„A királynővel méltatlanul bánt a történetírásunk” – emlékkönyv született Mária Teréziáról
2023. április 01. 17:30
Abszolutista egyeduralkodó vagy konzervatív reformer? Pozitív irányba billen a mérleg nyelve Mária Terézia megítélésében egy új történelmi kötetben. A szerkesztőt kérdeztük 18. századi uralkodónk örökségéről!
2023. április 01. 17:30
p
9
6
60
Mentés
Nyitókép: Mária Terézia mint magyar királynő, ismeretlen festő műve, 1750 körül
A Habsburg Birodalom egyetlen női uralkodójáról, a magyar királynőként is jól ismert Mária Teréziáról született emlékkönyv a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. kiadásában. A kötet kapcsán a szerkesztőt, Bódvai Andrást kérdeztük.
A könyv hiánypótló jellegét kiemelve Bódvai leszögezi: Mária Terézia történelmi szerepét és jelentőségét különböző tematikák szerint bemutató, több szerző tollából született kötet magyar nyelvterületen ez idáig nem jelent meg. Hozzáteszi: „A királynő alakjával hosszú időn keresztül méltatlanul bánt történetírásunk”.
Megtörni látszott a jég, emlékeztet, amikor 2017-ben, születésének 300. évfordulója alkalmából, a Habsburg Monarchia jelentős városaihoz hasonlóan, Budapest is otthont adott egy-egy rendezvénynek, tudományos konferenciának, amelyet tavaly decemberben egy újabb konferencia követett. Most végre könyv formában az érdeklődők szélesebb rétegéhez is el tudnak jutni a legújabb kutatási eredmények.
Mi változott a királynő megítélésében? Dózsa György negatívabb, Mária Terézia pozitívabb figura lett
Úgy tűnik, egyértelműen pozitív irányba billen a mérleg nyelve a Mária Teréziáról alkotott korábbi képhez viszonyítva, tudjuk meg. „Megítélésem szerint két dolognak köszönhető ez elsősorban: egyrészt annak, hogy olyan
új, például levéltári anyagok kerültek a történészek kutatási terébe,
amelyekről korábban nem, vagy nem így volt tudomásuk, másrészt úgy tűnik, a történettudomány ma következetesebb önmagához, azaz a tényeket és a belőlük levonható következtetéseket szigorúbban veszi, nem hagy kiskaput különféle prekoncepciók érvényesülésének” − mondja a szerkesztő.
Hangsúlyozza, hogy mindez természetesen nemcsak a Mária Teréziával kapcsolatos kutatásokról mondható el. „Történelmünk, vagy akár a világtörténelem kimagasló személyiségeinek megítélése is finomodhat, módosulhat, változhat – ez ennek a tudományágnak az egyik szépsége. Dózsát például ma már egészen másként látja a történettudomány, mint ahogy az iskolában tanult kép alapján az átlagember. Ez esetben például egyértelműen negatív irányba billent a mérleg nyelve” – fogalmaz a szakember.
Emberbaráti szeretet és kőkemény racionalizmus egyszerre
Bódvai szerint
Mária Teréziát tömören és találóan úgy lehetne jellemezni, hogy konzervatív reformer volt.
Határozottan konzervatív attitűd jellemezte, a birodalmat is ennek jegyében igyekezett kormányozni, alapvetően megőrizve olyannak, amilyennek megörökölte. Ugyanakkor felismerte, hogy szinte minden területen változtatások szükségesek ahhoz, hogy – az alapok megingása nélkül – a működőképesség továbbra is biztosított legyen. Ennek jegyében hosszú, negyven évnyi uralkodása alatt reformok sorát vezette be a közigazgatásban, a jogrendszerben, az adórendszerben, a hadügyben, az oktatásban, az egészségügyben – foglalja össze a kötet szerkesztője.
Úgy véli, a birodalom alapjait megőrizni hivatott szándék, a működését biztosító, a hasznosság és racionalitás jegyében álló reformok, valamint a királynő mély vallásossága és emberbaráti szeretete között nincs semmiféle ellentmondás, ezek kéz a kézben jártak.
A fő koncepció
Egy emlékkönyv nem arra hivatott, hogy mindent kimerítően bemutasson egy adott történelmi személlyel és korával kapcsolatban, hiszen az a monográfia feladata hangzott el.
Itt egészen más volt a vezérelv: a korszak legjobb kutatói olyan tanulmányok elkészítésére kaptak felkérést, amelyek az adott történész szakterületének legújabb kutatási eredményeit is magukba foglalva fejtenek ki egy-egy nagyobb témát. Alapvető szándék volt, hogy a királynővel kapcsolatos legfontosabb témák megjelenjenek a könyvben, és ezek sorrendisége is fontos szempont volt. Ilyenformán
a kötetnek van egy tematikus íve, és ha nem is érint mindent, viszonylag teljes képet mutat az uralkodónőről
– mondja el a szakember.
Mária Terézia gyászruhában, Josef Hauzinger festménye, 1773
A teljesség igénye nélkül olyan témákat mutattak be egy-egy írás keretében, mint a királynő reformintézkedései, gazdaság- és társadalompolitikája, az országgyűlések nélküli időszak sajátosságai, az úrbéri rendelet, a bécsi kormányzat és magyar szereplői, a magyar katonaság szerepe és jelentősége, a közegészségügyi reformok, a kor építészete, a királynő képzőművészeti reprezentációja, magánvallásossága.
A korábbi kötetek – a Mátyás király-, a Rákóczi-, a Szent László- és a Zrínyi Miklós-emlékkönyv – is e koncepció szerint készültek, azok és ez is gazdagon illusztrált.
Megjelenésükben és tartalmukban egyaránt igényes kiadványokról van szó,
amelyek a történelem iránt érdeklődő olvasók figyelmére számot tartanak, és amelyeknek tanulmányai már több oktatási intézményben kötelező, illetve ajánlott olvasmányok – derül ki.
Mária Terézia a népi emlékezetben
Külön érdekesség, hogy egy tanulmány a királynő néphagyományban őrzött szerepével is foglalkozik. Vajon hogy látja őt a népi emlékezet? Feltettük a kérdést: szerették a magyarok a királynőt, vagy az abszolutizmus mégis csak abszolutizmus? Az ország túlnyomó többsége a földeken robotolt, néhol még többet is dolgoztak a jobbágyok, mint az úrbéri törvény előtt, ezért kapott hideget-meleget az egyszerű emberektől?
Bódvai András úgy válaszolt, hogy Mária Terézia alakja már életében bekerült a néphagyományba, és – mivel a népi emlékezet három-négy generáción át képes közvetlen, konkrét élményként visszatekinteni – helyenként még a 20. században is elevenen élt.
Ő az első Habsburg, akinek alakja a magyar folklórba bekerült,
és az összegyűjtött – műfajilag és tematikailag különböző – hagyományok átvizsgálása után megállapítható, hogy a róla fennmaradt kép javarészt pozitív. Mellékesen megjegyezve még a magyarok szívéhez oly közel álló Erzsébet királynéról is maradtak fenn őt kedvezőtlen színben feltüntető szövegek, teszi hozzá.
A szerkesztő felhívja a figyelmet: bár a királynő emlékezete a birodalom népeinek körében általánosnak mondható, különösképp a magyar néphagyománynak vált központi szereplőjévé, egyik legnépszerűbb monda- és anekdotahősévé, olyannyira, hogy sok tekintetben sajátosan magyar folklóralaknak tekinthető.
A millenniumi emlékmű egykori bronzszobra a gödöllői kastély parkjában. Zala György műve, 1911
A nagyszabású régészeti feltárás olyan valóságot villantott föl, amiről a kutatók nem is álmodtak. Luxuscikkek, gazdagság és hatalmas város képe bontakozott ki a szakemberek szemei előtt.
Ha száz év múlva megírják az ezredforduló utáni két évtized történelmét, akkor annak a középpontjában nem politikusok vagy ideológiák lesznek, hanem a technológiai forradalom, és annak hatása a társadalomra.
A „fényes” Esterházy zseniális katona volt, aztán fordult a kocka és dúsgazdaggá vált: Mária Terézia és az orosz cár látogatta meg, Haydn a „saját” zeneszerzője lett, Goethe ódákat zengett róla.
Az angol beteg című film magyar főhősének valódi élete lenyűgöző, interaktív albumot ihletett: tartalmában és esztétikájában is méltó ajándék kerülhet a karácsonyfák alá.
Sokkal fontosabb és súlyosabb problémákkal bajlódunk, mint pár éve, amikor a mozgalmatok elfoglalta az agonizáló baloldal helyét a céges érdekeltségek miatt.
Leszögezem, nem kedvelem a Habsburgokat. Velük mi leginkább csak szívtunk, csekély haszonnal.
Először is elég érdekes körülmények közt szerezték meg a koronát, de ezt inkább hagyjuk. A magyarok jobb híján mellettük maradtak, mert fizették a végvárrendszert, de kb. ennyi. Nem az irántunk való szeretetből tették, ütközőzónát csináltak az országunkból.
Amikor világossá vált, hogy a török meggyengült és szétverték a török főseregeket Vasváron olyan békét kötöttek mintha legalábbis ők vesztettek volna. Annyira gáz volt, hogy egész Európa felhördült rajta. Amikor ez pár magyar úrnak nem tetszett kivégezték őket felségárulásért, holott maga a vád sem volt jogszerű. Csak éppen így tudták lenyúlni a birtokaikat. (Zrínyi, Frangepán)
Miután EURÓPAI összefogással végre kitakarították innen a törököt úgy viselkedtek mintha ez egyedül az ő érdemük lenne és saját birtokuknak tekintettek itt kb. mindent. Nem véletlen, hogy kitört a Rákóczi szabadságharc.
Mária Terézia is piszok pozitív szereplő mondhatom. Éppen csak miután a magyarok segítségével megvédte a trónját hozott egy olyan vámrendeletet, amivel kb. a középkorban hagyta a magyar ipart. A "birkanyírást" el is ismerte, sőt.
Innentől egész a reformkorig a magyarországi jövedelmek nagy részét a birodalmukra fordították, fejlődés alig-alig. Nyugaton már gyárak voltak, itthon még céhek.
Ez után jött 1848 és a megtorlás. A 13 aradi honvédtábornok bűnözőként való kivégzése és egy beteg állat (Haynau) rászabadítása az országra. Mindez Ferenc József műve, aki ismét csak Habsburg. "Jó" királyunk idősen sem volt különb, sikerült belevinni a Monarchiát egy olyan háborúba, aminek Trianon lett a vége. Persze a birodalmacskájuk ekkor is megúszta sokkal kevesebb veszteséggel. Szóval inkább hagyjuk az ajnározásukat. Önző gazember volt mind, akinek sokkal fontosabb volt a birodalom többi része, mint Magyarország.
Habsburg Ottót úgy gondolják egyesek már beadták nekünk mint művelt, jóságos trónörökös bácsit, van Habsburg Intézet is, mire ez a nagy nyomulás ? Mária Terézia mint a nemzet tyúkanyója ?
Haggyuk má' ezt !
Itt egy kommentelő idézett a Nagyságos Fejedelemtől.
Ahhoz tartsuk magunkat !
Nem tudom, hogy Terézia idején nem katolikus és/vagy magyar beköltözhetett-e a magyar fővárosba, Ofenbe (Budára).
Vajon a madéfalvi vérengzés áldozatai emlékére adnak-e ki emlékező kiadványt?
Vajon egyszer feltárják-e e család és Terézia erdélyi aknamunkáját? Amikor is katolikus templomok, szemináriumok átadásával jezsuita kikepző központokat hoztak létre. Ezekben arra hajlékony ortodoxokat képeztek ki görög katolikus papoknak, akik itt értesültek a jó jezsuitáktól római eredetükről. Ezek voltak a román értelmiség kikepző központjai, S sikeresen beleoltottak az új generáciokba a magyagűlöletet.
A moldvai csángoknak olasz papokat küldtek, akik csak románul tanultak meg, ehhez nem kellett sokat torjék magukat. Az egész célja a magyar protestáns többség megtörése volt.
Abban sem vagyok biztos, hogy a magyar protestánsok számára Terézia országa a kánaán lett volna.
No egy ilyen uralkodóra, borzalmas családjara nem biztos, hogy emlékezni kellene..