Noha István király személyét tekintve mára nagyjából egyetértés van hazánkban, az államalapító történetünk mégiscsak egy ellentétre épít: két tábor, két meghatározó személyiség, két ideológia. Szörényi Levente és Bródy János most újra összeültek, hogy a rockopera 40. évfordulójának előkészületeiről beszéljenek.
A Nemzeti Múzeum Széchényi-termében ült újra egy asztalhoz Bródy János és Szörényi Levente. A találkozás apropója az István, a király legendás rockopera 40. évfordulója alkalmából szervezett beszélgetés volt, ahol a szerzőpáros Novák Péterrel, a most készülő jubileumi előadás rendezőjével és L. Simon Lászlóval, a múzeum főigazgatójával beszélgetett.
a Nemzeti Múzeum pedig egyedülálló kiállítást szervez államalapító királyunk kultusza előtt tisztelegve. Az beszélgetés helyszínének kiválasztása is tudatos döntés volt a szervezők részéről, hiszen a Széchenyi-terem falán látható címerek között Fejér megye címere is megtalálható, amely azt a történelmi momentumot ábrázolja, amikor Szent István felajánlja az országot a Szűzanyának.
„1083-ban, amikor Szent Istvánt szentté avatták, elindult egy tudatos folyamat, amelynek mind a mai napig részesei vagyunk – ezt ma úgy hívnánk, hogy kultuszépítés” – nyitotta meg L. Simon László az eseményt. Hozzátette:
Ráadásul ez a kultuszépítés egyszerre zajlott egyházi és világi vonalon: egyrészt mint keresztény szent, másrészt mint az első magyar uralkodó, felkent király, aki a saját személyében képes a nemzet egységét kifejezni.
„Ez a darab az öntudatra ébredésemmel egyidős, hiszen 13 évesen már ott táncolhattam gyerektáncosként a Királydombon – az akkori előadásnak édesapám, Novák Ferenc volt a koreográfusa. Később táncolhattam benne felnőttként is, majd énekelhettem benne, koreografálhattam, most pedig én fogom rendezni a jubileumi előadást” – vette át a szót Novák Péter rendező.
Amikor 1983-ban színpadra került a mű, talán kevesen emlékeznek rá, hogy az tulajdonképpen egy filmforgatás kulisszája volt. Élő előadások adták a nagy táncképeket. Aztán a film lecsengett egy időre, a darab pedig önálló életre kelt, s onnantól fogva önálló rendezések sokasága gazdagította az elmúlt a negyven évet. A darabot először Kerényi Imre vitte be kőszínházba.
Novák Péter szerint „Kerényinél láthattuk először azt a fajta dramaturgiai megközelítést, amely mentén rádöbbenhettünk, hogy valós emberi viszonyokról van szó. Noha egyetértünk István király kapcsán,
a saját államalapító történetünk is egy ellentétre épít: két tábor, két meghatározó személyiség, két ideológia.”
Novák azt is elárulta: maradandó élmény volt számára a csíksomlyói előadás is, amit főként az a történelmi sajátosság tett megrendítővé, hogy a határon túli honfitársaink előtt játszhatták a darabot. Illetve kiemelte a 25. évfordulóra készült előadást is Szikora Róbert rendezésében, amely a Társulat című tévéműsorra épült.
„Sosem látott fiatalokból álló gárda vitte színre a művet, ott tette le névjegyét István királyként Feke Pál rendkívül tehetséges énekes is” – emlékezett vissza a rendező, majd tovább folytatta a sort: „Aztán elérkeztünk a 30. évfordulóhoz, Alföldi rendezéséhez, ami nagyon megosztó volt. Én megértem mindkét oldalt – érveket és ellenérveket is –, de egy dolog tagadhatatlan: Alföldi megmutatta azt, hogy a darab kortárs környezetben is működik és izgalmasan felrakható. Az a katarzis, amit megélünk, nem csak a múltban, hanem a jelenben és talán a jövőben is érvényes.”
Bródy János elmondta:
hiszen nincsen egy szerzők által elképzelt és meghatározott színpadi formája. „Leventével mi dalokat írtunk. Egyre komplikáltabb dalokat, s amikor a nagylemezek elterjedtek, akkor már nem csak háromperces dalokat, hanem hosszabb műveket is – még oratóriumot is írtunk az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára” – mesélte a dalszerző.
„Tisztán emlékszem, amikor '83-ban megérkeztünk a felvett lemezanyaggal a Királydombra – amit akkor még Szánkózódombnak hívtak, csak kértem, hogy a plakáton ne az szerepeljen, hogy István, a király a Szánkózódombon –, akkor még elképzelni sem tudtunk azt a hatást, amit ez a mű a közönségben kelteni fog.”
Bródy azt is elárulta, hogy az első előadás utáni temérdek dicséretre először azt reagálta, jól esik hallani, de ha harminc év után is emlékeznek az előadásra, akkor majd igazán elhiszi, hogy sikerült valami értékeset teremteniük. „Hát... itt ülünk most negyven év után, és egy újabb nagyszerű előadás készülődik. Én azt gondolom, hogy az a konfliktus, az a történelmi tragédia, hogy Magyarországon a történelem során gyakorta a nemzeti hagyományok őrzése és a progresszió, a felemelkedés és az európai integráció vágya gyakran szembe fordult egymással, már az államalapítás idején is kimutatható volt, és azóta is jelen van a társadalomban.
A haza és a haladás ritkán tudott egymással kézen fogva működni.
Ez a darab azt bizonyítja számomra, hogy ezt a konfliktust csak a művészet erejével lehet feloldani – hiszen az előadás végén István és Koppány mindig együtt hajol meg.”
Szörényi Levente szerint kétségtelen, hogy hazánkban valóban létezik egyfajta István-kultusz, amit ők a rockoperával megerősítettek. „Azt azért el kell mondanom, hogy 1983-ban az emberek 90 százaléka azt sem tudta, ki az a Koppány. Az kétségtelen, hogy a mi darabunk helyrebillentette Koppány emlékét” – mondta Szörényi, majd nevetve hozzátette:
„...én pedig a fiatalabbik kutyámat elneveztem Koppánynak".
Bródy szavait kiegészítve Szörényi azt is elmesélte, hogy a mű megírásakor tekintetbe kellett venni a hanghordozó korlátait is – azért alakult ki a négy kép, mert a két nagylemeznek négy oldala volt . Ezeket a részeket pedig el kellett nevezni: így lett Az Örökség, Esztergom, Koppány vezér és István, a király.
Az L. Simon Lászlóék által megálmodott kiállítás 1083-tól napjainkig mutatja majd be a kultuszépítés fontos állomásait, hiszen a Nemzeti Múzeum számtalan jelentős tárgyi anyagot és dokumentumot őriz e témakörben. „Úgy döntöttünk, hogy 2023-ban, amikor a rockopera bemutatásának 40. évfordulója lesz, mi is egy nagyszerű kiállítással fogjuk megörvendeztetni a közönséget” – jelentette be a főigazgató.
L. Simon kifejtette: szándékukban áll az is, hogy bemutassák, miként jelenik meg Szent István személye a hétköznapjainkban – a Szent István sörtől a Szent István gyógyvízig. A kiállítás záró részében a rockopera fontos pillanatait, tárgyait, díszleteit, illetve fényképes és filmes dokumentációkat láthatják majd a tárlatra kíváncsi szemek.
Az előadás producere, Rosta Mária elárulta: Feke Pál produceri és rendezői munkájával egy országos turné is útjára indul majd, ahol a rockopera keresztmetszetét hallgathatja majd meg a nagyérdemű.
Képek: MTI / Mónus Márton, illetve L. Simon László közösségi oldala
Ki sem derül, ha nincs a botrány: ez az alak, Lakatos Márk járja az országot és előadásokat tart művelődési házakban a kultúra nevében... Ungváry Zsolt írása.
A Kossuth-díjas zeneszerző 81 éves korában hunyt el szombaton.
Hat fergeteges számmal, köztük a máris közismertté vált Gyere babával és a Csavargóval jelentkezett a Magyar Banda.
A könyv a modernitástól el nem szakítva, gyakorlati eredményeket is felmutatva vezet be a metapolitika fogalomába.
Ha az Egyesült Államok civilizációjáról beszélünk, akkor érdemes behatóan ismerkedni azon struktúrákkal, melyek kibontakozását és fennmaradását lehetővé tették. Pogrányi Lovas Miklós írása.
A nyugati civilizáció egy 19. századi találmány, hasonlóan a vasúthoz és a távíróhoz; Európa már a bronzkorban a globalizáció középpontja volt – állítja az Oxfordi Egyetem régészprofesszora.
Két évvel a borzalmak után újra előtörhetnek az emlékek a magyar kapusból.
„Kicsit várni kellett rá, de csak összejött” – emlékezett vissza a volt városvezető.
