Kedden, az emberi jogi világnapon búcsúztatták el a 95 évesen elhunyt Nelson Mandelát. A búcsúztatáson több mint 90 külföldi vezető, Mandela családja, Dél-Afrika politikai vezetése, valamint dél-afrikaiak tízezrei vettek részt a johannesburgi Soccer City stadionban, annak ellenére, hogy heves esőzések voltak a városban. Azonban az afrikai hagyományok szerint, ha egy temetésen esik, akkor az égiek tárt karokkal várják az elhunytat a mennyekben.
Barack Obama, amerikai elnök energikus és lendületes beszédet tartott, amely, nagy ovációt váltott ki. Obama beszédében folyamatosan törzsi nevén, Madibának szólította Mandelát, akit Mahatma Gandhihoz, Martin Luther Kinghez és Abraham Lincolnhoz hasonlított. Obama szerint Mandela küzdelemmel, ravaszsággal, kitartással és hittel foglalta el helyét a történelemben. Ugyanakkor beszédében hangsúlyozta, hogy „túl sok vezető van, aki szolidaritást vállal Madibával, de nem tűri el az eltérő véleményeket még a saját népe részéről sem”. Megfigyelők szerint ezzel többek között Raul Castróra, Kuba elnökére, Li Jüen-csao kínai alelnökre, valamint Robert Mugabe zimbabwei államfőre és más autokratikus afrikai vezetőkre utalhatott. Az amerikai elnök arra is felhívta a figyelmet, hogy a 95 évesen a múlt héten elhunyt Mandela küzdelme nem ért véget, az igazságtalanság és a diszkrimináció még mindig világméretű probléma.
Ban Ki Mun ENSZ–főtitkár úgy fogalmazott, hogy Nelson Mandela nemcsak egy volt korunk legnagyobb egyéniségei közül, hanem az egyik legnagyobb tanítónk is volt. Mandela példamutatással tanított. Nagyon nagy áldozatot hozott a szabadságért, az egyenlőségért, a demokráciáért és az igazságosságért.
Jacob Zuma dél–afrikai elnököt a tömeg több alkalommal kifütyülte. Bírálói Zumát gyakran vádolják korrupcióval, illetve azzal, hogy letért a Mandela által kijelölt, az etnikai csoportok közti megbékélést és demokráciát hirdető útról. Zuma beszédében azt mondta, hogy Mandela életműve az egész Dél-afrikai Köztársaság számára ünneplésre és hatalmas büszkeségre ad okot. Az államfővel szembeni ellenérzések emlékeztettek arra mindenkit, hogy közel húsz évvel az apartheid lebontása után sok fekete még mindig nyomorban él Dél Afrikában, és hátrányos helyzetben van a növekvő gazdasági és jövedelmi egyenlőtlenségekkel küzdő országban.