Magyarország, 1930.04.11 (péntek) (Száz lovasrendőr hangosfilmen a parlament előtt.) Nagy feltűnést keltett ma délben száznégy díszruhát lovasrendőr felvonulása a Rákóczi úton, a Károly király úton és Vilmos császár úton.
Rengeteg nézője akadt a szép látványnak, hatalmas tömeg kísérte a díszszázadot útvonalán.
Miután ma délre semmilyen ünnepély nem volt jelezve, többen érdeklődtek, hogy mi volt az oka a felvonulásnak. A parlament előtt a Dunaparton hangosfilm felvételt készítettek róluk propagandacélból.
8 órai Újság, 1930.04.11 (péntek), Hangosfilmet készítettek ma a budapesti lovasrendőrökről.”
*
S ha már végigcsodáltuk az 1930-as hangosfilmet Budapestről, itt van egy másik, 1938-as, immár színes film a fővárosunkról, amit évekkel korábban már megosztottunk a Mandiner felületén. Ez a Fitzpatrick Traveltalks nevű műsor számára készült – igazi korabeli turisztikai imázsfilmként. Ami persze Budapest legszebb oldalát mutatja be, de nekünk, kései magyar utódoknak is lenyűgöző élmény színesben látni Pest és Buda nagyon ismerős, mégis más hangulatú tereit és utcáit.
James Anthony FitzPatrick amerikai világjáró filmkészítő egyébként több mint háromszáz úti filmet készített öt évtizednyi pályafutása alatt – irigylésre méltó kalandjai során például
1938-ban Budapest mellett filmet készített a korabeli Párizsról, Bécsről, Csehszlovákiáról, Kairóról és Madeira szigetéről egyaránt
– egy évvel később, a világháború előestéjén pedig Indiából, Jáva szigetéről és a Karib-tengerről jelentkezett úti filmekkel. FitzPatrick úr egyébként 1980-ban hunyt el 86 évesen, valószínűleg egy igen teljes, kalandokkal, élményekkel teli élettől búcsúzva.
*
És ha ez sem lenne elég: itt van a talán legkorábbi ismert utcai, városi filmfelvétel Budapestről, ami nem hogy a Horthy-korba, de az Osztrák-Magyar Monarchia korszakába repít vissza minket, úgy 1906, 1908 tájékára,
a frissiben megépült és épp fiatal fénykorát élő fővárosba, évekkel az I. világháború, a Tanácsköztársaság és Trianon pokla előtt.
A 20. század első éveiben készült felvételen megelevenedik a régi idők Budapestje – az akkor alig pár éves Országházzal és Halászbástyával, az újonnan átadott, díszes Erzsébet híddal, a háborúk előtti, pompás régi királyi palotával, a még meglévő Tabánnal, no és a kor városlakóival, korzózó fiatalokkal, piacozó paraszt- és polgárasszonyokkal egyetemben.
Jó időutazást kívánunk minden kedves olvasónknak!