Ilyet még nem láttunk: rongyként csavarható az LG új kijelzője
A cég számos potenciális alkalmazási területet lát a technológiában.
Egyre pesszimistább jövőképű korunknak egyre inkább krónikája, mintsem disztópiája a Black Mirror: az eljövendő lehetséges világokat felfestő filmes antológiasorozat immár hatodik évadához érkezik idén.
A napokban érkezett a hír: megszületett és a Netflixen hamarosan látható lesz a Black Mirror újabb, immár hatodik évada.
De hogy mi is a Black Mirror? Egyszerűen egy sci-fi filmsorozat. Kicsit bővebben: az egyes részekben egy-egy önálló történetet kibontó, egymással összefüggésben nem álló sztorikat bemutató filmes antológiasorozat, ami folyamatosan azt fürkészi, azt faggatja, milyen is lesz az egyre inkább technológia-uralta, algoritmusok által terelgetett, testünket és elménket befolyásoló kütyük által meghatározott (közel)jövőnk.
A Black Mirror évadjainak üzenete, válasza minderre körülbelül a meneküljetek, amerre tudtok.
A sorozat ugyanis nem fest föl holmi rózsaszínes-türkizes földi mennyországot azzal kapcsolatban, hogy a már most is rendelkezésre álló, akár százmilliók, milliárdok által használt technológiák és azok jövőbeli továbbfejlesztett változatai milyen világot hoznak el az emberiségnek. Épp ellenkezőleg:
A sorozat karaktere nem választható el a nulladik perctől fölötte bábáskodó szülőatyjától, Charlie Brookertől. A brit filmes producer agyszüleménye a Black Mirror, akinek azonban színes előélete volt. Képregényrajzolóként kezdte, dolgozott grafikusként és újságíróként videójátékos üzletláncnak és számítógépes újságnak is; majd egy évtizeden keresztül volt a Guardian filmkritikusa, emellett tévés íróként, műsorvezetőként is elkezdett dolgozni, míg végül teljesen beszippantotta az új technológiák és a 21. századi média világa – aminek viszont a fonákságait is egyre inkább látta és láttatta.
Be Right Back
Brooker fejéből így pattant ki a Black Mirror ötlete, ami a modern technológia emberre és emberiségre gyakorolt hatásait dolgozná fel tanulságos – és nem egyszer meghökkentő, megbotránkoztató – történetekben, amiknek nagy részét maga Brooker írta, de néha azért mások is szóhoz jutottak.
A még 2011 decemberében bemutatott első évad első epizódja (The National Anthem) rögtön kimaxolta a fekete humort, a politikai inkorrektséget és a botrányfaktort: elrabolják a brit királyi család egyik hercegnőjét, és elengedéséért cserébe az emberrabló azt követeli a brit miniszterelnöktől, hogy, nos, tegyen magáévá egy disznót, méghozzá élő adásban.
Az évad harmadik sztorija (The Entire History of You) azt mutatja be, milyen hatással lehet emberi – házas – viszonyainkra,
A második évadban fokozzák a nyomasztást: a Be Right Backben egy olyan világ tárul fel, ahol a közösségi médiás és egyéb digitális nyomai alapján a mesterséges értelem össze tudja rakni egy meghalt ember személyiségét, hogy az virtuálisan tovább létezhessen, cseveghessen hozzátartozóival – s mi lesz akkor, ha még emberszerű robottestbe is beköltöztetik az emberi lény digitális másolatát.
A The Waldo Momentben a politika celebversennyé süllyedését figurázzák ki egy sötét szatírában: egy show-műsorban mindenkit gúnyoló és mocskoló, megrajzolt medvefigurát elindítanak a választáson – a figura nevében beszélő férfi viszont fellázad a fokozódó őrület ellen.
Metalhead
A harmadik évadban érkező San Junipero egy egyszerre idilli és fullasztó világot mutat be, ahol mindenki fiatal, mindig jó idő és minden este buli van – hogy aztán kiderüljön, semmi sem az valójában, mint aminek látszik.
A negyedik évadbeli Metalhead pedig talán az egész Black Mirror egyik legemlékezetesebb és legriasztóbb része,
egy fekete-fehérben forgatott poszt-apokaliptikus történet túlélő emberekről és a legyőzhetetlennek tűnő, elszabadult harci robotkutyákról (mely robotkutyák a valóságban is folyamatos fejlesztés alatt vannak a világ high-tech laboratóriumaiban, például a Boston Dynamics-nál).
És akkor az agymosott szuperkatonák, a meghekkelt drón-méhek, az embereket minősítő, s ez alapján életüket és lehetőségeiket meghatározó digitális rendszerek disztópikus sztorijairól még nem is beszéltünk.
úgy, hogy a történeteiben mindig azt mutatja be, hogy mi lenne, ha... nem a legjobb, hanem a legrosszabb szcenáriók következnének be a jövőben. Ahogy az egyébként a történelem során elég gyakran lenni szokott.
A hatodik évad előzetese
Mostanra immár négy év telt el az ötödik évad óta – viszont nyáron érkezik a hatodik évad, amihez a napokban jött ki az előzetes, s aminek atyja továbbra is Charlie Brooker.
„Mindig úgy éreztem, hogy a Black Mirrorban olyan történetekre van szükség, amik teljesen eltérnek egymástól, és rendre meglepik az embereket – és magamat –, különben mi értelme is az egésznek? Olyan sorozatnak kell lennie, amit nem lehet egyszerűen meghatározni, és ami folyamatosan megújítja önmagát” – fogalmaz Brooker az új évad kapcsán. Hozzáteszi: az újabb történetekben igyekezett még inkább elengedni magát, hogy még szélesebben merítő, még őrültebben csavaros tudjon lenni a Black Mirror-univerzum.
Azzal, hogy 2023-ban minden korábbinál jobban be vagyunk hálózva a csillogó új technológiák, a függőségre ösztönző új médiumok és a rólunk minden korábbinál többet tudó újabb algoritmusok labirintusába, csak azt tudjuk mondani:
Egyébként: a sorozatcím Black Mirror, a fekete tükör nem más Brooker szerint, mint a kütyüink tükörsima, fekete felülete, ami mindenhonnan bámul ránk a lapostévénktől az okostelefonjainkig.
Tudják, az a tükör, amiben a legtöbbet nézzük virtualizált önmagunkat, meg rajta keresztül a világot – már amennyit az algoritmusok megmutatnak nekünk belőle.