A halál ára – Halálbüntetések az USA-ban

„Várni fogok rátok a mennyország kapujában. Remélem ti is odakerültök. Készen állok!” — ezek voltak Michael Selsor utolsó szavai mielőtt beadták volna neki a méreginjekciót, aminek következtében 5 perccel a halálos anyag vérkeringésébe jutását követően 2012. május 1-én meghalt.

Selsor 22 éves kora óta ül börtönben, egy 1975-ös, az oklahomai Tuslában történt fegyveres rablás miatt. A férfi a rablás folyamán meggyilkolta a bolt 55 éves vezetőjét, miután az átadta az aznapi bevételt. A társa, Richard Dodson ezután a bolt menekülő alkalmazottjára többször is rálőtt, ám a hölgy túlélte a támadást. Dodson jelenleg is börtönbüntetését tölti: 50 évet kapott a rablásért, míg 199 évet a szándékos emberölési kísérlet miatt. Selsort halálra ítélték, ezen felül kapott 25 évet rablásért és 20 évet az eladó elleni gyilkossági kísérletben való részvétel miatt.

Abszurdan hathat mind a 249 évnyi börtönbüntetés, mind a halálos ítéleten felül kiosztott 45 év. E büntetési tételekre azért van szükség, hogy az első esetben az elítélt még jó magaviselet esetén is élete végéig a börtönben maradjon, vagy a másik esetben az esetleges halálbüntetés alóli felmentés után se szabaduljon az elítélt. Selsor büntetését később életfogytiglanra változtatták. 1996-ban a bíróság az addigi ítéleteket ejtette, ám Selsor ügyét újratárgyalták, és másodszorra is halálra ítélték. A kivégzésen jelen volt a meggyilkolt férfi lánya, aki Selsor halála után könnyeivel küszködve úgy nyilatkozott: „Hosszú és kemény út volt, de örülök, hogy végre vége. Ma igazságot kaptunk apámért!”. Az elítélt utolsó vacsorája egy KFC-s menü volt sült krumplival és főtt babbal. (Idén egyébként Texas állam megszüntette az utolsó étkezés tradícióját. A lépés társadalmi nyomásra született, hiszen a napvilágot látott információk szerint brutális sorozatgyilkosok luxusételeket fogyasztottak kivégzésük előtt, mindezt az adófizetők pénzéből.) Selsor volt a 18. kivégzett 2012-ben; egyetlen interjúját az Al Jazeerának adta még 2010-ben.

De mikor kezdődött a halálbüntetések története Amerikában? Az első feljegyzett halálos ítéletet 1608-ban hozták meg az akkor még brit uralom alatt álló észak-amerikai kolóniákon, egy bizonyos George Kendall százados ügyében, akivel a spanyoloknak való kémkedésért egy kivégzőosztag végzett. Az Espy File című tanulmány szerint az Egyesült Államokban és 13 észak-amerikai kolónián 1608 és 1991 között 15.269 embert végeztek ki. A legtöbb embert egyszerre — 38 dakota harcost — 1862 karácsonyának másnapján végezték ki. A vád alapján gyilkosságért és nemi erőszakért elítélt indiánokat egy nagy emelvényen sorakoztatták fel az akasztáshoz. A hatalmas „csapóajtót” tartó kötelet egyetlen baltacsapással vágták el és egy elítélt híján mindannyian azonnal életüket vesztették. Az elszakadt kötélnek életét köszönhető indiánt később „újra” kivégezték. A legnagyobb tömeges, nem katonai kivégzés 1723-ban a Rhode Island-i Newportban történt, ahol egyszerre 26 kalózt akasztottak fel. A teljesség igénye nélkül néhány érdekes bűntény, amelyet halálos ítélettel büntettek: rabszolga-kereskedelemért 1862-ben, ló rablásért 1852-ben, szökött rabszolga segítéséért 1859-ben, rabszolgazendülésért 1860-ban, egy újszülött életkorának eltitkolásáért 1785-ben, boszorkányságért 1779-ben, míg vonatrablásért 1901-ben járt utoljára a bitó.

Az USA 33 államában van érvényben jelenleg a halálbüntetés lehetősége (utoljára áprilisban Connecticutban törölték el a halálbüntetést, ami azonban a már meghozott, de még végre nem hajtott 11 ítélet végrehajtását nem befolyásolja). 2012-ben a kivégzések mindegyikét méreginjekcióval hajtották végre. A méreginjekciók költsége 80 és 100 dollár között mozog attól függően, hogy mennyi szert használnak fel az elkészítéséhez, ugyanis vannak olyan államok ahol csak egy injekciót kap az elítélt, míg az általánosan elterjedt a három, ami fokozatosan bénítja meg a szervezetet. Ugyanakkor az Egyesült Államok bűnügyi történelme folyamán több metódust is alkalmaztak a halálos ítéletek végrehajtására: villamosszék, illetve golyó általi kivégzésekre legutóbb 2010-ben került sor, míg akasztásra 1996-ban.

A halálbüntetés de jure több esetben is kiszabható — többek között drogcsempészésért —, ugyanakkor de facto csak gyilkosságok miatt hoznak ilyen ítéletet. Az amerikai jogtörténelem egyik jelentős eseményének köszönhetően 1972-ben az Amerikai Egyesült Államok Legfelső Bírósága felfüggesztette a halálos ítéletek végrehajtását az Alkotmány 8. kiegészítésére hivatkozva — miszerint a kivégzés „kegyetlen és különleges” módja a büntetésnek —, a Furman kontra Georgia ügyben. William Henry Furman 1967-ben betörés közben lőtte agyon William Micke ötgyermekes édesapát, amiért a következő évben halálra ítélték, ám a legfelsőbb bírói fórum döntésének köszönhetően sosem hajtották végre az ítéletet. 1984-ben került feltételesen szabadlábra. 2004-ben újra elkapták betöréséért, és jelenleg is 20 éves börtönbüntetését tölti.

Az ügy után négy éven keresztül moratórium lépett életbe a halálbüntetések végrehajtása terén, amit egy 1976-os, bizonyos Gregg kontra Georgia ügyben hozott ítélet változtatott meg. Troy Leon Gregg 1973-ban stopposként gyilkolta meg az őt felvevő két férfit, amiért őt is halálbüntetésre ítélték. A Legfelső Bíróság azonban az ő ügyében nem találta megalapozottnak a védekezést, ami szintén az Alkotmány 8. kiegészítésére hivatkozott. A végső döntés 1976. július 2-án hozta a bírói testület, ezt követően „július másodika”-ügyek címszó alatt az Egyesült Államokban elkezdődött a modern jogi vita a halálbüntetésről. Több fontos ügyben is olyan döntések születtek, amelyek megtiltották az adott esetkörben a halálos ítélet lehetőségét (pl. értelmileg sérült, fiatalkorú gyilkosokkal szemben). Azóta mintegy 1295 elítéltet végeztek ki az Egyesült Államokban. Az utóbbi időkben ez a szám 43 és 46 körül változott évente.

Vörös: halálbüntetés bevett gyakorlat; kék: halálbüntetés tilos; zöld: csak rendkívüli állapot idején engedélyezett; narancs: de jure ki lehet szabni, de nem teszik. (Forrás: Wikipedia)

Vörös: halálbüntetés bevett gyakorlat; kék: halálbüntetés tilos; sárga: 1976 óta senkit nem végeztek ki. (Forrás: Wikipedia)

A kivégzettek életkorát vizsgálva a XVII. század közepétől napjainkig 364 fiatalkorút találunk, ezek közül 22 eset 1976 után történt. A legelső ismert eset 1642-ben történt. Egy Thomas Granger nevű, 16 éves szolgálót állatokkal való közösülésért akasztottak fel. Tettét négyszemközt a helyi elöljáróknak, majd nyilvánosan az esküdtszéknek is bevallotta. Granger kivégzése Mózes III. (20:15) alapján ment végbe, miszerint: „Ha pedig valaki barommal közösül, halállal lakoljon, és a barmot is öljétek meg”. A Granger által megrontott állatokat a szeme láttára mészárolták le, és egy gödörben eltemették őket.

Egy sokkal megrázóbb, fiatalkorú kivégzésével végződött büntetőeljárás is végbement a negyvenes évek közepén. 1944. március 23-án eltűnt egy 8 és egy 11 éves fehér kislány, akik virágot mentek szedni a dél-karolinai Alcolu város közeli rétre. Miután nem értek haza, keresni kezdték őket, és másnap egy sáros vízzel teli gödörben találták meg őket komoly fejsérülésekkel. A gyilkossággal egy 14 éves fekete kisfiút, George Stinney Jr.-t vádolták. Elfogását követően több rendőr is kihallgatta egy zárt helyiségben, ahol a sheriff-helyettes szerint bevallotta bűnösségét. A vallomás alapján a fiú „szexelni” akart a két lánnyal, ám amikor ez nem sikerült, megölte őket. A sheriff-helyettes szerint a 40 kg-os és 155 centiméteres Stinney egy 40 centis vasrúddal mérte a mindkét esetben azonnali halált okozó ütéseket. A városkában lincshangulat alakult ki, ezért a fiút Charlestonba szállították. Április 24-én állt bíróság elé gyilkosság vádjával. Az esküdtszék kiválasztása délelőtt 10 órakor kezdődött, a tárgyalás délután 2 óra 30 perckor, az esküdtszék 5 óra 10 perckor jelentette ki, hogy a fiút bűnösnek találja. Stinney-t elektromos szék általi halálra ítélték. A tárgyalásról az egyik lánytestvére azt mondta: „Mindenki tudta, hogy ő tette, már a tárgyalás előtt tudták, hogy ő követte el. De nem hiszem, hogy túl sokat fordítottak a tárgyalásra”. Ugyanakkor a kivégzésnek sok ellenzője is akadt, így például a helyi egyházközségek, szakszervezetek, és az NAACP afro-amerikai jogvédő szervezet is tiltakozott Dél-Karolina kormányzójánál, ő azonban nem avatkozott közbe. Jelenleg a legszigorúbb államokban is 16 év az alsó korhatár a halálbüntetés kiszabhatóságánál.

Egy 2004-es tanulmány szerint az Egyesült Államokban elkövetett gyilkosságokkal megvádolt elkövetők 2,5%-át ítélték halálbüntetésre. Ez Nevadában a legmagasabb (6%), míg a hírhedt Texas az országos átlag alatt (2%) szerepel. A demográfiai adatok egy másik aspektusát vizsgálva Texas államban 1982 óta 216 fehér bűnelkövetőt (ami az összes kivégzett 46%-a, a lakosságon belül 80% a fehérek aránya); és 172 feketét (a kivégzettek arányát tekintve ez 37%, a népességen belüli arányuk viszont csak 12%) végeztek ki. Az Amnesty International 2003-as felmérése szerint az összes Amerikában elkövetett gyilkosságot tekintve az áldozatok nagyrészt ugyanakkora hányada volt európai és afro-amerikai származású, ugyanakkor a kivégzett gyilkosok 80%-a fehéreket ölt meg. A nemek alapján a halálsoron elsöprő többségben vannak a férfiak (98,3%), ahogy a kivégzettek arányát tekintve is (99%). A halálsoron elkövetett öngyilkosságok az országos átlag tízszeresét, míg a börtönökben elkövetett öngyilkosságok átlagának hatszorosát teszik ki. 1976 és 2011 között 137 olyan elítélt volt, aki saját kérésére folyamodott a kivégzés végrehajtásáért. Connecticutban, Oregonban, Pennsylvaniában és Dél-Dakotában csak önként jelentkezőket végeztek ki azóta.

(A halálsoron lévő elítéltek száma évenkénti bontásban)

A halálra ítéltek és kivégzettek között ugyanakkor nagy valószínűséggel ártatlanok is akadtak. A legaktuálisabb eset a 2011-ben kivégzett Troy Davis ügye. A vád szerint 1989 augusztusában megölt egy szolgálaton kívüli, biztonsági őrként dolgozó rendőrt a georgai Savannah városában. A töltényeken és a töltényhüvelyeken kívül sose került elő más tárgyi bizonyíték az ügyben, és Davist – később visszavont – tanúvallomások alapján ítélték halálra. A férfi 20 évet töltött börtönben, többször is fellebbezett, ám az ítéletet mindannyiszor helyben hagyták. Davis esete óriási vihart kavart Amerikában, a kivégzést elhalasztó petíciót több mint 1 millióan írták alá.

1972 óta 140 esetben ejtették a vádat a kivégzésükre váró elítéltekkel szemben. Az amerikaiak többsége ennek ellenére a gyilkosságok esetében még mindig támogatja a halálbüntetést. 2011-ben 1972 óta történelmi mélyponton, 61%-on állt a támogatottság aránya, míg a legnagyobb, 80%-os 1994-ben volt. Ha az életfogytiglani börtönbüntetést is hozzáadjuk a lehetséges büntetések közé, akkor a lakosságnak már csak 49%-a támogatja a halálbüntetést, míg 46%-a az életfogytiglant. A felmérések alapján elmondható, hogy a fehér, 30 évnél idősebb, az ország középső és déli részén élő férfiak támogatják leginkább a halálbüntetést. A legnagyobb eltérés a nézőpontok között a fehérek és az egyéb rasszokhoz tartozók között, valamint a republikánus és demokrata pártiak között van. A fehérek 68% helyesli a halálbüntetést, míg csak 41% más rasszbeli gondolja ugyanígy; a második esetben több mint 27% eltérés van a két nagy párt szavazóinak véleménye között. A halálbüntetés általános eltörléséről szó nincs: az Egyesült Államok továbbra is az egyetlen euroatlanti civilizációhoz tartozó ország marad az államai többségében érvényben lévő halálbüntetés lehetőségével.