írja a Le Point.
Charles Maurras a francia szellemi élet jelentős alakja volt a huszadik század első felében, kis túlzással a kor minden írója és gondolkodója hozzá képest határozta meg magát. Egyszerre volt fontos politikai gondolkodó, irodalomkritikus és korának (a pályatársak egyöntetű véleménye szerint) egyik legnagyobb költője, a görög-római civilizáció, a reneszánsz és a klasszicizmus csodálója. Maurras alapította az Action française nevű monarchista politikai mozgalmat és filozófiai műhelyt, ahonnan a kor számos kiemelkedő alkotója került ki. Maurras ugyanakkor szélsőségesen erőszakos stílusban ostorozta a zsidóságot (igaz, antiszemitizmusa nem faji alapú volt), a szabadkőműveseket, az idegeneket, a mozgalom napilapjában több alkalommal baloldali politikusok meggyilkolására szólított fel.
Maurras szerepeltetése a kiadványban nagy indulatokat váltott ki. Frédéric Potier, a rasszizmus, az antiszemitizmus és az LMBT-emberekkel szembeni gyűlölet elleni harcért felelős kormányzati szervezet (DILCRAH) vezetője a SOS Racisme és a Licra nevű szervezetekkel közös kérést intézett a kulturális miniszterhez, Françoise Nyssenhez, hogy távolítsák el az írót a kötetből. „Megemlékezni annyit jelent, hogy tisztelgünk valaki előtt. Maurrasnak, ennek a szélsőjobboldali, antiszemita szerzőnek nincs helye a megemlékezésre érdemes személyek között” – írta Potier, Nyssen pedig döntött: a könyvek visszahívását rendeli el, a kiadványt Maurras nevének említése nélkül kell újranyomni. Nyssen szerint erre azért volt szükség, hogy eloszlassanak olyan félreértéseket, amelyek „megoszthatják a francia társadalmat”.
A miniszter döntését ugyanakkor számos bírálat érte. A rangos Robert Laffont kiadó áprilisban gyűjteményes kötetben adja ki újra Maurras legfontosabb írásait, valamint ezidáig meg nem jelent műveit. A kötet előszavának szerzője, a Figaro Magazine újságírója, Jean-Christophe Buisson Twitter-bejegyzésben kritizálja Nyssen lépését. „Azok, akik a Maurrasról való megemlékezés ellen ordítanak, tegyék fel maguknak a kérdést: miért van az, hogy olyan szerzők, mint Proust, Walter Benjamin, Daniel Cordier, Bergson, Apollinaire, Althusser, Lacan, Colette, Claude Roy, Clavel, Malraux, Gide, Messmer vagy Blanchot csodálták Maurrast?”
Yann Moix író egy rádióműsorban fejtette ki a véleményét, szerinte „Charles Maurras a huszadik század elejének Jean-Paul Sartre-ja volt”, a kor egyik legtermékenyebb újságírója, nélküle lehetetlen megérteni ezt a időszakot, annál is inkább, mert hatalmas szellemi hatást fejtett ki többek között Proustra, Gide-re és Apollinaire-re. Moix szerint „hivatalos revizionizmust” jelez a miniszter döntése.
Hat évvel ezelőtt egyébként már kirobbant egy hasonló ügy, akkor Céline-t távolították el a megemlékező kiadványból.