Európa-barát győzelem Hollandiában

E becslések szerint fej-fej mellett áll az élen az eddig kormányon levő jobboldali liberális (VVD), illetve az eddig ellenzéki szociáldemokrata Munkapárt (PvdA). E két párt a jobb-, illetve baloldali spektrum azon fő erejét jelenti, amely a válság nyomán sem fordult szembe az uniópárti politikával, nem kezdett „euroszkeptikus” nézeteket hangoztatni.

A jelek szerint a VVD minimális előnyre tett szert: 41 mandátumot érhetett el, míg a PvdA 40-et. Ha ez bebizonyosodik, a két nagy párt az előre jelzettnél jóval több mandátumot szerzett: a legutolsó közvélemény-kutatások 35-35 mandátumot jósoltak nekik a 150 tagú holland törvényhozásban. Eddig a jobboldali liberálisoknak 31, a munkapártiaknak 30 mandátumuk volt.

Erősen visszaesett viszont az EU-ból való kilépést követelő szélsőjobboldal: az iszlám- és idegengyűlölő Geert Wilders Szabadságpártja (PVV), amely idén áprilisig kívülről támogatta a jobbközép kormánykoalíciót, a becslések szerint az eddigi 24 helyett csak 13 képviselői helyhez jutott.

A két éllovas után az ország harmadik legnagyobb politikai ereje a szocialista párt lehet, amely valószínűleg továbbra is mintegy 15 mandátumra számíthat. A kampányban egy ideig úgy látszott, hogy a szocialisták átveszik a baloldal „zászlóshajójának” a szerepét, de ez nem sikerült nekik. A szocialisták nem követelték ugyan az unió faképnél hagyását, de népszavazást akartak a szoros gazdasági-pénzügyi koordinációt előíró uniós paktum ügyében, és számos más vonatkozásban is hangot adtak az EU-integráció mélyítésével kapcsolatos kételyeiknek.

Ha a becslések igaznak bizonyulnak, akkor valószínűleg ismét a jobboldali liberális Mark Rutte alakíthat kormányt, aki eddig kisebbségben kormányzott, koalícióban a Kereszténydemokrata Tömörüléssel (CDA). Ám a CDA most a jelzések szerint lényegesen meggyengült – az eddigi 21 mandátum helyett alighanem meg kell elégednie mintegy 13-mal. Egyes elemzők most erősen valószínűsítik a jobboldali liberálisok és a munkapártiak nagykoalíciójának megalakítását.

Az előre hozott választást az tette szükségessé, hogy áprilisban a Rutte vezette kormánykoalíciótól – annak mintegy 20 milliárd eurós takarékossági csomagját elfogadhatatlannak ítélve – megvonta a külső támogatást a PVV. A választás fő híre több elemző szerint nem az, hogy egy hajszállal a jobbközép vagy a balközép legerősebb pártja lett-e a győztes a célfotó szerint, hanem az, hogy Wilderstől elfordult korábbi támogatóinak nagy része, és a baloldalon sem törtek előre a radikálisabb irányvonal hívei. Ez pedig az előzetes becslések hibahatárát bekalkulálva is megállapíthatónak látszik.