Fedák Sári színművésznő, primadonna alakja szorosan összefonódik a magyar színjátszás történetével. A Kárpátaljáról indult ösztönös tehetség meghódította a Monarchia előkelő szalonjait, később a két világháború közti Magyarország ünnepelt színésznője lett, több film főszereplője. Üstökösként induló karrierje azonban tragikus véget ért, a kommunista rendszer meghurcolta, börtönbe vetette, és élete utolsó éveit méltatlan körülmények között, nélkülözésben, elfelejtve tengette.
Az ő fordulatokban gazdag, meseszerű pályaívének állít emléket a „Dobronyi rózsát Zsazsának, avagy Ki a Tisza vizét issza, vágyik annak szíve vissza” címet viselő zenés előadás. A darabban Szűcs Nelli és Tarpai Viktória Jászai Mari-díjas színésznők a Zsazsa bandájával együtt idézik meg a századelő kiemelkedő tehetségű, úttörő szellemiségű, nyughatatlan színésznőjét.