Nyitókép: Térkép Konstantinápoly ostromáról, Beschreibung vnd Contrafactur der vornembster Stät der Welt, Köln, 1582.
Volt egyszer egy ezeréves birodalom, az egyik legstabilabb államalakulat a történelem folyamán, aminek a befolyása, világtörténelemre gyakorolt hatása lényegében felmérhetetlen. Volt egyszer egy ezeréves birodalom, ami 570 éve, 1453. május 29-én, Konstantinápoly elestével jogi, katonai értelemben megszűnt létezni, hogy öröksége mégis megmaradjon, és millió módon éljen tovább.
Ezt a birodalmat Bizáncnak nevezzük, pedig a
korabeli lakói azt sem tudták volna, eszik vagy isszák „Bizáncot”.
A Bizánc elnevezést Hieronymus Wolf német történetíró találta ki a 16. században, hogy megkülönböztesse az ókori római és a középkori, görög jellegű, bizánci birodalmat.
A „bizánciak” nemes egyszerűséggel rómaiaknak tekintették magukat, a Római Birodalom folytatóinak, örököseinek: rómainak nevezték a birodalmukat, a fővárosukat és önmagukat, bár az is igaz, hogy a 7. századtól az államnyelv a görög lett, a főváros elgörögösödött, amely kulturális változást megfelelően kifejezi a főváros ősi görög nevére (Büzantion) tett utalás – ez eredetileg egy jelentéktelen görög gyarmatváros volt.
Bizánc rossz hírnevét az irigység szülte, majd a tudatlanság terjeszette
Volt tehát egy birodalom, amely kezdetben Keletrómai Birodalom néven vitte tovább Róma örökségét, annak bukása után (476). Fővárosa, Konstantinápoly, amely alapítójáról, egy római császárról kapta nevét, akkor már 400 ezer embernek adott otthont és Európa legnagyobb városává vált.
Ennek a Konstantinápolynak egyedülállóan hatalmas könyvtára volt, három vonalból álló, 1000 évig bevehetetlen falrendszer védte, a bizánci haditengerészet pedig csodafegyverrel rendelkezett: a görögtűzzel, amellyel a bizánciak könnyedén boríthatták lángba az ellenséges hajókat. A rettegett folyadék a tengervízzel érintkezésbe lépve begyulladt, vízzel eloltani nem lehetett, receptjét hétpecsétes titokként őrizték.
Olyan ritka,
kulturális, civilizációs kreativitás, szervezettség, diplomáciai és államvezetői zsenialitás jellemezte Bizáncot,
hogy csak a sima irigység Nyugat-Európa felől, majd a tudatlanság színezhette később negatívra a kivételes történelmi jelenséget.