De mit adott nekünk Casanova? – 225 éve hunyt el a nagy kalandor

Nyitókép: Velencei látkép a 18. század végéről (Canaletto)

Gátlástalan kéjsóvárság, visszaköszönő gyerekkor, kihegyezett intellektuális érdeklődés vagy határtalan emberi nyitottság? Ha Casanováról, illetve a Casanova-jelenségről beszélünk, egyik verziót sem vethetjük el, sem ezek együttesét, akár kiegészítve harminc további megközelítéssel. Pár dolog biztos: a velencei származású életművész kalandjai után évszázadok óta töretlen az érdeklődés, nagyobb eladási példányszámokkal büszkélkedhet, mint kortársa, Voltaire. S

– nem csoda, hogy le is fordította az emlékiratait. Fontosságát jelzi, hogy immár nemzetközi Casanova-kutatás folyik, önéletrajza irodalmi értékét és a 18. századi társadalom életszerű bemutatását tekintve is alapvető.

Mit tudott Giacomo Girolamo Casanova de Seingalt (Velence, 1725. április 2. – Dux, Csehország, 1798. június 4.), a napra pontosan 225 éve elhunyt velencei kalandor, író, hogy ekkora világsztárrá vált? Egyértelmű válaszokat nem garantálhatunk, de hogy közelebb kerüljünk a titokhoz, fölvillantunk pár részletet a gazdag életből, ami végső soron Casanova életműve is volt – persze ezt az életet magas színvonalon, élvezhetően meg is kellett írni. És ezt is meglépte.

Beszédes gyerekkor, bohó ifjúság

Hősünk anyja színésznő volt, apja színész, táncos, de ez sem biztos, mármint hogy ő volt az apja – a  korabeli pletykák egy velencei patríciusról suttogtak. Giacomo a legidősebb volt öt testvére közül, ám figyelem nem jutott neki: mivel anyja inkább a karrierjére koncentrált, és Európa különböző színházaiba utazgatott, a kisgyermeket a nagymamája nevelte föl. Nyolcévesen elveszítette az apját (vagy nevelőapját), ezt egy szörnyűséges bennlakásos iskola követte, ahonnan egyik tanítója, Gozzi abbé házába „menekült”.

ami aztán tudat alatt is motiválhatta a „nagy hódító” ténykedéseit, vagy éppen kompenzálásait, hogy a modern pszichológiát is idevonjuk.

Casanova Gozzi abbénál kezdte a „karrierjét”. Az abbé húga állítólag fogdosni kezdte – Giacomo ekkor volt tizenegy éves –, amit kellemes emlékként örökített meg, sőt, egész életében tartotta a kapcsolatot a Gozzi családdal. Gozzi látta meg Casanovában a szellemi tehetséget is, aki aztán tizenkét évesen beiratkozott a padovai egyetemre, ahol tizenhét éves korában végzett. Gozzi egyházjogásznak szánta a pártfogoltját, ahogy a nagymamája is az egyházi pályát preferálta. Ez végül nem jött össze, és még csak nem is azért, mert ifjú, de annál részegebb Casanovánk 1741-ben,

Életének fontos állomása, hogy Velencébe visszatérve egy öreg szenátor vette szárnyai alá:  kiképezte az udvari viselkedés, ízlés normáiban, amely tudást a későbbi éveiben Casanova tényleg kimaxolta. A szenátortól már stílszerűen azért zavarták el, mert rajtakapták a ház urának a kiszemeltjével.

A szerecsejátékostól a katonán át a mágusig

Jöttek az egyre vadabb évek. Casanova szerencsejáték-függősége még az egyetemi évei alatt alakult ki, tartozásai miatt az adósok börtönébe is került, és még nem volt 20 éves. Később egy római bíboros írnokaként vált a menetrendszerű szerelmi botrány bűnbakjává, ami véget vetett egyházi pályafutásának. A katonaságot is megcélozta: vásárolt magának egy tiszti beosztást Velencében, de mivel lassúnak találta az előrelépések ütemét, úgy döntött, hogy inkább szerencsejátékból fog megélni. Közben hegedűsként is tett egy próbát, de nem járt sikerrel – talán azért, mert nem igazán tudott hegedülni. A szerencséje azonban nem hagyta el: egy esküvői zenélés alkalmával gyors helyzetfelismeréssel

aki a fiává fogadta, majd egész életében támogatta őt, két agglegény barátjával együtt. Kedvükért találta ki szám- és betűmisztikáját: nagyokat jósolt és „varázslatokat” végzett, helyi népszerűséget szerezve.

Aztán fordult a kocka. A velencei állam titkosrendőrsége felfigyelt Casanovára, és valószínűleg a „varázslói” tevékenysége miatt harmincéves korában a rettegett Ólombörtönbe zárták: ennek ólomból volt a teteje, ami a nyári napon úgy felmelegedett, hogy az apró cellákban alig lehetett levegőt kapni. Casanova két évig raboskodott itt: a korabeli helyi szokásoknak megfelelően nem mondták meg neki, mivel vádolják, sem azt, hogy meddig akarják fogva tartani. Végül

Foglára segítségével, de annak tudta nélkül egy Bibliába rejtett reszelőt „postázott” a szomszéd cellába, amivel a szomszédja kibontotta a két cella mennyzetét, majd egy alkalmas pillanatban megszöktek. A sztori társasági fellépéseinek legfontosabb témája lett, nagyban növelve hírnevét.

Casanova fiatalon (festmény, 1750-1755)

A szalonok koronázatlan királya és egyéb „foglalkozások”

A börtön után beutazta Európát, még Magyarországon is járt, ám főleg azokat az országokat látogatta, ahol virágzott a szalonélet, ami elsősorban Franciaországot, illetve Párizst jelentette. A taktikája, egyben megélhetésének fő forrása a következő volt:

Ennyi.

A korra jellemző az a megdöbbentő tény, hogy 1757-ben a francia külügyminiszter Casanovától kért tanácsot a királyi lottó létesítéséhez. Attól a Casanovától, akinek köze nem volt a pénzügyekhez, sőt, a saját bevételeit is elherdálta. Oda se neki! Cikkünk főszereplője előadást rögtönzött a pénzügyekről, kinevezték a francia lottó igazgatóságába, majd éveken át mindenféle feladatokat látott el a kormány szolgálatában, sőt, még a pápa is kitüntette. Életrajzírói szerint megállta a versenyt kora leghíresebb szélhámosaival, még a a szabadkőművesek közé is belépett.

Rendkívül vonzó személyiség lehetett, kifejezetten kedvelték, mint társalgópartnert. Megismerkedett Voltaire-rel, Nagy Katalin orosz cárnővel, Benjamin Franklinnel és Mozarttal is – a teljesség igénye nélkül.

Pénzből élünk! Casanova a hétéves háború során francia államkötvényeket árult külföldön, majd úgy döntött, hogy a felhalmozott tőkéből hagyományos, üzletemberi útra lép, így pénzét selyemmanufaktúra alapításába fektette.

kvázi „saját háremének tekintette” őket. Aztán csődbe ment, és elkezdett lecsúszni, persze csak magához képest. Franciaországból 1767-ben kiutasították, Spanyolországban börtönbe vetették, Velencében elhunyt legfőbb pártfogója, Bragadino szenátor. Honvágya volt. Élete egyik mélypontját a sok közül az jelentette, amikor

hogy hazatérhessen. Hibába. Pocsékul érezte magát, pártfogói elmaradtak. Ő, akit szabadosságáról ismertek, „az irományaiban felháborodott prédikációk kíséretében árul be színházi előadásokat, kártyásokat és hasonló erkölcstelen alakokat”. Végül innen is elküldték.

Egy helyütt így foglalják össze megállíthatatlan sodródását a bizonytalanban: „Mindenhol a Franciaországban jól működő országos lottó ötletét próbálta eladni. Többször végletesen legyengült különféle nemi betegségek hatására, és egyre kevesebb helyen talált ötleteire nyitott embereket, akik még ne hallottak volna róla és kétes hírnevéről.”

A legelképesztőbb esetek – a saját unokája apja lehetett

Casanova talán legmegdöbbentőbb története arról szól, hogy

bár nem tisztázott, hogy Leonilda és ő tudtak-e a kapcsolatuk biológiai hátteréről – teszik hozzá a szakértők. Történt, hogy Casanova még papnövendékként viszonyt folytatott egy Donna Lucrezia nevű házas velencei asszonnyal. Donna Lucreziának született Casanovától egy lánya, Leonilda, akit férjével törvényes gyermekükként neveltek fel. A lényeg a lényeg, Casanova az írásaiban azt állítja, hogy viszonyba kezdtek Leonildával, amelyből gyermek is született – vagyis, Casanova nemzette saját unokáját is.

Egy másik különleges eset során Casanova gyanút fogott, hogy egy Bellino nevezetű, kasztrált énekes valójában nő. Ez tényleg így volt, mi több,

Különleges esetnek számít az is, hogy Casanova egyszer biztosan szerelembe esett. Egy Henriette nevű francia nemesasszonnyal folytatott három hónapos (!) kapcsolata egész életén nyomot hagyott, tudjuk meg. A kalandor leírása szerint Henriette volt a tökéletes nő: intelligens, gyönyörű, arisztokrata, aki nem szerelmet keresett, csupán menekvést a mindennapi életből. A nő végül visszament a családjához.

Casanova 63 évesen (metszet, 1788)

„Értékem a féktelen önbizalom volt”

Casanova nem volt szép, azonban sármja és karizmája gyakorlatilag ellenállhatatlanná tette, írják róla. Ahogy emlékirataiban fogalmaz: „értékem a féktelen önbizalom volt, amelyben kételkedni tapasztalatlanságom nem engedett.” Stefan Zweig arról értekezik a Casanováról szóló pszichológiai elemzésében, hogy Casanova vonzalma projekció volt: csodálatos tulajdonságokkal ruházta fel a nőket, ezért

Casanova nem csupán megkívánta őket, hanem azokra a pillanatokra valóban beléjük szeretett. Talán ez volt a titok, és az, hogy nem volt önző: „az a gyönyör, amit szemmel láthatólag a másiknak szereztem, saját gyönyöröm négyötödét tette ki mindig is” – írja. Ennek egy nő sem tudott ellenállni, legalábbis egy ideig. Hozzá kell tennünk, hogy 38 évesen ez a sárm elkezdett megkopni, akkor első ízben fordult elő vele, hogy Casanova nem kapott meg valakit...de volt még pár jó éve.

A casanovisták (ilyen is van) kiszámolták, hogy

hiszen aktív életének egy évére átlagosan két-három nő jutott. A prostitúcióban semmi kivetni valót nem találó 18. században ez nem számított soknak, ami elgondolkodtató, mert Casanova „nőinek” a jelentős része is örömlány volt, ő maga írja.

Az igaz, hogy igyekezett nem csupán a legszebb nőket, de egyúttal a legintelligensebbeket is meghódítani, és az is igaz, hogy érzéke volt ahhoz, hogy egyenlő félként bánjon a nőkkel, ám ez a viselkedése nem volt általános: „sötét oldalához tartozott a nemi erőszak, sorozatos nemi betegségei, és a szüzek iránti különös érdeklődése is – gyakran eljátszotta, hogy feltétlen szerelmet vall nekik, majd szeretkezés után azonnal megszakított velük minden kapcsolatot” – írják róla.

A „cseh remete”

Ahogy írtuk, Casanovának alább kellett adni az igényeiből és végül elfogadta Waldstein gróf ajánlatát: 1785-től élete végéig egy

a gróf csehországi, duxi kastélyában. Veszekedett a szolgákkal, veszekedett a gazdájával, de még a gróf vendégeivel is, miközben szépen lassan megírta legendás visszaemlékezéseit.

Franciaországban Casanova nemzeti kincs lett sorozatos párizsi tartózkodásaival és francia nyelven írt önéletrajzával: az Életem története eredeti példányát a francia Bibliothèque Nationale őrzi, amely 2010-ben 9,6 millió dollárért vásárolta meg azt. Mint írják, a művet eredeti formájában csak 1960 óta ismerheti a közönség, előtte kizárólag cenzúrázott változatokban adták ki.

*

Felhasznált irodalom:

https://m.mult-kor.hu/sajat-unokajanak-apja-is-lehetett-casanova-a-vilaghiru-nocsabasz-20180827?fbrkMR=detect

https://m.mult-kor.hu/sajat-unokajanak-apja-is-lehetett-casanova-a-vilaghiru-nocsabasz-20180827?fbrkMR=detect&pIdx=2

https://cultura.hu/kultura/295-eve-szuletett-giacomo-casanova/

https://ujkor.hu/content/giacomo-casanova-az-iro

https://gondolattarlat.blogspot.com/2009/01/mi-klnbsg-casanova-s-don-juan-kztt.html?m=1

https://she.life.hu/kultur-mi/20171102-casanova-elete-tanulsaga-muveszettortenet-horvath-peter.html

https://www.walksofitaly.com/blog/art-culture/casanova-the-lover-venice-italy

https://www.smithsonianmag.com/travel/who-was-casanova-160003650/