Fantasztikus a magyar határkerítés, Amerikában is ez kellene! – A Blackwater alapítója a Mandinernek

Az 1969-es születésű Erik Prince egy holland ősökkel rendelkező, vagyonos michigani családból származik. Édesapja a semmiből teremtett egy hatalmas sikert befutó autóipari céget. Prince ugyanakkor a katonai pályát választotta: előbb az amerikai Navy SEAL elitkommandósa lett, majd megalapította Blackwater nevű biztonsági cégét, amely óriásira duzzadt és megkerülhetetlen jelentőságű lett a kétezres évek közel-keleti háborúiban az amerikai hadsereg és diplomácia oldalán. A CIA-val is kapcsolatban lévő Prince és cége aztán a politikai és jogi támadások kereszttüzébe került, az üzletember és katonai guru végül eladta vállalatát. Jelenleg világ körüli logisztikai cégét építi, eddigi pályafutását pedig a most magyarul is megjelent, Amerika szolgálatában című könyvében írja és védi meg. Erik Prince Budapesten, a Mandiner szerkesztőségében adott interjút, még a párizsi merényletek előtt.

***

Az életútját megismerve meg kell, hogy kérdezzük: ölt már embert?

Én? Nem. És nem is beszélnék róla soha. Nézze, én Navy SEAL voltam, mielőtt ebbe az üzletbe belekezdtem volna, és tartani akartam a kapcsolatot velük a későbbiekben is. Szerettem Navy SEAL lenni, hiszen szolgálni akartam. Édesapám sikeres üzletember volt, de én a magam útját akartam járni. A Blackwater csoporttal is szolgáltunk, és a legnagyobb partnerünk az amerikai kormányzat lett. Egyre több kiképzést, logisztikai és repülési támogatást adtunk nekik, ahogy a társaság egyre jobban bekapcsolódott a közel-keleti konfliktusba. És ezt a munkát nagyon jól végeztük el. 

Lehetett volna üzletember, tovább folytatva a családi vállalkozást, vagy csak egyszerűen egy playboy, élvezve a vagyonát. Miért lépett a katonai pályára?

Az apám megtanította nekem a kemény munka élvezetét, értékét és sikerét. Nagy öröm egy kiváló dolgot felépíteni, ami komoly és kielégítő munkát ad embereknek. A Blackwater kapcsán néha turistának éreztem magam, ahogy a növekedésünkkel párhuzamban egyre több olyan dologba kezdtünk bele, amiről korábban álmodni sem mertem volna. Ezeket a munkákat azonban jól végeztük el, és a megrendelőink folyamatosan kerestek minket. A vállalatot azonban tönkretette a politika. De úgy látom, a minket elpusztítani akaró amerikai baloldalon is egyre többen rájönnek arra, hogy milyen veszteség a hozzánk hasonló cégek képességeinek elvesztése – különös tekintettel az Iszlám Állammal és a világ más tűzfészkeivel való szembeszállás során. 

Hogyan született meg egy privát biztonsági cég ötlete a fejében a kilencvenes években?

Láttam, hogy az ENSZ-békefenntartók mennyire nem hatékonyak Boszniában. SEAL-ként magáncégek gyakorlóterein is gyakorlatoztunk az Egyesült Államokban, így tudtam, hogy szükség van az ilyen vállalkozásokra. Láttam azt is, hogy szükség van a jól működő kiegészítő, támogató szolgáltatásokra a hadsereg körül. Az apám mindig azon gondolkodott, hogyan kell valamit jobbá tenni – az ő területén, az autóiparban. De ez volt az én világom is, amikor különleges műveleteket hajtottunk végre. 

„Az amerikai baloldal gyűlölt engem”

A Blackwatert 1997-ben alapította meg egy észak-karolinai mocsarakban létrehozott katonai gyakorlótérként – tíz évvel később már világ körüli vállalatként működött. Mi volt a siker kulcsa?

Hatékonyságra, az ügyfeleink megfelelő kiszolgálására törekedtünk, no és arra, hogy a kötelező minimum teljesítése helyett mindig többet kapjanak annál, mint amit kértek. Háromféleképpen lehet üzletet csinálni. Egy: működési hatékonysággal, amikor alacsony költségvetéssel működünk és nem pazarlunk el semmit sem. Kettő: innovatív termékekkel, mint például az Apple, ezt nem is kell magyarázni. A harmadik az ügyféllel való szoros együttműködés, annyira szorosan, hogy nehezen tudjon megszabadulni tőled. Mi mindhármat teljesítettük: hatékonyak voltunk, megfelelően szolgáltuk ki a megrendelőinket és megkerülhetetlenné is váltunk számukra.

Mi mindennel foglalkoztak a sikereik csúcsán?

Továbbra is nagyon sok kiképzést szerveztünk, a terepeinken 1,5 millió töltényt lőttünk el havonta. Ez nagyobb mennyiség, mint amennyit számos ország hadserege évek alatt ellő a gyakorlatain. Volt egy elég erős repülési kapacitásunk, volt repülőgépünk, voltak helikoptereink is. Tengerentúli kiképzőbázisokat is létrehoztunk. Volt egy biztonsági részlegünk, amelyik igencsak kivette a részét az amerikai diplomáciai testület védelméből két aktív háborús zónában is. Ezt a védelmet sikerrel láttuk el: egyik általunk védelmezett személy sem halt vagy sérült meg az évek folyamán. Voltak más feladataink is, ezek közül egyesek máig titkosítottak maradtak. De alapvetően biztonsági cég voltunk, erre koncentráltunk. 

Ami meglehetősen megtépázta a Blackwater hírnevét, az a bagdadi Niszúr téren 2007 szeptemberében történt incidens volt: a Blackwater emberei egy amerikai követségi konvojt kísérve egy kétséges közlekedési helyzetbe kerülve, akadályt és gyanút szimatolva 17 iraki civilt megöltek és 20-at megsebesítettek. Az ügy elmérgesítette Irak és az Egyesült Államok viszonyát és Amerikában is politikai botrány lett belőle. A bírósági ügy egészen 2015 áprilisáig tartott, amikor is az egyik blackwateres lövöldözőt életfogytiglanra, másik hármat pedig 30-30 év börtönbüntetésre ítélt az amerikai szövetségi bíróság. Hogy látja nyolc év távlatából a Niszúr téren történteket?

Ha a Blackwater emberei amerikai katonák lettek volna, nem lett volna ügy, nem lett volna vita belőle. Mi korábban azt kértük, hogy legyenek kamerák a járműveinkben, de megrendelőnk, az amerikai külügyminisztérium ezt nem engedélyezte. Sajnálom, hogy nem kényszerítettük ki a kamerák használatát, hogy ezzel megakadályozzuk a hasonló eseteket. Az ilyen kamerák, amik az amerikai rendőrautókban is vannak, védik a rendőrt, de a többi személyt is, és semleges tanúként szolgál a kétes esetekben. Ha lettek volna kamerák a kocsijainkban, soha nem lett volna ilyen gond belőle.

Nem hibáztak az emberei Irakban?

Maguk is tudják, milyen állapotok uralkodtak akkor Bagdadban: görögdinnyékbe rejtett pokolgépek, terrorista rajtaütések, állandó merényletveszély. Emlékeznek rá, hogy 2013-ban Washingtonban a rendvédelmi szervek végeztek egy 34 éves fogászati asszisztensnővel? A Fehér Háznál nem követte az őrség felszólítását, elhajtott. Az üldözés során a szövetségi kormányzat különféle fegyveres szervezeteihez tartozó egyenruhások és civilben lévő alkalmazottak több tucatnyi lövést adtak le rá, és végeztek vele. Fegyvertelen volt, ráadásul a hátsó ülésen ott ült a másfél éves kislánya, aki sértetlenül megúszta az egészet. Soha, senkit nem vontak felelősségre az esetért, pedig Washington nem Bagdad, nincsenek zöld és vörös zónák.

2009-2010 folyamán előbb megváltoztatta a Blackwater nevét a semleges hangzású Xe Services-re, majd eladta a céget másoknak, akik Academi néven máig folytatják a működést. Ennyire megromlott a cég hírneve a Niszúr téri incidens után, hogy végül meg is szabadult tőle?

Az amerikai baloldal, ahogy a vietnami háborúban is, rárontott az amerikai hadseregre és a vele szerződő cégekre. Gyűlöltek minket. Gyűlöltek engem, aki egyedüli tulajdonosa voltam egy ilyen kapacitású és profilú cégnek a magánszférában. El akartak hajtani minket. Én a cégemmel az országot szolgáltam, a cég kapcsolódott a SEAL közösségéhez, amit szerettem. Aztán azt vettem észre, hogy két és fél millió dollárt költünk ügyvédi kiadásokra havonta az ellenünk folyó perek miatt; miközben az amerikai kormányzati bürokrácia lehetetlenségeivel is küzdenünk kellett. Végül úgy éreztem: ez már nem éri meg.

„Jött 2001 és én tudtam, ki fontos Afganisztánban”

A Blackwater felépítése és vezetése mellett ön kapcsolatba került a CIA-vel is, amiről ön részben beszélt és írt is a nyilvánosság előtt, részben pedig mások szellőztettek meg híreszteléseket erről. Az például ismert, hogy ön személyesen segítette a CIA-t az egyes afgán hadurakkal való kapcsolatfelvételben a 2001-es terrortámadások után. Ez hogy jött össze?

Személyesen szponzoráltam egy békekonferenciát, egy törzsi gyűlést Afganisztánban már 1996-1997 folyamán. Ezt a saját pénzemből, egy alapítványon keresztül szerveztem meg. Vissza akartuk hívni Afganisztán száműzetésben élő királyát és meg akartuk békéltetni az egymással harcoló hadurakat. Békét akartunk teremteni. Így megismerhettem számos jelentős afganisztáni játékost. Aztán jött 2001, és én tudtam, ki fontos Afganisztánban.

Később – és erről ironikusan nyilatkozott már – személyesen jelentkezett szolgálatra a CIA-nál, de elhajtották önt.

Szerettem volna egy CIA-csoport, egy paramilitáris egység tagjává válni. Jelentkeztem, de azt mondták, nincs elég tapasztalatom. Nekem ugye SEAL-múltam volt, a CIA-nál pedig létezik egy belső konfliktus a hadseregből és a haditengerészetből érkezők között. 

Egy másik művelet esetében viszont mások hozták nyilvánosságra az ön nevét, ami meglehetősen feldühítette: egy CIA-akciócsoport tagjaként nevezték meg.

Ahogy a médiában megjelent, a CIA-nak voltak különleges egységei, amelyek kulcsfontosságú terroristák, a terrorizmus finanszírozói és világ körüli logisztikai hálózatai után kutattak. És amit csináltak, az a dróntámadások ellentéte volt: tízmérföldes távolság helyett a lehető legközelebbről léptek akcióba a terroristák ellen.

2008-2009 folyamán jött a demokrata párti kormányzat: igaz, hogy az Obama-kormányzat szakítani akart a hadsereggel szerződő, kontraktor cégekkel?

Az amerikai külügyminisztérium, a védelmi minisztérium és a CIA emberei továbbra is igénylik a kontraktorok munkáját. A demokrata politikusok hazudnak: azt mondják, szakítani kell a kontraktorokkal, aztán amikor hatalomra kerülnek, kétszer annyival szerződnek le újra. Ez csak politika. 

Mit gondol az Obama-kormányzat külügyi és védelmi politikájáról?

A külpolitikájuk számos kihívást és problémát okozott az egész nyugati civilizációnak. Úgy vélem, az Obama-kormányzat még a saját hadseregének tanácsaira sem hallgat ma. Hatalmas feszültségek vannak, és mintha az Obama-kormányzat kifutott volna az időből. Lehet, hogy most már az összes problémát az utódjára hagyja. 

„Az Iszlám Állammal azt kellene tenni, mint egy veszett kutyával, oké?”

Lát amerikai kormányzat felelősséget abban, ami Észak-Afrikában és a Közel-Keleten történik?

Bizony, látok. Megszabadultak Kadhafitól, de nem adtak segítséget az átmenethez, egy új líbiai kormányhoz. Ez egy hatalmas emberáradathoz vezetett. Minden háborúzás, vérontás és vérveszteség után, amikor az amerikai hadsereg 2011-ben kivonult Irakból, maga Irak eléggé stabil volt már. A hadsereg hirtelen, indokolatlanul gyors kivonása után azonban fellángolt a síita-szunnita ellentét, ami végül az Iszlám Állam felemelkedéséhez vezetett. Az Iszlám Állam sikerének gyökereit tehát vissza lehet vezetni az Obama-kormányzat igen rossz döntéseihez. 

Miként ítéli meg az arab tavasz eseményeit? Volt valami eredménye is, vagy teljes kudarcba fulladt a folyamat?

Úgy vélem, az arab tavasz nem a szavazati jogról szólt. Nem a politikai szabadságért mentek az emberek az utcára, hanem gazdasági szabadságot akartak. Nézzük például, hogyan kezdődött az egész! A tunéziai férfi, aki felgyújtotta magát, egy gyümölcsárus volt, de a bürokrácia és a korrupció miatt – ami más arab államokat is sújt – nem kapott engedélyt az árusításra. A rendőrség zaklatta őt, de közben le is kellett fizetnie őket, aztán lefoglalták a boltját. Azt, amiből ellátta a családját. Végső elkeseredésében felgyújtotta magát. Pedig az embereknek lehetőséget kell adni arra, hogy egyről a kettőre jussanak. Ha vannak gazdasági jogaid, van tulajdonjogod, ha van lehetőséged tanulni és munkát szerezni, az életedet és családod életét jobbá tenni, akkor nem fogod felrobbantani magadat. Ez igaz Magyarországra, igaz a világon mindenhol. 

Tényleg mindenhol?

A kapitalizmus, persze, tökéletlen, de jobb minden más berendezkedésnél arra, hogy egy társadalmat megszervezzenek, hogy vagyont teremtsenek, hogy felszámolják a szegénységet. Minél nagyobb a kormányzatod, minél több a bürokrácia és szabályozás, annál inkább akadályozod az embereket abban, hogy elinduljanak fölfelé. Extrém helyeken pedig az emberek az öngyilkos merényletet választják az extrém mértékű elkeseredettség miatt, mivel nem tudnak kitörni az ördögi köreikből, szétesett életükből. Aztán a vallási fanatizmushoz fordulnak, hogy felrobbantsák magukat, annyi embert megölve, amennyit csak tudnak. Mennyire kell elkeseredettnek lenned ahhoz, hogy ezt válaszd, ebben higgy?

A közel-keleti válság gócpontja most az Iszlám Állam. Mit kellene tenni?

Az Iszlám Állammal azt kellene tenni, mint egy veszett kutyával, oké? El kell őket katonailag pusztítani. De az ilyen léptékű düh és őrület gyökerei a gazdasági szabadság hiánya miatti elkeseredettségből fakadnak. A közel-keleti országokat segíteni kell, hogy szabadabbá tegyék a gazdaságukat, hogy a kapitalizmus gyökeret eresszen ott. Így lehet megoldani a problémáikat. 

Lehet kapitalizmus liberális demokrácia nélkül?

Az emberek jobban akarják a gazdaság szabadságát, mint a politikai szabadságot. Egy akár ezer mérföldre lévő politikusra való szavazás nincs hatással az életükre. De ha van lehetőségük dolgozni, építkezni, ha egyről a kettőre jutnak, ha a prosperitás a lehető legalsóbb szinteken is megjelenik, akkor lehetőséget kapnak az életük jobbítására. 

Van konkrét megoldása az Iszlám Állam megsemmisítésére?

Igen, én pontosan tudom, mit csinálnék. Nem hiszem, hogy bármely nagyobb kormányzat katonák ezreit küldené ellenük. Az oroszok küldtek katonákat, hogy Aszadékat támogassák, hiszen a klienseik már évtizedek óta; és persze meg akarják védeni a tartuszi bázisukat. De nem fognak annyi orosz csapatot küldeni, hogy egyedül pacifikálják egész Szíriát és Irakot. Nem látom azt se, hogy az Egyesült Államok vagy a NATO maga megcsinálná ezt. Egyes arab országok küldhetnek csapatokat, de nekik sincs meg a kapacitásuk, hogy az egész ügyet végigvigyék. Így egy vákuum keletkezik – hacsak nem engedik oda a magánhaderőket, hogy elvégezzék a munkát. És a privát hadi vállalkozások sokféleképpen beszállhatnak a konfliktusba. Együttműködhetnek olyan szunnita törzsekkel, amelyek fel akarnak szabadulni az Iszlám Állam alól, és persze sok ideiglenes kapacitást használhatnak fel arra, hogy egyszer és mindenkorra leverjék az Iszlám Államot. 

„Gratulálok Magyarországnak, hogy kiáll a nemzeti szuverenitásáért”

A közel-keleti válság egyik folyománya az Európába áramló migránsok tömege. Mit gondol erről a jelenségről és az arra adott európai válaszokról?

Azt látom, hogy az elmúlt napokban újra a régi szabályokhoz próbál visszanyúlni Európa, hogy újra az első uniós tagállamba érkezve nyújtsák be a migránsok a menedékkérelmet. Veszélyes Európa számára, ha továbbra is korlátlanul engedi a migrációt. Hatalmas problémáknak ágyaznak meg a következő öt-tíz évre, ha most nem tudják kezelni a válságot. Szerintem a líbiai migrációs problémát nagyon gyorsan meg lehet oldani.

A haditengerészetre gondol?

Ahogy ezt most Európa kezeli a haditengerészetével, az egy rossz és kontraproduktív gyakorlat. Annak a migrációs útvonalnak a legveszélyesebb szakasza a Földközi-tengeren való átkelés. A tengerjog alapján az uniós hajókra felvett migránsokat rögtön az európai partokra kell vinni, hogy menedékkérelmet nyújthassanak be. Beszéltem a máltai parti őrség embereivel, ők úgy segítenek a migránsoknak, hogy Olaszország felé irányítják őket tovább. Az embercsempészek úgy indulnak északnak, át a tengeren, hogy megvan nekik az olasz parti őrség elérhetősége: tudják, kit kell hívni és kitől kell segítséget kérni... A földközi-tengeri menekültválság megoldása az, hogy Líbia déli határait kell lezárni a Szahara közepén. A migránsok nem tudnak ott gyalogolni, túl nagyok a távolságok és túl ridegek a körülmények. Újra ki kell nyitni a dél-líbiai légi bázisokat, fel kell állítani egy kis felügyeleti kapacitást helikopterekkel, nagyrészt líbiai erőkkel és egy pár tanácsadóval – nagyjából úgy, ahogy Afganisztánban csináltuk. Ezzel el lehet vágni az embercsempészek útját, megállítva a migrációt. Ha ezt három-négy hétig folyamatosan csinálnák, letartóztatva és börtönbe zárva az embercsempészeket, megsemmisítve a járműveiket, a migránsokat ott táborban tartva, majd visszaküldve őket az országaikba, nos, akkor nagyon gyorsan le lehetne zárni ezt a migránshullámot.

És mit lehetne csinálni a balkáni útvonallal, ami Magyarországot is érinti?

Először is Görögországgal kell együttműködni, hiszen a migránsok ott jönnek keresztül a tengeren vagy a szárazföldön át. Meg kell erősíteni a határőrséget, agresszívabban kell elvágni az embercsempészek útját: ezt a hullámot is meg lehet állítani. De a probléma gyökere, még egyszer, az Iszlám Állam. A Líbián át érkezők nagy része gazdasági menekült: látják az Európa nyitott kapukat hirdető politikájában rejlő lehetőséget és rohannak érte. A Közel-Keleten viszont az Iszlám Államot kell felszámolni a migránshullám megszüntetése érdekében.

Magyarország idén kerítést épített a déli határaira a migránshullám feltartóztatása érdekében. Mit gondol erről?

Szerintem ez egy fantasztikus ötlet. Gratulálok Magyarországnak, hogy kiáll a nemzeti szuverenitásáért! Bárcsak az Egyesült Államok is bevezetne egy hasonló politikát a határai biztosítására!

De az Egyesült Államok déli határa jóval védettebb, mint az Európai Unióé.

Tízezrek tudnak akadálytalanul átkelni az Egyesült Államok határain minden évben.

Európába idén sokkal többen, tízszer-hússzor ennyien jöttek át.

És ez az ijesztő dolog: senki nem tudja, pontosan hányan jöhettek.

Azt tudjuk, hogy nem szimpatizál az amerikai Demokrata Párttal. De milyennek látja a republikánusok esélyeit?

Nem akarok kiállni egyik republikánus jelölt mellett sem. De remélem, a republikánusok egy olyan elnökjelöltet indítanak majd, aki felrázza és diétára fogja Washingtont. Ugyanis Washington túl sokat fogyaszt és költekezik, miközben Amerikát az üzlet, a vállalkozás és az innováció tette naggyá, nem a kormányzat. Utálom, amikor egy kormány arról beszél, hogy munkahelyeket teremt. Egy kormány nem teremt munkahelyeket, csak elvesz egy csoporttól és odaadja másnak. Ez nem munkahelyteremtés. Szóval olyan elnökjelölteket támogatok, amelyek a korlátozott kormányzat mellett állnak ki. 

Ha az európai közelmúltat nézzük, vannak példák kontraktorok, magánhaderők alkalmazására ezen a kontinensen?

Sokan nem tudják, de egy amerikai cég, a Vinnell képezte ki és szerelte fel a horvátokat, hogy le tudják győzni a szerbeket a háborúban.

Ezek a magánseregek harcoltak is a jugoszláv polgárháborúban?

Voltak önkéntes egyének, akik részt vettek a háborúban, de nem hiszem, hogy voltak olyan magáncégek, amelyek csapatokat küldtek ott harcba.

És most, Kelet-Ukrajnában?

Nem tudok ilyenről.

Többször is híre ment, hogy a Blackwater-utód Academi ott van Ukrajnában.

Ez csak propaganda! Más, általam ismert cégek vagy emberek sem vesznek részt ebben a formában az ukrajnai harcokban.

Bizonyára sokszor kérdezi erről a sajtó...

... és én mindig csak azt tudom mondani, hogy ha a blackwateresek tényleg ott lennének Ukrajnában, Ukrajna megnyerte volna a háborút.

„A hit adja meg neked azt a képességet, hogy önmagadat szabályozd, ahelyett, hogy az állam tenné azt veled.”

A Blackwater után kicsit a háttérbe lépett, de nem vonult vissza teljesen. A hírek szerint a Közel-Kelet, Kína és Afrika között ingázik új vállalkozásával.

A logisztikába szálltam be Frontier Services Group nevű cégemmel, amit a hong kongi tőzsdén jegyeznek. Logisztikai üzletekbe szállunk be Afrikában, segítjük az áruszállítást és -elosztást például a bányászatban vagy az olajiparban. Van egy légiközlekedési cégünk is, áruszállítást végzünk vele Afrikában. Ha valaki be akar fektetni Afrikában, mi számos területen be tudunk dolgozni. Dolgozunk az ENSZ-szel és civil szervezetekkel is, például a Világélelmezési Programban. Mondhatom, eléggé elfoglaltak vagyunk az afrikai üzleti életben.

Hogyan látja a katonai kontraktorok szerepét a jövő háborúiban?

Én személyesen már nem veszek részt ebben az üzletben. De úgy vélem, Európában nagyobb szerepe lesz a kontraktoroknak a következő húsz-harminc évben, mint az elmúlt 400 évben bármikor. Az európai hadseregek elgyengültek, a politika lebénítja őket, nem hatékonyak. És ha a természetben vákuum keletkezik, az valamivel ki lesz töltve – ez esetben például a harcászati kontraktorokkal. Vagy jön a káosz.

Ön libertáriusnak tartja magát, ugyanakkor gyakorló katolikus, az egyetemi évei alatt tért át a református hitről. Milyen értékeket, elveket akar átadni hét gyermekének?

A hit alapvető eleme egy szabad társadalomnak. A hit adja meg neked azt a képességet, hogy önmagadat szabályozd, ahelyett, hogy az állam tenné azt veled. Hiszek a korlátozott kormányzatban és abban, hogy a privát jótékonyság tudja a leghatékonyabban segíteni a rászoruló embereket. Ez szorosabb köteléket képez az emberek között annál, mint ha egy osztogató, pazarló bürokrácia végezné el ezt a feladatot. A szabad választás lehetősége teszi a szabad társadalmat. Az egyéni szabadság és a gazdasági szabadság tudja biztosítani a politikai szabadságot. Ha valaki képes otthont teremteni, vállalkozásba kezdeni, becsületes munkát végezni és, ha szükséges, munkát váltani egy versenyző munkaerőpiacon, akkor biztosítva van a polgári társadalom fejlődése. 

Igaz, hogy a hetedik születésnapját a hidegháborús Berlinben töltötte?

Igen, a szüleim aktív utazók voltak. Az apám áthozta az óceánon az 1975-ös Chevrolet kisbuszát, amivel átutaztunk Nyugat- és Kelet-Európán, Csehszlovákiába és az NDK-ba is eljutottunk. Nagyon is emlékszem a fegyverekre, az őrkutyákra, az aknamezőkre, a szögesdrótokra: arra, hogy minden befelé nézett, hogy mindez arról szólt, hogy az embereket benn tartsák, mint egy börtönben. Ez még hétéves gyerekként is megdöbbentett, és arra gondoltam, ez nem olyan kormányzási forma, aminek bármilyen értelme lenne.

***

Fotók: Földházi Árpád