Iskolai késelések Kínában is történtek nemrég, pedig állítólag kirekesztették a nyugati dekadenciát
A hazugság lényege, hogy mire használják ezeket a valós problémákat: keleti orientáció, jogállamlebontás, feudálkapitalista önkény.
Pekingbe érkezett a kisebbik japán kormányzópárt vezetője, Jamagucsi Nacuo, hogy javítsa a Kína és Japán közötti viszonyt, amely a kibékíthetetlen szigetvita miatt az utóbbi évtizedek mélypontjára jutott.
Az Új Komeito párt elnöke arra számít, hogy találkozni fog Hszi Csin-ping kínai pártfőtitkárral, jövőbeni államelnökkel, akinek át kívánja adni Abe Sindzó kormányfő levelét. Tervek szerint négynapos látogatása során a kommunista párt csúcsvezetésének két másik tagjával is megbeszéléseket folytat.
Jamagucsi az első vezető politikus, aki felkeresi Pekinget az új japán kormány december végi megalakulása óta. Elutazása előtt azt mondta, segíteni szeretné a párbeszédet, a kapcsolatok normalizálását. A japán politikus arról igyekszik meggyőzni vendéglátóit, ne hagyják, hogy a kelet-kínai-tengeri területi vita akadályozza a kapcsolatok fejlődését Ázsia két legnagyobb gazdasága között. Úgy tudni, Tokió azt szeretné, hogy a közeljövőben tartsanak kétoldalú csúcstalálkozót a felek.
Jamagucsi a sajtónak azt mondta, a vita rendezését a jövő generációira kellene hagyni. Ez a megállapítása Teng Hsziao-ping néhai kínai vezető közismert álláspontjára rímel, aki az 1970-es években azt mondta: „a mi generációnk nem elég bölcs ahhoz, hogy megtalálja a közös nyelvet a kérdésben. A következő generáció minden bizonnyal bölcsebb lesz...”.
A két ország 1972-ben normalizálta kapcsolatait, s akkor megállapodott abban, hogy a „szigetkérdést” egy ideig nem forszírozzák. Peking szerint azzal, hogy a japán kormány tavaly szeptemberben a szigetcsoport öt lakatlan szigetéből hármat állami ellenőrzés alá vont, megváltoztatta a korábbi status quót, s ez váltotta ki a kínai politikai vezetés és a közemberek hirtelen haragját.
Kína válaszul kétségbe vonta, hogy a Tiaojü (japánul Szenkaku) szigetek Tokió ellenőrzése alá tartoztak, s azt állítja: történelmileg és nemzetközi jogi szempontból is megkérdőjelezhetetlen tény, hogy „ősidők óta” Kína szerves részét képezik. Tokió ennek épp az ellenkezőjét vallja.
A kérdéses szigeteknél az utóbbi hónapokban rendszeresen kínai és japán őrhajók cirkálnak, amelyek kölcsönösen felszólítják egymást a távozásra. Nem egy alkalommal mindkét fél repülőgépei is berepültek a szigetek fölötti légtérbe. Megfigyelők attól tartanak, hogy egy véletlen esemény vagy egy provokáció eredményeként fegyveres konfliktus törhet ki.