Tisztelt Szabó Tímea asszony! Köszönjük szépen a diagnózist, az teljesen jó – a kezelés viszont halálos

Ritka pillanat az, már-már ünnepi, amikor a magamfajta szolid konzervatív maradéktalanul egyetért Szabó Tímeával (mármint azzal is, amit mond és azzal is, ahogyan), most azonban kétségkívül bekövetkezett: „Szerintem egészen borzalmasan állunk” – jelentette ki higgadtan és barátságosan az ellenzék aktuális állapotával kapcsolatban a Republikon Intézet rendezvényén. Egy befejezetlenül maradt félmondattal még azt is hozzátéve, hogy ez pontosan addig marad így, „ameddig nem tudunk valami valós alternatívát felmutatni”. Pontos a diagnózis.

Bő egy év telt el azóta, hogy megbukott a „migránsozzunk, mint a Fidesz, csak üresebb és demagógabb módon, az majd megnyerő lesz a Fideszből kiábrándult tömegeknek” tartalmú MZP-projekt, erre most megérkezett a „kordonbontósdizzunk, mint egykor a Fidesz, csak romkocsmásabb kiadásban, arra majd bukni fognak a keményen dolgozó kisemberek”, valamint a „plakátkampányoljunk, mint a Fidesz, csak tizenöttel alacsonyabb IQ-ra optimalizálva és Gyurcsány Ferenc feleségének személyével nyomatékosítva az üzenetet, attól majd menten áttörjük az üvegplafont” munkacímű innovációk.

Ha ez már a valódi alternatíva keresgélése lenne, akkor elég erősen zsákutcának tűnik sajnos.

Ráadásul a januári momentumos kampány már kifejezetten olyasvalakit ígért nekünk, aki új útra vezet minket – erre most itt a május, és az elénk táruló kép az, hogy egy hétköznap délelőtt Berg Dániel zsebre vágott kézzel ácsorog, mellette pedig vidám fiatalok ücsörögnek a földön, elégedett arccal pihenve ki az Ötödik Bontás fáradalmait. Biztos vannak a háttérben iszonyú fontos és értékes szakpolitikai gondolatok és tettek is, a retinákba viszont az ég bele egyre mélyebben, minden egyes performansszal, hogy

Eggyel arrébb viszont ott a másik kép, a legnagyobb ellenzéki erő óriásplakátja a morcos-sötét miniszterelnökkel és az üde-rózsaszín dékás reménységgel: „Orbán Viktor az árakat emeli, Dobrev Klára a béredet fogja emelni”. A felszisszenők természetesen kapják a magyarázatot, hogy egy plakátra nem fér rá minden, ne akadékoskodj, értsd jól – csak ugye a kormány plakátjánál, miszerint a magyarok 97 százaléka mond nemet a szankciókra, pont az volt a kritika tárgya, hogy a kijelentés erősen pontatlan, hiszen az lemaradt, hogy a nemzeti konzultációt kitöltő és visszaküldő magyarokról van szó. Most akkor a kormány plakátjait is rehabilitáljuk azzal, hogy kevés volt a hely?

Kérdés továbbá, kiket céloz meg kampányával a Demokratikus Koalíció. Három lehetőség van. Ha a pedagógusokat, akkor ők 2023-ban nincsenek kisegítve azzal, hogy „amennyiben 2026-ban hatalomra kerülünk, és még az ígéretünket is betartjuk atipikusan, akkor majd kaptok fizetésemelést”. Pillanatnyilag a Fidesz is azt ígéri, hogy 2026-ig lesz érdemi bérfejlesztés, így egy 2026-os esetleges kormányváltás utáni esetleges béremelés nem a legfelvillanyzóbb alternatíva. A tanárok esetében tehát nem plakátolni kellene, hanem megfeszítve dolgozni az uniós pénzek hazahozatalán, hiszen onnantól kezdve a kormánynak nem lenne mire hivatkoznia, és nyomban érkezne a magasabb összeg.

A második lehetőség, hogy az „európai magyarok” a célcsoport. Ők viszont jól tudják, hogy az oly nagyon vágyott „Európában” alapelv: egy célkitűzés vagy ígéret legyen angol betűszóval „SMART”, azaz „konkrét, mérhető, teljesíthető, reális és határidőhöz kötött”. Mint például „10 éven belül teremtünk egymillió új munkahelyet”. Ehhez képest a „fogja emelni a béredet” nem konkrét (mennyivel? egyáltalán az inflációt meghaladó mértékben? és ha mindenkiét, akkor az eleve csinos munkadíjjal dolgozó szakiét is?), nem egyértelműen mérhető (a nominálisat emelné vagy a reálbért? a nettót is, vagy csak a bruttót és mellékel hozzá egy magasabb szja-kulcsot?), nem teljesíthető és nem is reális (európai demokrataként nehezen szólhatna bele a magánvállalatok bérpolitikájába; ha pedig a költségvetésből oldaná meg a dolgot, azzal egy az egyben lemásolná annak a Medgyessy Péternek a politikáját, akinek egyébként Dobrev Klára volt a kabinetfőnöke, és akinek tündöklése és bukása a szent euró bevezetését is ellehetetlenítette); határidőhöz pedig pláne nem kötött. Egy európai magyar tehát a kiplakátolt ígéret láttán a tenyerébe temeti arcát, szomorúan.

És végül ott a harmadik és egyben legvalószínűbb lehetőség: a DK a tájékozatlanabb, megvezethetőbb rétegeket veszi célba. Azokat a választókat, akik nem fogják ügyesen dekódolni az üzenetet olyasformán, hogy „ez csak egy figyelemfelkeltő fogás, természetesen nem Dobrev Klára emelné a fizetésemet, mert engem egy alvállalkozó foglalkoztat betanított munkásként; ha pedig a minimálbért emelnék ész nélkül, akkor onnantól kezdve legjobb esetben is csak feketén alkalmazna a cég, azzal pedig hosszú távon igen rosszul járnék, és egyébként is, ez ugyanaz a Dobrev Klára, aki már évek óta hiteget azzal, hogy kijárta nekem a Brüsszelből diktált európai minimálbért; emellett pedig emlékszem, mennyit kerestem tavaly és mennyit tavalyelőtt, és az alapján úgy tűnik, a Zorbán is évente emeli a fizetésemet, arról ugye nem is beszélve, hogy eleve azért tudja emelni, mert már nem segélyből élek, hanem munkabérből (tehát hogy én is haszonélvezője voltam annak, hogy a kormány a 15 és 64 év közötti népesség gazdasági aktivitását, amely 2000 és 2010 között 60 százalékról csupán 62 százalékra nőtt, 2021-re feltornázta 76 százalékra), azaz akad némi csúsztatás is a plakáton, nem kell azonnal készpénznek vennem a szó szoros értelmében, inkább utánanézek”.

Márpedig ha a célszemélyek agyában ez nem feltétlenül fut végig, akkor megállapítható, hogy

üres ígéretekkel törekedve az olcsó szavazatszerzésre – hadd ne tekintsük ezt „valós alternatívának” vagy akár csak „helyes útkeresésnek”.

Helyes útkeresésnek majd az az akció minősül, amely megfelel három feltételnek: 1) Ne lehessen rá azt mondani, hogy „mi a gond vele, a Fidesz is csinálta”. Alternatívát vár a nép, nem egy idegesítő 2.0-ás verziót, amely ugyanazt tudja, mint a régi, csak jóval kaotikusabb. 2) Egyszerre egy konkrét dolgot akarjon elérni, mindenféle árukapcsolás nélkül. A porszívót is előbb vesszük meg egy decens szaküzlet visszafogott, ámde hozzáértő eladójától, mint egy sipítozó ügynöktől vagy egy bizarr cégtől, amely akciósan adja bár a terméket, de csak ha részt veszünk egy egynapos nyersvegán fejtágítón, és a porszívó mellé előfizetjük a Patriarchátustól Szenvedő Aszexuálisok havilapját, tízéves hűségidővel. És végül 3) Az akció legyen értelmezhető és a mai mindennapokra lefordítható egy politikailag inaktív vagy elkedvetlenedett átlagszavazó számára. Lehet, hogy a Miniszterelnökség előtti mobil kordon (ellentétben az amerikai nagykövetséget körülvevő fix védművel) ellentétes a demokrácia „eszméivel”, az viszont az egészen konkrét magyar választópolgár érdekeivel ellentétes, ha

ahelyett, hogy konkrétan kínálna egy szerethető, józan paraszti alternatívát.

Hajrá. Ha pedig ilyen mennyiségű párt ilyen világlátott, sokszínű tagsággal és ennyi tanácsadóval nem képes gyógymódot találni, az sajnos arra utal, hogy szervezeti szinten beállt az agyhalál, és felesleges minden további mesterséges ötletátömlesztés. Ilyen esetben javasolt a szervdonáció.

(Nyitókép: MTI/Kovács Tamás)

***