Itt a vége: mutatjuk, mi a különbség a „tökös, hazaszerető francia milliárdosok” és a „közbeszerzéseken felhízlalt orbáni oligarcha” között!
Lássuk, milyen a Magyar Péter által dicsért francia bezzegbilliomos! Francesca Rivafinoli írása.
A „felvilágosult” oldalon épp nagyban megy a sikítozás, hogy a csuhások most már a farsangtól is meg akarják fosztani a világnézetileg semleges iskolákat. Nos, akkor nézzük!
Lassan egy hét telt el hamvazószerda óta, és még mindig tart a háborgás: hogy képzeli egy keresztény nő, hogy szervezete nevében kéri, az iskolai farsang legyen farsangkor?!? Mi lesz a következő: elborult fundamentalistaként szorgalmazza, hogy a Mikulás december hatodikán érkezzen a nebulók közé? Besavanyodott ünneprontóként felveti, hogy az ovis anyák napja május első vasárnapjának környékére essen, tehát ne gyereknapra, például?
Ja, hogy utóbbiakat sikerül rendre az adott időpontban megtartani – bámulatos, ha
Ami a gyakorlatban nagyjából másfél hónapos időablakot jelent vízkereszttől számítva – igaz, 2285-ben lesz majd egy olyan év, amikor a nagyböjt extrém korán, már február 4-én megkezdődik, de akkor, amikor már a jelmezt is pikk-pakk kidobja majd a kölyök 107D nyomtatója, talán a farsangot se lesz túl bonyolult szűk egy hónap alatt abszolválni.
Arról természetesen lehetne vitát nyitni, hogy központi szabályozással kellene-e rávenni az érintett intézményeket a farsang farsangi megtartására – magam is preferálnám a mozgó ünnepek terén tájékozatlanabb iskolavezetések alulról szerveződő, helyi szintű felvilágosítását (ha az elzászi muszlim bevándorló nem vár egy majdani iszlám kormány megfelelő intézkedésére, hanem öntudatosan érvényesíti érdekeit, akkor a Szent István alapította országban született katolikusnak se kötelező mulyának lennie), mint ahogy az is kétségtelen, hogy a probléma mára már kevésbé tömeges (saját volt általános iskolámban is olyan mély nyomokat hagyhatott, hogy nem emeltem jelenlétemmel a következetesen nagyböjt második péntekjén tartott felsős farsangok fényét, hogy azóta már precízen betartják a határidőket).
Ezek felvetése helyett azonban a felvilágosult, haladó közönség jóval eredetibb meglátásokkal állt elő: nevezetesen hogy 1) akit zavar a megkésett farsang, az iratkozzon át egyházi iskolába, ne egy kisebbséghez kelljen igazodnia a többségnek; továbbá hogy
hiszen már a körükben sincs kereslet a böjtölésre, amit az is bizonyít, hogy vegán cuccokat árulnak a boltokban, nagyböjti termékskála viszont sehol sincs (ezt tényleg így vezette le egy Pulitzer-emlékdíjas újságíró – ki ne azzal kezdené az aszkézist, hogy csurig telepakolja a bevásárlókocsit??).
Az első felvetésnek egyrészt örülünk, hiszen ezek szerint
és a vállalati transznagykövetek intézményét. Nehogy már a többséget zargassák egy kisebbség fura dolgaival.
Másrészt viszont felmerül a kérdés, kinek milyen érdeke és világnézete sérül azzal, ha a farsangot farsang idején tartják. Ha már a megfelelő időszakban történő ünneplés elképzelése is kiveri a biztosítékot, akkor mi lesz itt, ha utolérjük a szerencsésebb történelmi fejlődésű, irigyelt országokat, ahol a jelmezek se feltétlenül választhatók szabadon? (Isten ments, hogy a kis Elias indiánnak öltözzön a schwunnenmündendorfi ovis karneválon, tessék tiszteletben tartani az oklahomai cserokik kulturális kisajátítással szembeni érzékenységét.)
Az persze jogos érv, hogy az iskolának egyszerűbb minden évben ugyanakkorra szervezni a jelmezbált, de a húsvéti szünet is mindig máskor szakítja meg a második félévet, mégse dől össze ettől a tanmenet. Ha a csodált Nyugaton akár még az is megoldható, hogy minden évben pont böjtelő hétfőn vagy húshagyó kedden farsangozzanak a nebulók, és amennyiben a magyar iskolák jelentős hányada is képes leküzdeni a változó időpont okozta kihívást, akkor talán nem lehetetlen a feladat.
Ráadásul mindenképpen észszerűbb, mint az az elképzelés, hogy aki farsangkor akar farsangozni, menjen egyházi intézménybe. Szokás mondani, hogy az Orbán-kormány kelti a gyűlöletet és rekeszt ki egyes csoportokat; erre most itt volna a lehetőség, hogy a szabadelvű–progresszív példát mutasson és csöndesen nyugtázza egy keresztény családanya felvetését vagy akár nagylelkűen (minden fölösleges szabályozást elkerülendő) keblére ölelje hívő felebarátait, mondván, üsse kő, felőlem tarthatjuk február elején a maskarás felvonulást, ha nektek később már nem lenne alkalmas – ehelyett azonban megy a sikítozás, hogy
Milyen csuhások? Milyen farsangtól? A Márton-napi ünnepségtől vajon meg van fosztva az, aki Márton napján vonul fel lámpással, nem pedig Ödön és Edmund napján?
Természetesen szegregálhatjuk az összes katolikus gyereket az egyházi iskolákba, ha az úgy az igazán XXI. századi, és ha a katolikus intézményeket valamiféle safe space-nek tekintjük, ahol a négy fal között szabadon lehet a saját szabályok szerint működni, csak akkor ne legyen felhördülés, ha egy ciszterci gimnázium a libsi szülők oda beiratkozó gyerekétől is elvárja az ehhez való alkalmazkodást. Továbbá lehet azt prédikálni, hogy ha olyan katolikusok vagytok, mondjon le a gyereketek a nagyböjtre időzített közösségépítő farsangozásról, oszt jónapot, csak akkor
miközben a hűtő tele van csirkemellel. Nyilván lemond az illető a húsról, ha úgy adódik, de a humanizmus európai értéke mégiscsak azt diktálná, hogy ha semmibe nem kerül, ne toljunk ki direkt a felebarátunkkal. Ha fontos nekünk, hogy Ahmed jóllakjon, nem derogál elővenni a baromfihúst; ha szeretnénk, hogy a hittanos Emma és Marci is ott legyen az osztálydiszkón, hajlandóak vagyunk figyelembe venni a böjt idejét. Ilyen ez a befogadás.
És végül mondhatjuk azt, hogy mindenki böjtöljön otthon, a négy fal között, csak akkor egyidejűleg ne legyen az az érv, hogy böjtölő keresztény nincs is, hisz egyet se látni se a menzán, se a nagyböjti bulin. Különösen, mivel – paradox módon – minél kevesebb katolikusról tudjuk, hogy hamvazószerdától negyven napig lemond bizonyos dolgokról, annál valószínűbb, hogy akad a környezetünkben, aki hitelesen tartja a nagyböjtöt. A jézusi instrukciók szerint ugyanis az alamizsnát nem adjuk látványosan, böjtöléskor pedig nem sóhajtozunk nagyokat, hogy egész környezetünk számára világos legyen, micsoda hősök vagyunk. Marketingszempontból béna egy helyzet, az tény; a láthatóságot jelentősen növelné, ha ilyentájt
de ez egy ilyen kis diszkrét vallás.
Még az se kizárt, hogy egyes intézményekben eddig csupán azért nem tudatosult a probléma, mert az érintettek csöndben és háborgás nélkül maradtak távol a megkésett farsangról. Minden valamirevaló egyenlőségpártinak örülnie kellene, hogy a FICSAK felvetése nyomán most legalább ez is tisztázódott, így az iskolák állami beavatkozás nélkül is odafigyelhetnek, és jövőre már a nagyböjti elcsendesedést komolyan vevő családok is farsangozhatnak egy jót a 2024. február 14. előtt tartandó jelmezbálon.
De ha valakinek ateizmusa tiltja, hogy a böjti időszakon kívül táncos mulatságon vegyen részt, akkor természetesen jelentkezzen, keresünk megoldást a dologra.
(Nyitókép: MTI/Ruprech Judit)