Mi az a Pfizergate-ügy, ami miatt fájhat Von der Leyen feje?
Akadt olyan EP-képviselő, aki „az emberiség történetének legnagyobb korrupciós botrányaként” emlegette az EB elnöke körül kipattant botrányt.
Csütörtökön megjelent a francia köztársasági bíróság (CJR) előtt Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatója, akit az állam megkárosításával gyanúsítanak egy üzletembernek, Bernard Tapie-nak 2008-ban megítélt nagy összegű kártalanítás ügyében.
A kulcsfontosságú meghallgatáson dőlhet el, végül vádat emelnek-e a volt francia gazdasági és pénzügyminiszter ellen hamisításban való bűnrészesség és hűtlen kezelés miatt.
Az 57 éves Lagarde gyanúba keveredése nem tesz jót az IMF hírnevének, amelynek vezetését 2011 júliusában vette át Dominique Strauss-Kahntól, miután az egy szexbotrány miatt lemondani kényszerült. A főigazgató vádemelés esetén sem köteles lemondani posztjáról, mivel a bíróság volt francia miniszterként idézte be, nem pedig jelenlegi minőségében, ugyanakkor Lagarde rá van utalva a legnagyobb részvényesek – köztük az Egyesült Államok – jóindulatára.
A Nemzetközi Valutaalap március óta hallgatásba burkolózik. Egy korábbi közleményben a szervezet végrehajtó bizottsága jelezte: „tud az ügyről”, és továbbra is bízik abban, hogy a főigazgató képes a feladatait hatékonyan és megfelelően ellátni.
A kétnapos meghallgatás során a 2007 és 2011 között gazdasági és pénzügyminiszteri tisztséget betöltő Lagarde-nak számot kell adnia a Tapie-ügyben hozott döntéseiről a miniszteri szintű politikusok ügyeivel foglalkozó CJR előtt. A folyamat végén Lagarde ellen vagy vádat emelnek, vagy úgynevezett „jogi képviselővel rendelkező tanú” státusba helyezik. Ez a jogállás átmenetet jelent a gyanúsított és az egyszerű tanú között.
Tapie 1993-1994-ben adta el az Adidas sportszergyártó céget egy, az akkor még állami tulajdonú Crédit Lyonnais bank által irányított állami vállalkozásnak. Az adásvétel a cég értéke miatt éveken át tartó pereskedésbe fordult a két fél között. Lagarde azonban 2007-ben saját hatáskörben úgy döntött, hogy nem hagyományos jogi úton, hanem a felek közti – úgynevezett magánbíróságon történő – megegyezéssel kell mielőbb lezárni az évek óta húzódó ügyet. Ennek alapján az állam végül 2008-ban 285 millió euró kártérítést és mintegy százmillió euró kamatot fizetett Tapie-nak.