A választásokat is befolyásolhatja: ez a közös Magyar Péter „legfontosabb” igazolásaiban

Nem kertelt a Mesterterv szakértője.

Külön fejezetet szentel az államfői kegyelemadás intézményének, valamint a kegyelmi botrány tanulságának is: „senki sem áll a törvények és a normák felett”.

A politikusi visszaemlékezések sokak számára nem éppen a legizgalmasabb olvasmányok közé tartoznak. Patikamérlegen mért mondatok és narratívák az utólagos sérülések elkerülése végett, a sajtó által unalomig ismételt történeteknek a felmelegítése, az adott eseményben való szerepvállalás felmagasztalása vagy épp takaréklángra tekerése, miközben a kötet alanya és tárgya nemcsak hogy rejtve marad, de semmi új információval nem szolgál, amellyel az egyes döntések, a motivációk más vagy éppen új megvilágításba kerülnének.

Áder János könyve határozottan nem ebbe a kategóriába sorolandó.
A haza minden előtt látszólag egy évtized munkájáról szól, de felsejlik benne nemcsak a politikus, hanem egy a hazájáért felelősséggel és elkötelezettséggel élő ember alakja és életútja is. Aki – Tamási Áron-i fordulattal élve – bejárta a rengeteget. Aki megtapasztalta a kétkezi munka világát, aki tudja, mit jelent a saját erőből való boldogulás küzdelme és annak édes íze, aki nemcsak ismeri, de használja is a jogot, akinek
„a haza minden előtt” nem csupán üres politikai jelszó, hanem hitvallás. Olyan hitvallás, amely a méltósággal és a hitelességgel karöltve határozta meg elnöki tíz évét.
Azt a tíz évet, amely nemcsak újra méltó helyére emelte az elnöki hivatalt és tisztséget, de mind a mai napig mérceként is szolgál. Ehhez szükség volt egy összetett, sűrű, komplex világlátású és mély tudású személyre, kiegészítve egy professzionális stábbal, amelynek tagjai közül többen is megemlékeznek a 2012 és 2022 közötti időszakról a könyv lapjain.
Ezen tíz év színfalai mögé enged betekintést a szerző: legyen szó a beszédírás boszorkánykonyhájáról, a protokoll és diplomácia leheletfinom szabályairól, az elnöki szerepkör meghatározásáról és mozgásteréről, a környezetvédelem témájának felkarolásáról, a magyar tehetségek elismeréséről és megbecsüléséről, az elesettek megsegítéséről vagy a hit kérdéséről.
Mindezt a legnagyobb alázattal és őszinteséggel tárja elénk, és nem rest beismerni: mindennap tanult valamit.
Ahogy azt sem, hogy a birkaszemet inkább passzolta, a jaktej továbbra sem számít alapvető terméknek a családi hűtőben, és a pálinkát sem fogja kaktuszkukaccal megspékelni, és hogy elérzékenyül a kuvaiti himnusz hallatán.
Külön fejezetet szentel az államfői kegyelemadás intézményének, valamint a kegyelmi botrány tanulságának is: „senki sem áll a törvények és a normák felett”. Ebből is látható, hogy
a volt köztársasági elnök a szokottnál jóval szókimondóbban határozott véleményt formál számos kérdésben,
legyen szó a nemzetközi szervezetekről – amelyek egy részének létjogosultságát teljes mértékben megkérdőjelezi – vagy a „médiapolitikusokról”, akik kizárólag a média által támasztott szempontoknak próbálnak megfelelni.

A kötetet lapozgatva az az érzésünk, hogy többféleképpen is értelmezhetjük. Hol hitvallásnak, hol politikai olvasókönyvnek vagy szellemes, a színfalak mögé betekintést nyújtó történetmesélésnek.
Áder János 2023-ban vehette át a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány és a Mol közös nemzetközi elismerését, a Petőfi-díjat. Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója a díj átadásakor úgy fogalmazott: ezzel szerették volna megköszönni azt a munkát, amelyet Áder János Magyarországért, a magyar nemzetért, a rendszerváltoztatásért és az azóta eltelt évtizedekben végzett a hazájáért.
Mert Áder János mindig szem előtt tartotta azt az elkötelezettséget, amelyet Petőfi Sándor is vallott: a közös jó a szabadság.
Áder János: A haza minden előtt – Áder János tíz elnöki éve. Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány, 2025
A szerző történész, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója
Nyitókép: Mandiner / Ficsor Márton