A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia megbízásából a Magyar Kurír adta ki nemrég Ferenc pápa április végén, Budapesten elmondott beszédeinek gyűjteményét. A kiadványban az országlátogatás hét nagy beszédét olvashatjuk: a Karmelita kolostorban elhangzottat, amelyben az állami vezetőkhöz, a társadalmi élet és a diplomáciai testület képviselőihez szólt, a Szent István-bazilikában elmondottat, amelyet a püspökökkel, papokkal, diakónusokkal, szerzetesekkel, papnövendékekkel és a lelkipásztori munkatársakkal találkozva mondott, a Rózsák terei Árpád-házi Szent Erzsébet -templomban elhangzót, amelyet a menekültekhez és rászorulókhoz intézett, továbbá olvashatjuk a talán legnagyobb hatást kiváltó beszédét, melyet közel húszezer fiatal hallgatott a Papp László Budapest Sportarénában, valamint két beszédet, amelyet a Kossuth téren intézett hozzánk: a szentmise homíliáját és a Regina Caeli imádság után tartott elmélkedést.
Ahogy a látogatás, úgy a kötet is (amely kronológiai rendben halad) a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Információs Technológiai és Bionikai Karán elmondott beszéddel zárul, amit a Szentatya az egyetemi és kulturális élet képviselőinek címzett. Természetesen nincsenek benne azok a gondolatok, amelyeket magánlátogatásai alkalmával fejtett ki, azaz a Vakok Batthyány László Római Katolikus Gyermekotthonában, illetve akkor, amikor rendtársaival, a magyar jezsuitákkal találkozott az apostoli nunciatúrán.
A kiadvány nagy előnye, hogy tényleg bárki számára elérhető, a füzet ugyanis mindössze 250 forintba kerül (sőt, a kiadó által gondozott Új Ember hetilap olvasói pár héttel ezelőtt ajándékba kapták lapjuk mellé). A teljesen egyszerű, lecsupaszított kivitel mögött az igazi érték a pápai szavakban rejlik, amelyek elegánsan, mégis határozottan üzentek a magyar egyháznak és a teljes magyarságnak. Sőt, olykor még messzebb.
Több mint figyelemre méltó volt például a következőt hallani a bazilikában olyan időszakban, amikor a radikális baloldali követeléseket magáévá tevő német egyház a Rómától való elszakadás szélére került és a német utat lelkesen figyelő hazai progresszív keresztények hasonló változásokat kezdenek követelni: „Ne engedjétek be az ideológiákat! A hitéletet, a hívő magatartásmódot nem lehet ideológiára redukálni: ez a sátántól való!” Ehhez a gondolathoz illeszkedtek más beszédek felhívásai is, például az, amikor a Szentatya az
ideológiai gyarmatosítás alantas útjára” figyelmeztetett, „amely eltünteti a különbségeket – mint az úgynevezett genderkultúra esetében”.
Több alkalommal idézte hazánk alaptörvényét, hivatkozva annak keresztény tartására és példaként állítva több megfogalmazását is a világ elé. Kritikával illette a félresikla(t)ni látszó európai integrációs folyamatot, amelynek atyjai a keresztény értékrendet nem csak vallották, de élték is, és amelynek úgy kellene működnie, hogy ne nyomja el tagjainak önállóságát és sajátos értékeit, ugyanakkor felhívta a figyelmet a populizmus veszélyeire is.