Ausztriában elutasítják a vasárnapi nyitva tartást

Azt a rohadt orbánista kereszténydemokrata, mindenségit a világnak! Na, majd Goodfriend úr szervez nektek egy olyan puccsot, hogy éjjel nappal nyitva tartotok a hét minden napján!

Még egy tapasztalat: svájci kisváros, ill. falu, nagyon hasonló évszázados életritmussal, szokásokkal. A '90-es évek elejétől fokozatosan, de látványosan átterelik a népeket egy európai nagyváros igényeit kielégítő teljeskörű szolgáltatásnyújtásra. Illetve átterelni próbálják. A Malzkaffe-n élt asszonyok juice-t isznak reggelire, brei helyett banánt....kisfaluban nagybolt, teljes áruházi választékkal, posta nyílik, galéria, aztán a 2000-es évek gazdasági fordulata, illetve a tapasztalat, hogy hiába van több üzlet, hosszabb nyitvatartás, széles választék, az emberek ugyanakkora (ill. jóideje szerényebb) pénzből vásárolnak, hiszen hiába a sok nyitvatartó bolt, ha nincs több pénz, amit elvásárolnának...s ez az ésszerűség határain belül nem éri meg így a kereskedőnek. (Tán ez is az oka, hogy hasznának eléréséhez az árubeszerzésben a silány kínai árut vásárolta föl a nagyker.) No, mindez oda vezetett, hogy a 2000-es év végére a bolt, posta ebben a faluban, s még az iskola-óvoda is bezárt. Maradt az egyszál buszmegálló ritkított járattal, egyedül a pizzéria, ami fejlődött. Hiszen az emberek alkalmazkodtak a fogyasztásuk egyszerűsítéséhez spórolással, nade ünnepi alkalmakkor szeretnek összejönni, szeretik a kiszolgálást. Én úgy gondolom, hasonlóan, mint a bankoknál, ill. a többi szolgáltatónál, elszaladt a ló alattuk. Nem ők igazodnak a mi igényeinkhez, hanem minket akarnak kényszeríteni az ő profitszerzésük lendületéhez. De ha egyszer nincs elég pénzünk ehhez, akkor okosabban gazdálkodják ki ők a rendelkezésre álló vásárlói, fogyasztói erőből, különben további társadalmi feszültségforrás csak, amit nem lehet megoldani többé lobbizással.

Ott azért 2 mert itt 24, vagy fordítva...

No nézzük egy kicsit, milyen egy takaros, többnemzetiségű kisváros berendezkedése. Heti kétszeri piac, reggel 5-től, maximum délig nyitva. Rendszeresen van állatvásár is. Az üzletek ahhoz alkalmazkodtak, amire igény volt, reggel nagyon korán kelnek itt, délután 5-kor már alig marad bevásárolnivaló. Nem is szokás itt nyitva tartani, csak a vendéglátóhelyeken. Kultúrális lehetőség bőven akad, de az nem keveredik a bevásárlással. Pedig van 'idegenforgalom' is, az is ehhez igazodik, hiszen hasonló a falvak, kisvárosok lakosságának élettempója, igénye. Aki messzi nagyvárosba repült ki, ha hazatér, ehhez alkalmazkodik, hiszen ez a rend itt, az élet biztonságos ritmusa. Aztán megjelent az első nagyáruház, a második, majd egy pláza is, a városka határában. Sok éven átnyúló feszültségek keletkeztek, hiszen be kellett zárniuk a praktikus elrendezésű kisboltoknak, meg kellett szervezni a 'határba_kivonuló_vásárlást', az árukészlet sem igazán passzol az itteni igényekhez, ahol a paradicsomlét maguk passzírozzák. Ráfizetés fogyasztónak, szolgáltatónak, de az emberek nem változtatják szokásaikat. A kötelező hétvégi nyújtott nyitvatartás szemmel láthatóan fölösleges. A választék a nagyáruházakban szegényes lett, a pláza patikája visszatért a régi nyitvatartásra, ha valaki 5 után venne gyógyszert ügyeleti felárat fizet, a régi cukrászda pedig prosperál.... Tudomásul kellene venni, hogy egészen mások a szokások rendezett életkörülmények között, de ahol szokásosan, átlagosan kisjövedelmeket oszt be a kispolgár. A kereskedelem akkor jár jól, ha a helyi igényeket minél jobban kiszolgálja, a fogyasztói szokások átnevelése nagyon sok kidobott költséggel jár.