Az ellendemonstrációk visszatérő eleme volt a „Mi vagyunk Charlie, nem a Pegida” feliratú transzparens volt. A szónokok a vallási tolerancia mellett foglaltak állást és elutasították a rasszizmus, az idegenellenesség és a gyűlölet minden formáját.
Hétfőn Angela Merkel is kiállt a nagyjából 4 milliós németországi muzulmán közösség mellett. A kancellár Berlinben a török kormányfővel, Ahmet Davutoğluval folytatott megbeszélése után tartott sajtótájékoztatón arra a kérdésre, hogy van-e ok nyugtalanságra az iszlamofóbia miatt Németországban, ahol 3 millió török származású, illetve 4 milliós muzulmán vallású közösség él, azt mondta, hogy egyetért Christian Wulff volt államfő megállapításával, miszerint az iszlám Németország részévé vált.
Németországban „szívesen látnak” mindenkit, aki elfogadja a törvényeket és nyelvtudást szerez, és a kormány mindent megtesz a bevándorlók integrációjának sikeréért, vallástól és a származástól függetlenül. „Én minden német kancellárja vagyok, és ebbe beletartozik mindenki, aki tartósan itt él” – mondta Merkel.
Társadalomtudósok szerint a Pegida az igen kevés muzulmán által lakott keleti tartományokra, a volt NDK területére korlátozódó társadalmi jelenség. A mozgalmat a térségben viszonylag kiterjedt szélsőjobboldali szubkultúra ismert szereplői szervezik, hívei pedig jellemzően a globalizáció, a gyors gazdasági modernizáció közepette a világot fenyegetően bizonytalannak érzékelő, helyzetükkel elégedetlen és a lecsúszástól, társadalmi státuszuk elvesztésétől tartó középosztálybeliek közül kerülnek ki.
A Pegidáról lapunk munkatársa, Bakó Bea írt részletesebben hétfőn a Mandiner blogra.