Szlovák író: Orbán Viktor Európa jövőbeli vezetője lehet

Az 1948-ban Pozsonyban született Jozef Banáš gazdasági tanulmányai után a közigazgatásban dolgozott, de a hetvenes évek végétől elkezdte irodalmi karrierjét is. A kétezres években előbb a liberális ANO, majd a kereszténydemokrata SDKÚ politikusaként a szlovákiai és az európai politikába is belekóstolt. A lelkesedés zónája című, a Vasfüggöny idején játszódó, kelet- és nyugat-európaiakat összekötő regényét több nyelvre, így a magyarra is lefordították, Angela Merkel német kancellár gratuláló levelet is írt a szerzőnek. Banáš most a Szőcs Géza vezette Magyar PEN Club meghívására érkezett Budapestre, hogy Európa jelenéről és jövőjéről beszélgessen más közép-európai értelmiségiekkel (többek között a Mandiner által szintén meginterjúvolt román Dorin Tudorannal). Banáš hol tolmács segítségével szlovákul, hol pedig egyenesen magyarul válaszolt kérdéseinkre.

***

Húszéves volt az 1968-as csehszlovákiai bevonuláskor, negyvenéves, amikor a rendszerváltás eseményei történtek. Hogyan emlékszik vissza a kommunizmus idejére, mi volt az, ami a legmaradandóbb hatást gyakorolta önre?

Ezt az időszakot írtam meg A lelkesedés zónája című regényemben, ami magyarul is megjelent nemrég. Engem a régi rendszerben mindenekelőtt az irritált nagyon, hogy buta és ostoba emberek irányítottak minket. Korlátozták a buta vezetők azokat az embereket, akik dolgoztak önmaguk fejlesztésén, akik nyelveket tanultak, akik egyáltalán tanultak, akikben volt szellem, akik valamit el akartak érni. Itt volt tehát egyfelől az intellektuális szabadság hiánya. Másfelől viszont nagyon vágytam arra, hogy utazgassak, de ez nem volt lehetséges.

Jött aztán a rendszerváltás, majd 1993-ban békés úton szétvált Csehország és Szlovákia. Mi, magyarok keveset tudunk arról, hogy ezt a történetet, a szétválást hogyan élték meg és miként értékelik a szlovákok.

A csehek és a szlovákok közötti viszonyok – és ezt nem csak én merem állítani – most a legjobbak a történelem folyamán. Én magam is csehszlovák család tagja vagyok: a leányom Prágában él, az unokám pedig cseh, vagy ha úgy tetszik, csehszlovák (nevet). Az igaz, hogy a kettéválás után úgy tűnt, Szlovákiának nagyon súlyos gazdasági problémái lesznek. A legjobban képzett hivatali apparátus Prágában maradt, így sok szlovák hivatalnok is ott maradt a cseh oldalon. De szerencsére ezeket a dolgokat valamiképpen be tudtuk hozni, sőt, egy nagyon is szükséges erős öntudatra ébredtünk, így most nagyon jók és kiegyensúlyozottak a cseh-szlovák kapcsolatok. Csak az bánt bennünket, hogy a jégkorongban általában elvernek bennünket (nevet).

Eltelt negyed évszázad a rendszerváltás óta: Szlovákiának, csakúgy mint Magyarországnak, megvoltak a jobb és rosszabb időszakai. Mit tart nemzeti sikernek és mit a legnagyobb kudarcnak?

A legnagyobb kudarcunk, hogy úgy érzem, az emberek nem tudtak élni a megadatott szabadsággal. Számomra a szabadság nem önmagában a szabadságról, hanem egyben a felelősségről is szól. Az a nyomás, amit a kommunista párt negyven éven keresztül gyakorolt a társadalomra és az, hogy egy párt gyakorolta az uralmat, a nemzedékemben olyan reflexeket hívott elő, amelyeket ebbe a szabadabb korszakba is áthoztak. A másik dolog, amit a demokrácia hozott magával, hogy egész tömegek kerültek bonyolult vagy nehéz gazdasági helyzetbe. A gazdagok és a szegények közötti olló egyre tágabbra nyílt. A legnagyobb előny, amit az új világ hozott és ami a magamfajta embereknek fontos volt, az az, hogy most valóban azt mondhatom, amit akarok. És mivel senki nem hallgat rám, ezért írok! (Nevet.)

Ír is, például egy nyílt levelet Angela Merkelnek, amiben kritizálta az önnek korábban A lelkesedés zónája című könyve miatt gratulációt küldő német kancellár migrációs politikáját. Mi a gondja Merkellel?

A Merkelnek írt levelemben mindent megírtam, amit üzenni akartam neki. Felszólítottam arra, hogy viselkedjen felelősségteljesen, vegye figyelembe az európai nemzetek érdekeit, viselkedjen európaiként. Az „európai nemzet” egy fikció, Európában nem európaiak, hanem különböző nemzetek élnek.

Fikció is marad?

Ki az európai? Vannak németek, olaszok, szlovákok, magyarok és így tovább. Ha nem tudjuk tiszteletben tartani a nemzetek akaratát, akkor Európának nincs perspektívája. Brüsszel, élén Merkel asszonnyal – mert számomra Brüsszel csak Merkelék egyik intézménye – arra int minket, hogy viselkedjünk európai módra. De mi az, hogy európai? Európai Petőfi, európai Sevcsenko meg Ibsen, nem pedig valami képzeletbeli európai költő. 

Hogyan látja Közép-Európa, benne Szlovákia és Magyarország jövőjét?

Nagyon jónak látom. Közép-Európát nagyon erős történelmi értékek kapcsolják össze. És ezt mint szlovák mondom. Mi ezer éven át a történelmi Magyarország részei voltunk. A régi Magyarország történelme a szlovákok történelme is. Szent István a mi királyunk is volt. Mi jobban értjük egymást. És mi, magyarok, csehek, szlovákok, lengyelek érzékenyebben reagálunk és jobban észrevesszük az agymosást. A kommunisták alatt edzésben voltunk, hogy alternatív információkat keressünk. Ezzel szemben a nyugat-európai társadalmakat arra edzették, hogy zabálják azt, amit a mainstream média közvetít feléjük. És itt üzenem önöknek: egyértelműen támogatom Orbán Viktort. Európa egyik jövőbeli vezetője lehet belőle.