„Mindenki azzal van elfoglalva vagy azon van kiakadva, hogy Orbán Viktor Tokióban jártában mit üzengetett hazafelé az egykulcsos adóról, illetve annak további csökkentéséről. Holott miniszterelnökünk néhány száz kilométerre volt csak a dél-kínai tenger szigetvilágától, ahol Kína és Japán intenzíven elkezdett kardot csörtetni egyes lakatlan szigetek (illetve a halállomány meg a körülöttük föllelhető olaj- és földgázkincs) tulajdonlása fölött, és kollégája, az ultranacionalista Abe Sintaro el is mesélte neki, mire készülnek. A hivatalos japán hírügynökséget, a Kyodot idézem: »Abe a találkozó után közölte újságírókkal, hogy elmagyarázta Orbánnak, mit jelent Tokió „proaktív békebarát terve”. Ez a gyakorta ismételt kifejezés közhit szerint azt takarja, hogy (a kormány) az eddiginél nagyobb szerepet szán az ország önvédelmi erőinek (hadseregének) nemzetközi és regionális ügyekben«.
Orbánnak, ha jó tanácsadói vannak, s ha hallgat is rájuk, tudnia kellett, hogy az Abe-kormány az ország pacifista alkotmányának módosítására készül, s ha kell, elküldi a japán katonákat az amerikaiak mellé intervenciós hadjáratokra, sőt beveti őket riválisaival, akár a kínaiakkal szemben is. Tehát egy okos ember ilyenkor udvariasan bólint és nem kommentál. Ehhez képest mit mondott Orbán? Megint a Kyodot idézem: »Abe azt mondta, Orbán üdvözölte a tervet.« Az MTI egyetértett: »A miniszterelnök üdvözölte, hogy Japán a stabilitás és a béke érdekében aktívabb szerepet játszik a jövőben a nemzetközi politikában.« Felszisszentem. Végtére is a japán katonai szerep fokozásának Kínán kívül más célpontja aligha lehet, márpedig Kína Orbán kedvence. Elgondoltam: mit fognak szólni ehhez az orbitális bakihoz a kínaiak? Egy nagyon okos ember, volt kollégám, volt pekingi tudósító felvilágosított. Semmit. Orbán lemondta pekingi látogatását nemrég? Na és? Kit érdekel? Benyal Abénak? Na és? Kit érdekel? A kínaiakat az üzlet és a pozíciószerzés érdekli Európában. S láss csodát! A kínai, a szerb és a magyar miniszterelnök hétfőn Bukarestben megállapodást írt alá a Budapest-Belgrád vasútvonal kínai pénzből (és nyilván technológiával) való korszerűsítéséről, és a mosolyokból éppenséggel nem azt lehetett kivenni, hogy Li Kö-csiang miniszterelnök nagyon haragudna Orbánra, amiért üdvözölte azt, amit Pekingben »japán militarizmusnak« neveznek. Tudniillik Orbán véleménye egyszerűen nem számít Pekingben. Oda se figyelnek. (Ezzel egyidőben Kína virtuális hadüzenetet küldött Japánnak a szigetek dolgában – ami ugyancsak nem volt téma a magyar sajtóban. Mondtam: Mucsa, menthetetlenül.)”