„Nagyon sokáig éltem evvel a gondolattal. Ez is egy fejlődés ív. Azt gondoltam, szabadságom van abban, hogy véget vessek ennek a szarnak, amiben vagyok. Most már eljutottam oda, bármilyen halált elfogadok, csak ne nekem kelljen. Minden nap gondolok a halálra. Nem várom, de készülök rá. (…) Rengeteg formában próbáltam elképzelni, hogy csináljam.
Nem jó vonat elé ugrani, mert arra gondoltam, szörnyű élmény lehet annak, aki a vonatot vezeti.
Nem akarok másnak rossz élményt. Ha felakasztom magam, az lassú halál. Végiggondoltam ezeket. Nem szeretek misztikus élményekről beszélni: amikor a második feleségem elhagyott, rettenetes állapotban voltam. Drog, alkohol, amit akarsz. Keresztényeknek elmondom, akik nem Tóth Gabik: feküdtem a földön, éreztem, hogy egy arca közel jön. És