Magyarországon általában kényszeresen magyar viszonyokhoz hasonlítunk külföldi eseményeket, hát tegyünk most is így: Andrzej Duda a lengyel Orbán Viktor? Vagy egyes kijelentései alapján – szerinte „Magyarországhoz hasonlóan új adókat kellene kivetni a jórészt külföldi tulajdonú bankokra és nagy szupermarketláncokra a lengyel vállalkozások védelmében” – legalábbis lelkes Orbán-követőről van szó? Mi várható győzelme után az elnökségétől?
Túlzás lenne azt állítani, hogy Duda „lengyel Orbán” lenne. Nyilván a PiS-en belül érezhető rokonszenv a Fidesz iránt és néhány magyar megoldásra figyelnek (bankadó, kereskedelmi láncok megszabályozása), de azért vannak erős különbségek is – pl. az Oroszország iránti viszony. Aztán nem szabad elfelejteni, hogy államelnök választásáról van szó, nem pedig a parlamenti választásról. Az késő ősszel lesz és ha akkor a PiS győz, akkor jöhetnek mélyebb változások, bár még akkor sem tudnék kétharmados többséget elképzelni.
A Jog és Igazságosság most már jó ideje a második helyre szorult a lengyel politikában: Duda győzelme előre jelezheti azt, hogy újra győzni képes a PiS, akár majd a parlamenti választáson is?
Valóban létezik kormányváltó hangulat, amely a PO hibáiból és bizonyos arroganciából ered. Hiába jók a gazdasági eredmények, ha magas a fiatalok munkanélkülisége (és annak következtében az emigráció is), a bérek lassabban emelkednek, mint a GDP, rosszak a szociális szolgáltatások (pl. az egészségügy). Ezenkívül volt néhány politikai botrány, amelyet a PO nem tudott (vagy nem akart tisztázni), pl. a varsói lehallgatási ügy, amikor több kormánytagot felvettek egy luxusétterem különtermében és ahol nyíltan beszélgettek nem egészen tiszta ügyekről. Végül számít Donald Tusk eltűnése a hazai politikából, mert Ewa Kopacznak nincs se karizmája, se tekintélye.
Mi magyarázza Komorowski vereségét? Őt tartották favoritnak.
Komorowski kicsit unalmas politikus, afféle „bácsinak” tartották. Nem volt túl aktív, az ellenfelei pedig azzal vádolták, hogy a környezetében néhány olyan ember van, aki régen a katonai hírszerzésben működött, amikor Komorowski védelmi miniszter volt. Az igazság pedig az, hogy nem a személyes erényei vagy hibái számítottak, hanem a választók piros lapot akartak mutatni az egész kormányzó tábornak, amelynek Komorowski egyik tagja (bár formálisan pártonkívüli).
És mi magyarázza pártja a Polgári Platform meggyengülését? Elvégre 8 éve vezetik az országot, s közismert, hogy kormányzásuk idején az EU egyik legjobb, legstabilabb gazdasági teljesítményét nyújtotta az ország. Miért elégedetlenek a lengyel szavazók?
A probléma az, hogy a növekedés gyümölcseit nem osztották el arányosan, elbizakodottá váltak, a visszaélések és a korrupció is nyilvánvalóak lettek. Szóval a bebetonozott hatalmi párt tipikus betegségében kezdtek szenvedni.
Duda elnökségével – és a PiS esetleges parlamenti választási győzelmével – mi várható a lengyel külpolitikában? Ismerjük Kaczynskiék egykori nézeteit, cselekedeteit – de mit állít, mire törekszik mostanság Duda, illetve a Jog és Igazságosság a külpolitikában, különös tekintettel az EU elmúlt évekbeli válságára, az ukrán válságra, az orosz fenyegetésre és az amerikai kapcsolatokra?
A PiS kritizalja a PO külpolitikáját, nem annyira az iránya, mint inkább a határozottság hiánya miatt. Ők inkább euroszkeptikusabbak és még erősebben oroszellenesek lehetnek. Bár ez csak retorika lehet, mert Lengyelországnak – ahogy ezt már az ukrán válság is mutatta – nincsenek eszközei, hogy álláspontját érvényesítse összeurópai téren. Láthattuk ezt pl. a Keleti Partnerség rigai találkozóján. Változatlan marad azonban az euroatlanti irány, mert Lengyelországban ezt nem pártpolitikai kérdésnek, hanem a legalapvetőbb nemzeti érdeknek tartjuk. A változás tehát leginkább a retorikában lehetséges. Persze minden attól függ, hogy mennyire változik maga a PiS is, mert a kampányban teljesen háttérbe vonultak az idősebb vezetők, még maga Jaroslaw Kaczynski is. Nem lehet tudni, hogy ez a nemzedéki váltás előjele vagy csak taktikai húzás.