Nem hiszi el, mire használták a köztársasági elnök dolgozóasztalát!
Egy ütős délelőtt a Sándor-palotában.
Az államfő megosztotta a Mandiner olvasóival az ünnep elmaradhatatlan kellékének receptjét. Íme!
„Nagymamám kicsi korunkban úgy nyújtotta a tésztát, szaggatta a pogácsát, hogy közben a leeső darabokat szépen kitette a nyújtódeszka szélére. A hallgatólagos megállapodásnak megfelelően ő nem kínálta nekünk a nyers tésztát, mi pedig nem kértük (mert egyes hiedelmek szerint az egészségtelen), úgy sertepertéltünk azonban körülötte, hogy a felesleghez hozzájussunk. Azóta is nagy kedvencem a nyers tészta, szinte minden süteményt jobban szeretek sütés előtt, mint készen.
Nagymamámtól pedig megtanultam a kelt tészta receptjét. A húsvéti kalács sütésénél ma is rá gondoltam”
– írta nagyszombati Facebook-posztjában Novák Katalin.
„A Húsvét elmaradhatatlan kelléke a kalács. Ehhez jó kelt tésztára van szükség. Ilyenkor sok kalácsot sütök, idén is készült sima, mazsolás, csokis. Általában hatos fonással készítem. Íme a recept és néhány fortély:
Nem méricskélek sokat, lehet érezni az arányokat, de igyekszem mennyiségeket is írni, mert a gyerekek mindig panaszkodnak, hogy nem adok elég konkrét iránymutatást.
Ezekre lesz szükség:
Ha nem olajjal, hanem vajjal szeretnék dolgozni, kiviszem a hűtőből, hogy puhuljon meg.
Felteszek egy kis lábasba 1/2 liter tejet, amikor meleg, elveszem a tűzhelyről, teszek bele néhány kanál cukrot (ez sem baj, ha az összeset), és belemorzsolom a friss élesztőt.
Hagyom felfutni.
1. fortély!: figyelem, hogy a tej ne forrjon fel, akkor jó, ha meleg, de nem forró, akkor le is vehetem a tűzhelyről.
Miközben készül az élesztő, a liszthez teszem a sót, maradék cukrot (ha van), a három tojássárgát, majd ráöntöm a felfuttatott élesztős tejet. Ezt kezdem ragasztani.
2. fortély!: gyerekkoromban rengeteget álltam anyukám mellett a konyhában, hogy tartsam a robotgépet, amivel dagasztjuk a tésztát.
Az egyik leghasznosabb konyhai eszköznek tartom azt a robotgépet, amelyiket nem kell tartani,
mert amíg (nagyon hatékonyan) dolgozik, tudunk mást csinálni. Van, aki ma is a kézi dagasztásra esküszik, én nem tartozom közéjük… figyeljünk, hogy megfelelő fejet használjunk. Én nem a dagasztóst szoktam, hanem a közteset, az szerintem puhább tésztákhoz jobb. Amikor a tészta már összeállt, szépen hozzáadagolom az olajat (ha inkább vajat használok, akkor azt puha állapotban akár korábban is bele tudom darabolni). Ha szépen elválik az edény falától, és nem nyúlós-ragadós, akkor kész is vagyunk. Félretesszük kelni.
3. fortély!: tiszta konyharuhával takarjuk le a tésztát úgy, hogy ne legyen rés sehol. Tegyük természetesen meleg helyre. (Kemencénél a sutba, szép időben ki a napra, borús napokon, modern lakásban akár a fűtőtest közelébe. Amíg kel a tészta (kb 30 perc), elkészítem a tölteléket: ugyanabba a keverőtálba, ahol a tészta készült, habverő fejjel kikeverem a puha margarint a kakaóporral és cukorral (amikor lustább vagyok, édesített kakaóport használok a margarin mellett).
4. fortély!: soha nem dobom ki rögtön a margarinos papírt, tökéletes arra, hogy később ezzel kenjem ki a tepsit. A megkelt tésztát hat egyforma darabra vágom.
5. fortély!: nekem nehéz pontosan hatfelé osztani a tésztát, ezért egy nagy gombócot gyúrok, azt először kettéosztom, majd azokat harmadolom. Vigyázni kell a liszt használatával is. Ha kevés, ragad, ha sok, kemény lesz a tészta. Bekapcsolom a sütőt alsó-felső sütésen 170 fokra. A hat kupacot egyenként kinyújtom téglalap alakra (nem kell akkorának lennie, amekkorát szeretnék, a végén hosszabbra fogom úgyis sodorni. Ha jó a tészta, hajszál vékonyra lehet nyújtani. Megkenem a kinyújtott lapokat a csokis töltelékkel, aztán sodrok egy kicsit a kész rudakon, és már jöhet is a fonás. Ezt a tepsiben szoktam megtenni, hogy ne kelljen utána a kalácsot pakolászni. Előtte a tepsit kikenem a margarinos papírral.
A hármas fonás a legegyszerűbb, én hatost szoktam használni.
Ne ijedjen meg senki, ha szakad a tészta, csak össze kell csípni, ha elrontja a fogást, az sem baj, úgysem látszik a végén pontosan. A tészta elejét, végét pedig kicsit össze lehet fogni, alágyűrni. Amikor kész a tészta, lehet még egy kicsit pihentetni (nekem erre nem mindig marad idő), akkor is le kell takarni, majd lekenem egy felvert tojással, és mehet a felmelegedett sütőbe kb 40 percre. Szét szokott repedni, folyik a csoki mindenfelé, de erre még senki nem panaszkodott (csak az, aki mosogat utána).
Jó étvágyat!”