Húsz éves kormányzással a háta mögött Erdogan a második legnagyobb nyomot hagyó török államfő Kemal Atatürk után Törökország modern kori történelmében. Uralma azonban ellentmondásos, a török társadalom polarizált, ahogy a vasárnapi választási eredmények is jelzik. Mi várható harmadik elnöki ciklusában?
***
Szoros verseny volt a vasárnapi második fordulóval végződött török elnökválasztás: Recep Tayyip Erdogan csupán 52 százalékkal hasította át a célszalagot. Szilárd, konszolidált választói bázis, de gyengülő társadalmi támogatás. Elegendő a következő, utolsó elnöki ciklusához, és elegendő, hogy a várhatóan negyed évszázados Erdogan-korszakot újabb eredményekkel koronázza meg, de akár arra is, hogy új adja majd át a stafétát, hogy Törökország belső bajait tetézi, nemzetközi megítélését rontja.
2028-ban 25 év kormányzás után nem lehet majd az ellenzékre mutogatni, a külső erőket vádolni a rossz teljesítményért, ráadásul a török állam a 2017-es kormányforma-váltást követően nemcsak gyakorlatában, de
autoriter karakterjegyekkel – a siker és a bukás is Erdogan nevéhez fog kötődni.
A török többség a kiszámítható, már kormányon bizonyított autokratát választotta a kormányon még nem látott, megjósolhatatlan kormányzati képességű demokrata helyett – szólt a kissé cinikus nyugati elemzői értékelés. Ami ebben bizonyosan igaz: a törökök valóban szeretik a kiszámíthatóságot, többségük valóban félti a vallásos konzervatív világukat a nyugatos modernitás túlkapásaitól, az újabb felhatalmazás Erdogan eddigi kormány-, majd államfői teljesítményének, a kontinuitásnak szólt.
A kampány során a török elnök az identitáspolitika fele vitte el saját narratíváját, a nacionalista, konzervatív témákat vitte, illetve támadta az LMBTQ-közösség lobbiját, a korábbi kampányaihoz képest is keményebben. Az erdogani Törökország a nyugat szövetségese, de nyitott Keletre is, tradícióiban szilárdan török, kereskedésében nemzetközi.
Erdogan állama a gondoskodó állam koncepciójára épül, a nagy állami elosztórendszer nyújt segélyt, nyugdíjt, támogatást, fizetést – Erdogan azzal kampányolt, hogy amíg ő áll az állam élén, a szociális biztonság, a vallási hagyományok tisztelete, az iszlám értékei a helyükön maradnak.
nem lesz változás a sajtószabadság és a bebörtönzött ellenzékiek ügyében sem – világosan jelezte győzelmi beszédében, hogy a bebörtönzött kurd ellenzéki vezetőt, Selahattin Demirtaşt az Emberi Jogok Európai Bíróságának felszólítása ellenére sem fogják szabadon engedni.
A török ellenzék – saját vereségi neurózisából fakadóan is – arra számít, hogy Erdogan a következő öt évben folytatja a megmaradt demokratikus intézményeket jogköreinek szűkítését, a kormányzat ellenőrzésére hivatott fékek és ellensúlyok rendszerének továbbgyengítését.
Erdogan hívei szerint a török életszínvonal, a megélhetés, a gazdaság teljesítménye sokat erősödött húsz év alatt, sok beruházás történt, Törökország pedig tekintélyes állammá nőtt a nemzetközi színtéren. Ezt a két évtizeden át épített
A sors különös fintora, hogy Erdogannak, akit a 2001-es súlyos pénzügyi válság emelt fel a miniszterelnöki székbe, utolsó ciklusában elsősorban a gazdasági válságkezeléssel kell majd foglalatoskodnia. A török infláció rekorder, tavaly elérte abszolút negatív csúcsát, a 85 százalékos pénzromlási arányt, a török lírának a dollárhoz viszonyított értékvesztése szintén, míg a török jegybank tartalékai eltűnőben.
Az erdogani pénzügyi politika a nagy állami kiadásokra és az irányadó jegybanki kamatláb szintjének alacsonyan tartásán alapult. Győzelmi beszédében az elnök ennek folytatását ígérte, hangsúlyozva, ez majd letöri az inflációt – közgazdászok ezt egy közgazdasági bukfencnek tartják.
Törökország a nemzetközi politika egyik kulcsszereplője, földrajzilag és politikailag is két világ metszéspontjában fekszik:
stabil orosz szövetsége miatt nem állt be a NATO-tagállamok sorába a Moszkva elleni büntetőintézkedések bevezetésében, és Svédország NATO-csatlakozását is késlelteti.
Török elemzők felhívják a figyelmet, hogy Vlagyimir Putyin több gazdasági gesztust tett Erdogan számára a kulcsfontosságú török elnökválasztás előtt: az orosz földgázimportért kései fizetést engedélyezett, illetve 5 milliárd dollár értékű támogatást nyújtott egy készülő török atomerőmű építéséhez. Ilyen helyzetben Erdogan az orosz-nyugati konfliktusban még NATO-tagként sem foglalhat állást Oroszország ellen.
Ugyanakkor Törökország közvetítésével hozták tető alá a világélelmezési szempontból sorsdöntő ukrán-orosz gabonaszállítási egyezséget, és várhatóan a svédek akadályoztatása is csak
A másik problematikus viszonyrendszer a török-EU kapcsolat. Törökország évtizedes várakozás után sem bír eséllyel egy jövőbeli uniós csatlakozásra, de erre az utóbbi Erdogan-kormányzatok már nem is törtek. Brüsszel folyamatosan tiltakozik a török jogállamiság, a demokratikus intézményrendszer vagy a sajtószabadság állapota miatt Ankaránál, az elváló világok miatt azonban a török kormányzat ezeket a kritikákat elhessegette magától.
--
--
Nyitókép: Megrongált Erdogan-plakát a választások idején Isztambul utcáján 2023. május 23-án (forrás: Ilker Eray / Middle East Images via AFP)
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
A volt pénzügyminiszter kiállt Magyar Péterék programja mellett.
Rövid bejegyzéssel érkezett a miniszterelnök a sajtótájékoztató után.
A miniszterelnök hétfőn Törökországba látogatott, hogy négy nagy témakörről tárgyaljon Erdoğan elnökkel.
Szijjártó Péter szerint a külpolitika nem látványpolitika, hanem napi harc a magyar emberek biztonságáért és energiaárainak védelméért.
A kormányfő szerint Európa balra tolódása versenyképességi válsághoz vezetett, míg Magyarország saját mintázatai révén tartja fenn gazdaságát.
„A jó szándék, az ilyen kis helyen is elfér” – szögezte le a miniszterelnök.
Csak erre koncentrált.
Ő is a Belgiumban lévő orosz vagyon megszerzéséről ábrándozik.
