Az István, a király nemzeti minimum lett – érkezik a Szörényi-életmű koncertsorozata!

Szörényi Levente és életműve kétségkívül a 20. század magyar zenetörténetének egyik fontos szelete. Hatása a klasszikus zenétől a táncházmozgalmon át a könnyűzenéig számos ponton kimutatható. Színpadi műveit a legkisebbektől a legnagyobbakig mindenki ismeri, különösen az István, a királyt, amely az egyetlen olyan dramatikus magyar darab, amit egyszerre félmillióan néztek a csíksomlyói előadáson.

Szörényivel és munkásságával a Mandineren is több ízben kiemelten foglalkoztunk már – olvasóink biztosan emlékeznek még vele készült 2020-as nagy címlapinterjúnkra, amely éppen pár héttel az imént említett István, a király Szinetár Miklós által rendezett Erkel színházas bemutatója után készült.

A legfrissebb hírek szerint Végtelen úton címmel tervez Szörényi életműkoncert-sorozatot a Zikkurat Produkció. A Rosta Mária által vezetett produkciós iroda hosszú ideje gondozza már Szörényi Levente zenei munkásságát, ezúttal szűk újságírói körben beszélt a tervekről és a háromévesre tervezett programsorozattal kapcsolatos anyagi nehézségekről.

A program nyitóeseménye március közepén az Eiffel Műhelyházban lesz, ahol bemutatják az Atilla – Isten kardja című rock-moratóriumot. Szintén a 2023-as év tervei közt szerepel a Novák Péter által újraálmodott István, a király rockopera bemutatása, valamint a Kőműves Kelemen rockballada színpadra vitele is.

2024-ben dolgoznák fel a tetralógiát, azaz Szörényi négy nagy történelmi rockoperáját, a 2025-ös esztendőben pedig a művész zenekari és kórusműveié lenne a főszerep.

Csakhogy mindennek a biztos finanszírozása egyelőre még nem áll stabil lábakon,

„Szörényi Levente zenekari munkássága nagyon előkelő helyen áll, hiszen korunk egyik legjelentősebb kortárs zeneszerzőjévé nőtte ki magát. Mindig kiérdemelte az elismeréseket, a megtiszteltetéseket, a díjakat, szinte mindene megvan, amit eddig meg lehetett kapni, el lehetett érni. Szeretnénk, ha ez az életmű valahogy bebetonozódna. Tudjuk, hogy az ország a válság miatt rosszabb anyagi helyzetbe került, és azt is látjuk, hogy a kultúra az a terület, ahonnan először faragnak le pénzeket. Ezt általában valamiért így szokás. Tavaly ilyenkor még nagyon komoly állami támogatás-ígéretet kaptunk ehhez a projekthez, a helyzet azonban mostanra sajnos már nem fest ilyen jól ” – jegyezte meg Rosta Mária.

A legendás István, a király

Szörényi Levente bő egy hónapja – a két évvel ezelőtt lapunknak adott interjújának fogadtatása ellenére – újabb címlapos interjút adott a Mandinernek, amelyben elmondta, jövőre lesz negyven éve, hogy az István, a királyt bemutatták, így a darab nagyszabású felújítása várható jövő nyáron. A zenész a tervezett életműkoncert-sorozattal kapcsolatban elmondta:

„Bizakodunk, hiszen tervünk kivitelezésére érkeztek ígéretek, és kitűnő irodai fotók készültek. Gulyás Gergely miniszterrel ugyan nem készült fotó, bár támogatásáról biztosította működésünket. Viszont egy minisztériumi felvételen valóban együtt vagyunk láthatók Csák Jánossal, a kulturális és innovációs tárca vezetőjével, illetve Hoppál Péter államtitkárral. Ők még a közösségi oldalukra is kitették annak a találkozónak a képét, ahol ígéretük elhangzott az előadás támogatására. Jövő év márciusában egyébként az Atilla – Isten kardja oratorikus változatát egészen bizonyosan láthatja-hallhatja a közönség; erre már meg is kapta színpadi ügynökségünk, a Zikkurat a Demeter Szilárd vezette Magyar Kultúráért Alapítvány támogatását” – mondta.

Ahogy arról szintén beszámoltunk korábban, Szörényi Levente és Bródy János nemrég újra egy asztalhoz ültek a Nemzeti Múzeumban, hogy a rockopera 40. évfordulójának előkészületeiről beszéljenek, amelyre Novák Péter egy nagyszabású interaktív produkciót álmodott meg.

Novák Péter szerint „Kerényinél láthattuk először azt a fajta dramaturgiai megközelítést, amely mentén rádöbbenhettünk, hogy valós emberi viszonyokról van szó. Noha egyetértünk István király kapcsán,

Novák azt is elárulta: maradandó élmény volt számára a csíksomlyói előadás is, amit főként az a történelmi sajátosság tett megrendítővé, hogy a határon túli honfitársaink előtt játszhatták a darabot. Illetve kiemelte a 25. évfordulóra készült előadást is Szikora János rendezésében, amely a Társulat című tévéműsorra épült.

„Sosem látott fiatalokból álló gárda vitte színre a művet, ott tette le névjegyét István királyként Feke Pál rendkívül tehetséges énekes is” – emlékezett vissza a rendező, majd tovább folytatta a sort: „Aztán elérkeztünk a 30. évfordulóhoz, Alföldi rendezéséhez, ami nagyon megosztó volt. Én megértem mindkét oldalt – érveket és ellenérveket is –, de egy dolog tagadhatatlan: Alföldi megmutatta azt, hogy a darab kortárs környezetben is működik és izgalmasan felrakható. Az a katarzis, amit megélünk, nem csak a múltban, hanem a jelenben és talán a jövőben is érvényes.”

Szörényi Levente a színpadi művek terén a magyar népzene és a könnyűzene ötvözésével egy teljesen új irányzatot hozott létre. Nem olyan a dallamkincse, mint a nemzetközi musicaleké, éppen ezért a mozgáskultúráját is a magyar néptánc alapjaiból kölcsönzi. Ezzel még itthon is egyedülálló stílust teremtett.

Szörényi hatása a beatzenétől a világzenén át a klasszikus zenéig

Szörényi páratlan életműve a számtalan dal, köztünk közismert Illés-, Fonográf-sláger, Koncz Zsuzsa-szám mellett két rockballadát (Kőműves Kelemen, Fehér Anna), négy rockoperát, az ún. tetralógiát (Atilla, Isten kardja, István, a király, Veled, Uram, Árpád népe), egy sumér szövegekre készült oratóriumot (Fénylő ölednek édes örömében), egy Kun Lászlóról írt zenés történelmi játékot (A kiátkozott), egy beatoratóriumot (Human Rights), egy rajzfilm-zenét, és egy abból készített zenekari szvitet (Ének a csodaszarvasról), egy Wass Albert-szövegre készített kóruskantátát (Elég volt!) foglal magába, egy himnuszt (Sziklák meghasadnak) valamint több mint húsz filmzenét (pl. Ezek a fiatalok, Bűbájosok, Eltávozott nap) foglal magába.

Jelentősége azonban nem csupán művei népszerűségében mutatkozik meg,

A magyar zenetörténetben hosszú idő után az első olyan zeneszerző, aki elismerői közt tudja a könnyű- és komolyzene művelőit, kedvelőit egyaránt, és képes egy közönségbe tömöríteni a különböző irányzatok követőit. Színpadi művei ráadásul a magyarság történelmének olyan fontos eseményeit örökítik meg és tárják az utókor elé, amelyek a magyar nemzettudat szempontjából is óriási jelentőséggel bírnak.

Már az Illés-dalok között találunk számos népzenei vonatkozású dallamot, népi hangszert (pl. Sárgarózsa, Amikor én még kis srác voltam, Átkozott féltékenység). Ezek a számok készítették elő a népzene berobbanását a köztudatba, hiszen a Sebő-Halmos duó ezeknek a hatására kezdett elzenélni és indult a Ki mit tud?-on gitáron kísért népzenével, ahol felfigyelt rájuk Martin György, és adott a kezükbe népi hegedűt és brácsát.

Ilyen értelemben az Illés és Szörényi Levente erősen hatott a táncházmozgalom elindulására, és később az István, a király megjelenése sokat lendített az akkor még rétegkultúrának számító mozgalom ismertségén. Szörényi Levente a nyolcvanas évek elején már együtt dolgozott a Muzsikással, részt vett több korai Muzsikás-lemez elkészítésében zenei szerkesztőként. Megismerkedett a táncházmozgalom zenészeivel, Kallós Zoltánnal, ifjabb Csoóri Sándort pedig elkísérte egy mezőségi gyűjtőútra is.

Szörényi nyomai mindemellett a klasszikus kortárs zenében is tetten érhetők. Gyöngyösi Levente erdélyi születésű zeneszerző számos művében idézi vissza az Illés-számokat, illetve Szörényi színpadi darabjait. IV. szimfóniája az Illés szekerén címet viseli, és népszerű Illés-slágereket dolgoz fel szimfonikus zenekarra, valamint szopránszólóra. Ugyanakkor nemcsak konkrét számokat dolgozott fel, a nagy nemzetközi kórusversenyeken, illetve a hazai koncertéletben is megszólaló kórusművei harmóniai szerkesztésében is gyakran köszönnek vissza Illés-számokból ismerős fordulatok, akkordfűzések, amelyekről többször említést is tett interjúk során.

Kép és nyitókép: Földházi Árpád