2. fortély!: gyerekkoromban rengeteget álltam anyukám mellett a konyhában, hogy tartsam a robotgépet, amivel dagasztjuk a tésztát.
Az egyik leghasznosabb konyhai eszköznek tartom azt a robotgépet, amelyiket nem kell tartani,
mert amíg (nagyon hatékonyan) dolgozik, tudunk mást csinálni. Van, aki ma is a kézi dagasztásra esküszik, én nem tartozom közéjük… figyeljünk, hogy megfelelő fejet használjunk. Én nem a dagasztóst szoktam, hanem a közteset, az szerintem puhább tésztákhoz jobb. Amikor a tészta már összeállt, szépen hozzáadagolom az olajat (ha inkább vajat használok, akkor azt puha állapotban akár korábban is bele tudom darabolni). Ha szépen elválik az edény falától, és nem nyúlós-ragadós, akkor kész is vagyunk. Félretesszük kelni.
3. fortély!: tiszta konyharuhával takarjuk le a tésztát úgy, hogy ne legyen rés sehol. Tegyük természetesen meleg helyre. (Kemencénél a sutba, szép időben ki a napra, borús napokon, modern lakásban akár a fűtőtest közelébe. Amíg kel a tészta (kb 30 perc), elkészítem a tölteléket: ugyanabba a keverőtálba, ahol a tészta készült, habverő fejjel kikeverem a puha margarint a kakaóporral és cukorral (amikor lustább vagyok, édesített kakaóport használok a margarin mellett).
4. fortély!: soha nem dobom ki rögtön a margarinos papírt, tökéletes arra, hogy később ezzel kenjem ki a tepsit. A megkelt tésztát hat egyforma darabra vágom.