GLOBSEC: Hogyan viszonyuljon a világ a feltörekvő Ázsiához?

2013. április 18. és 20. között rendezték Közép-Európa legnagyobb kül- és biztonságpolitikai fórumát, a GLOBSEC-et, ahol több mint hatvan országból több mint ezer vendég vett részt. A nyolc évvel ezelőtt a Szlovák Atlanti Bizottság által útjára indított kezdeményezésből mára az egyik legjelentősebb ilyen konferenciává vált, ahol a térség vezető politikusai, tanácsadói és tudományos szakemberei vesznek részt. A fórum első napjának egyik esti panelje Ázsia évszázadával foglalkozott, illetve az ezzel kapcsolatos amerikai és európai viszonyulásról.

John McCarthy, Ausztrália korábbi vietnami, mexikói, thaiföldi, amerikai és japán nagykövete szerint Ázsia évszázada az országa számára is nagy kihívást jelent. Elvégre Ausztrália egy olyan ország, amelynek – a nagyfokú bevándorlás miatt – multikulturális társadalma van, de az egykori gyarmati uralom miatt brit demokratizmus jellemzi, emellett teljesen más kulturális háttérrel rendelkező országok veszik körül. Az országnak muszáj volt áttekintenie Ázsiához való viszonyát, mivel a korábbi generációk elfordultak a kontinenstől – az Egyesült Államok irányába. Ausztráliának át kell alakítania oktatási rendszerét, hogy az Ázsiával kapcsolatos nyitottságot bele tudják nevelni a felnövekvő generációkba, emellett fejlesztési segélyezésre lenne szükség az említett térségben. A szigetország számára Kína már fontosabb gazdasági partner az USÁ-nál, amely inkább biztonságpolitikai partnerré vált – így Ausztrália komplikált helyzetbe került. McCarthy szerint az Ázsiához való viszony azért is bonyolult, mert ugyan gazdaságilag fejlődő országokról beszélhetünk – Kína mellett Indonézia, India, Japán is jelentős –, de a térségben folyamatosan változnak a hatalmi viszonyok, mindenki máshoz közeledik Kína felemelkedésével párhuzamosan. Kína kapcsán elmondta, hogy „nem minden rossz a régiónak, ami Kínának jó”, az USA és Kína pedig túl sokat kockáztatna, ha hagyná, hogy a térségben konfliktus robbanjon ki. McCarthy szerint Kínának együtt kell működnie szomszédjaival a térség stabilitása érdekében.

A pekingi Nemzetközi Tanulmányok Kínai Központja Európai Tanulmányok Tanszékének igazgatója, Hongjian Cui szerint ha valóban Ázsia évszázada következik – amely egyébként nem jelentene veszélyt a világra nézvést –, az merően más lesz Európa, vagy Amerika évszázadához képest. Ázsia szerinte csak egy földrajzi fogalom, amely nem jelent kulturális, vagy politikai közösséget, így biztonságpolitikai szempontból sem érdemes egységként kezelni.

S hogy miként viszonyuljon Európa az ázsiai óriáshoz? Nehéz kérdés, sokan mondják, hogy ki kellene egyensúlyozni a viszonyt, de Cui elmondta, hogy nem tudja, hol lehet egy esetleges egyensúlyi pont. Európának mindenképpen közelednie kell a kontinens országaihoz, de nem úgy, ahogy az Egyesült Államok tette, hanem a kereskedelemre és a tapasztalatcserére összpontosítva. Cui ugyanakkor kijelentette: Kína ázsiai ország, így természetellenes befolyásolni – ahogy szomszédait is Kína ellen.

Herman Van Rompuy és Xi Jinping (Fotó: Európai Unió Tanácsa)

Jan Techau, a Carnegie Europe igazgatója szerint Európa országai ugyan jó igazgatási struktúrákat építettek ki, de „geopolitikailag inkompetensek”. Kereskedelmileg, gazdaságilag erősnek tűnik a kontinens, de ez nem alakul valós geopolitikai erővé. Éppen ezért Techau óva inti Európát attól, hogy komolyabban foglalkozzon Ázsiával, mert „ha nincsenek geopolitikai ambícióid, akkor ne menj a régióba”. Ugyanakkor a régió instabilitása hosszú távon Európára is hat, ezért nem lehet érdektelen Ázsiával szemben.

Techau szerint is helyre kéne tenni a kapcsolati egyensúlyt, viszont ez nem jelenti azt, hogy választani kell az USA és Kína között – más kérdés, hogy Európa már választott, pedig az Egyesült Államok már nem az, ami régen volt. Nem kell félni attól, hogy a már meglévő nemzetközi intézmények elvesznek, ha a Nyugat nyit Ázsia felé, ahogy az a félelem is alaptalan, hogy létezne alternatív ázsiai világpolitikai vízió – Techau itt utalt arra, hogy Nyugaton komoly ijedelmet okozott a BRICS-bank alapításának híre, amelyben a Világbank vetélytársát vizionálják. A BRICS-ről Techau elmondta, hogy a résztvevő országoknak transzparenssé és nyitottá kell tenni a szervezetet, ugyanakkor szerinte a NATO is nyithatna Ázsia felé.

Jeremy Shapiro, a washingtoni külügyminisztériuma döntéselőkészítő adminisztrációjának tagja elmondta, hogy az Obama-kormányzat nyit Ázsia felé, hiszen mindenki látja, hogy Ázsiában komoly geopolitikai aktivitás várható. Hozzátette: az USA szerepe nem került veszélybe a régióban, továbbra is csendes-óceáni hatalom kíván maradni. Ehhez azonban szüksége lesz arra, hogy Európa is geopolitikai gondolkodásba kezdjen, hiszen együttműködésre és közösen megtalált új partnerekre van szükség. Összekötik a két kontinenst az intézményekkel kapcsolatos közös nézeteik, a kormányzásról alkotott nézeteik, a demokratizálásba vetett hit. Shapiro úgy véli, hogy Ázsia feljövőben lévő hatalmait Európának és Észak-Amerikának közösen kell segítenie a nemzetközi intézményrendszerbe történő beilleszkedésben.

A beszélgetést moderáló James Denton – a World Affairs publicistája – még egyszer szót adott a meghívottaknak. John McCarthy volt ausztrál nagykövet arra mutatott rá: oda kell figyelni, mivel Ázsia regionális szerkezete teljesen más, mint ötven évvel ezelőtt. Komoly nemzetközi szervezeteket hoztak létre – pl. az ASEAN-t –, amelyek évente többször is tanácskoznak. Hozzátette: talán túl sok nagyon hasonló szervezet alakult a térségben. Jeremy Shapiro amerikai kormányzati tanácsadó a regionális szerkezet kapcsán kijelentette: az intézményesítetlenség – amely szerinte Ázsia jellemzője – ebben az esetben nem azt jelenti, hogy nincsenek intézmények, hanem azt, hogy ezek nem működnek jól, ebben pedig McCarthy is egyetértett.

Shapiro ugyanakkor elmondta, hogy a Európának demonstrálnia kell, hogy érdekelt a térségbeli intézményesítésben, be kell mutatnia Ázsiában, hogy miként működik Európa, ezzel példát kell mutasson az ázsiaiaknak abban, hogy miként is működhetnének, ha az európai utat követnék. Végezetül elmondta: a térség legtöbb országa igényli az Egyesült Államok jelenlétét a régióban. Méghozzá azért, mert így marad választási lehetőségük: inkább az USÁ-val, vagy Kínával működjenek-e együtt?