„A helyszín természetesen Buda lehetett elsősorban. Bizonyított tény, hogy gyermekkorában baleset miatt bal lába kificamodott, s élete végéig sántított. Vannak halovány adatok arra, hogy 1475 után édesanyjával nem szakadt meg teljesen a kapcsolata, amikor például Bécset elfoglalta Mátyás (1485), az attól nem messze lakó Borbálát forrásokkal igazolhatón is felkereste Corvin. Sőt annak is maradt nyoma, hogy 1482-ben és 1484-ben maga Mátyás is járt Borbála ausztriai birtokán.”
Ugyanakkor, hogy az anya-fia kapcsolat mennyire volt szoros, intenzív, lényegében nem tudunk semmit. Ahogyan az apa-fiú kapcsolatról sem sokat, de biztosak lehetünk abban, hogy Mátyás szerette fiát és bízott későbbi sikereiben. 1479-ben például hivatalosan is hercegi címet kapott. „A házasságon kívüli státusz alighanem akkor lett igazán fájó Corvin számára, amikor ténylegesen felmerül, hogy ő lehet apja utóda, amit viszont az említett státusz nagyban akadályozott – s tudjuk, nem is lett király” – meséli a középkortörténész.
Elnyerte az új Jagelló király, II. Ulászló bizalmát
Corvin személyiségéről, személyes források, például magánlevelek, napló hiányában csak keveset tudunk. Jól látszik, mondja Horváth, hogy
maga Mátyás is nehezen döntötte el, mi legyen a gyermek sorsa.