„Mátyás király nagyon jó marketinges volt” – történészek az MCC-ben
2023. február 24. 14:54
1443. február 23-án, pont 580 éve egy kolozsvári házban látta meg a napvilágot Hunyadi Mátyás, akinek emlékére a róla elnevezett MCC díszkiadásban két, múlt századbeli kötetet is megjelentetett, amelyek szerzői, Beksics Gusztáv és Joó Tibor a magyar birodalmi eszme letéteményeseként tekintettek az uralkodóra. Erről, Mátyás nyugati hadjáratairól, a Fekete Seregről, és az álruhás király mítoszáról is beszélgettek a történészek, szakértők az MCC-ben.
2023. február 24. 14:54
p
8
2
27
Mentés
„Ilyen küldetéstudata talán csak Szent Istvánnak és IV. Bélának volt” – méltatta a Mathias Corvinus Collegium (MCC) névadóját, I. Mátyás királyt Szalai Zoltán, az MCC főigazgatója az MCC budapesti központjában; mint rámutatott, a király rövid élete ellenére, mint írták róla, „maga teremtette hatalmát”. Jól értette mai szóval a geopolitikát, nyugati expanziója pedig az Oszmán Birodalom elleni védekezéshez szükséges középhatalmi státusz megteremtése, mondhatni, a „Mátyás-doktrína” volt maga – sorolta. Hozzátéve:
Mátyás ízig-vérig reneszánsz uralkodó volt, aki nagy hangsúlyt fektetett rá, hogy bekapcsolódjunk a nemzetközi kulturális vérkeringésbe, ahogy az MCC is 7 ezer fiatal számára jelent tehetséggondozó műhelyt és lehetőséget; ugyanakkor
Mátyás király személyes példája is mutatja: a tehetség kibontakozik, ha lehetőséget kap.
A köszöntő után két kerekasztal-beszélgetés következett; az első Mátyás életművét, a másik ennek huszadik századi – magyar birodalmias – recepcióját boncolgatta.
Az elsőnél Horváth Richárd és Pálosfalvi Tamás (mindketten az ELKH BTK TTI tudományos főmunkatársai) beszélt, s Gali Máté, az MCC Társadalom- és Történelemtudományi Iskolájának kutatótanára moderált; aki egyből nekik is szegezte a kérdést: minek köszönheti Mátyás az igazságosságáról, a törökverésről vagy éppen a nagyurak megfékezéséről szóló legendákat?
Páratlan hadtörténelmi tény
„Többek között Antonio Bonfini munkásságának” – vágta rá Horváth, aki arról értekezett, hogy az olasz történetíró írásai kúsztak át a későbbi századok latin és magyar nyelvű történetírásába, „neki köszönhetjük a kolozsvári bíró történetét is”; másrészt annak, ami utána jött: a mohácsi csatavesztés, a szétszakadt ország ellenére meglévő összetartozás tudatnak, ahol a dicső múlt példája, hogy Bécset, ahonnan most dirigálnak, Mátyás nem is olyan régen elfoglalta. Innen került át az intézményesülő történetírásba és az oktatásba is, noha arra nincs is dokumentum, hogy valaha járt volna például Gömörben.
Pálosfalvi szerint Mátyás megítélése azért a korszakoknak megfelelően hullámzó volt, „saját korában nem volt kimondottan népszerű ember, nem szerették, ez a nagy királyok sajátos jussa a kortársaktól”, felrótták a török háborúk elhanyagolását, a nyugatiak hiábavalóságát és az alkotmány lábbal tiprását is; szemben például Hunyadi János egyértelműen pozitív megítélésével.
Sőt: már Bonfini írásaiból is kiviláglik, hogy 1464-es megkoronázása után „bárányból farkassá vált”, saját nagybátyja, a harcosan törökellenes Szilágyi Mihály kiszabadításáért már korábban sem tett meg mindent, ki is végezte II. Mehmed, ezt a történetet „még Bonfini is elkente”, valójában a főurakat sem szorította vissza, sőt, Nagy Lajossal vagy Luxemburgi Zsigmonddal ellentétben még a saját maga által magasra emelt köznemesekkel is rengeteg konfliktusa volt,
s ha egy főnök mindenkivel összeveszik, lehet, hogy nem másban van a hiba”;
nyilván ebben a gyermekkori traumák – a bátyja lefejezése, a prágai fogság és a többi is szerepet játszott. Kizárólag a parancsot jól értő katonaemberekkel, például Kinizsi Pállal találta meg a hangot – tette hozzá Pálosfalvi.
Ami a központi hatalom megerősítését illeti, Horváth ebben sem találta kiemelkedőnek Mátyás királyt, mondván, ha jogszerűen volt megkoronázva, a magyar király hatalma magától, ipso facto is erős volt; a hadsereg kapcsán pedig Pálosfalvi fejtegette, hogy az európai keresztény monarchiáknak nem volt pénze ekkora zsoldossereg fenntartására, a legendák pedig nyilvánvalóan túloznak, hiszen a bécsújhelyi seregszemlén is 20-25 ezer emberről lehetett szó, a sokaság nagy részét pedig nem tarthatta örökre fegyverben; Szabács ostrománál vagy egy oszmánellenes hadjáratnál lehettek többen, de őket szélnek is eresztették aztán.
Ugyanakkor elismerte, hogy az, hogy „ilyen szinten kézben tudta tartani a sereget, az páratlan hadtörténeti tény”. Hogy ezt keresztényekkel szemben használta, az a Szentszék és Velence eltávolodásával járt. „Nagyon jó marketinges volt Mátyás, mindig elmondta miért nem az oszmánok ellen harcol, de ezt a kortársak se hitték” – a cehhet Ulászló állta, aki a zsoldosként prosperáló köznemesek harci éhségét már nem tudta így kielégíteni.
Ami a középhatalmi célokat illeti, Horváth ugyancsak kritikus volt, bár szépen tálalta: mint mondta,
a király jelentősége „abban is mutatkozik, hogy felismerte a realitásokat: egy okos király nem azért tesz valamit, hogy 580 év múlva pocakos történészek méltassák”,
hanem mert tökéletesen felismerte a realitásokat.
Hódító Mehmed szultán foglalta el Konstantinápolyt majd az olaszországi Otrantót – „Mátyás ezt tudta, hogy egyedül magunkra húzni egy ekkora hatalmat nem sok sikerrel kecsegtet”. A ’80-as évekbeli, vagyis érett korában vezetett nyugati hadjáratoknak lehetett azonban oka az is, hogy – saját törvényes örökös híján – semmissé akarhatta tenni a bécsújhelyi szerződés azon passzusát, amelyben kölcsönösen egymás örökösének fogadták el egymást III. Frigyes császárral.
Pálosfalvi szerint végtelen spirálba is kerülhetett a háborúkkal, mert arcvesztés nélkül nem vonulhatott volna vissza a hódításokból. Ugyanakkor elismerte: bár a vérrel-arannyal szerzett hódításokat utódja, Ulászló pár hónap alatt vissza kellett, hogy adja, van olyan vélekedés, miszerint a puszta tény, hogy hazánk ekkora sereget tudott fegyverbe hívni, visszatartotta az akkor még nem világhatalom Oszmán Birodalmat a komolyabb területszerzési kísérletektől.
Románok voltak a Hunyadiak?
Felmerült még a Hunyadiak származása is, erre Horváth csak a levéltári adatokat idézte: 1409-ben János apja, Vajk megkapta a hunyadi birtokot és „oláhnak nevezett” Jánosként hivatkoznak később Jánosra, ami nem jelent automatikusan románt, már csak azért sem, mert a nemzetiség csak a 18-19. század fordulója óta ilyen fontos identitáselem, másrészt
a 15. században nem volt olyan, hogy Románia.
Mindettől eltekintve azonban a források hiánya miatt óvatosnak kell lenni a feltételezésekkel; annyit tudunk, hogy Havasalföld felől érkezett a család, „de mivel az ottani korabeli forrásanyag elfér egy vastag füzetben”, így onnan se lehet sokat megtudni; most folynak genetikai kutatások, azok talán segítenek tisztázni a helyzetet.
Pálosfalvi ironikusan megjegyezte, a kutatóktól az internetes őrültekig bárki bármit inkább elfogadna, csak román ne legyen Hunyadi; a kortársaknak sem az etnikai hovatartozása volt a problémája Mátyással, hanem hogy nem volt főnemesi származású, és királyként olyan emberek fölött parancsolt, akiknek a nagyapja is nádor volt már, ami szintén magyarázat lehet a konfliktusokra. Horváth hozzáfűzte: nagy volt ekkoriban a mobilitás, a Drágffy család Moldvából érkezett, és egy kukkot nem beszélt magyarul, négy generációval később pedig a legszebb magyar nyelvű leveleket hagyták hátra, és a mohácsi csatában a nemzetség feje vitte a Szűz Máriás lobogót, ott is esett el.
Mátyás reneszánsz udvara, kulturális szerepe kapcsán is szkeptikusak voltak a kutatók, Horváth szerint a tudósok jelenlétének és a többezernyi corvinának is bőven volt reprezentációs szerepe, Pálosfalvi szerint pedig már az is nehezen érthető, hogy Galeotto Marzio szerint filozófusokkal vitázott volna, őt tette őket helyre, egyéb forrás híján viszont elhisszük, hogy jól tudott csehül és latinul is, ahogy a palotáinak sem maradt más nyoma, mint írásos méltatások.
Horváth a közönség kérdéseire reagálva rámutatott,
bár Mátyás valóban magas királyi adókat szedett, ez átszámolva egy jobbágycsalád bevételének durva esetben sem ment 10-14 százaléka fölé,
az ország prosperált, ugyanakkor a folyamatos háború apasztotta erejét; a legendás aranybányák eddigre kiapadtak.
Végül lesújtottak az álruhás király mítoszára, amely régi európai toposz, „s ha Bonfini nem írja meg Mátyásról, a gyerekek most Nagy Lajost ismernék álruhás királyként”; ami viszont unikális, hogy ennyi történet kötődik Mátyáshoz, így vagy úgy, s nem csak Magyarországon, hanem ott is, ahol még kevésbé „örültek” a jelenlétének: Szlovéniában, Szerbiában.
Magyar birodalmi eszme a huszadik században
Gali Máté ezután átült a vendégfotelbe, Gorácz Anikó, a kiadó MCC Press kommunikációs vezetője őt és Filep Tamás Gusztávot, az ELKH TK TI kutatóját faggatta a két díszkiadást kapott kötetről, melyek előszavát ők írták.
Gali elmondta: Beksics Gusztáv sepsiszentgyörgyi képviselőként, publicistaként a nemzeti liberalizmus híve volt, 1906-ban írt Mátyás-kötete (Mátyás király birodalma és Magyarország jövője) a dualista válság és a nemzetiségi kérdés megoldását vázolta volna fel, amihez képest Mátyás kora lett volna az etalon, „a Kárpátok koszorúján túl is terjeszkedni képes magyar állam”, amelynek bizonyítani akarta, hogy a többsége magyar volt, bár
a nemzetiség e korban nehezen követhető sokadlagos identitáselem a vallás és az uralkodó személye mögött.
Mátyás és birodalma
A esemény során arról is szó esett, hogy korábban 1440-et vélték Mátyás születési évének – ezért született meg ekkor Joó kötete, aki a nyelvi nacionalizmus egészét elítélte, mondván, ez vetett véget a hungarus-tudatnak; amikor birodalomeszményt keresett a részleges revízió idején, ehhez nyúlt vissza, és volt benne megegyezési hajlandóság a szomszéd népekkel a hitleri és sztálini totális uralom ellenében.
Azt azért hangsúlyozták: egyik kötet sem sem történészi szakmunka, a kortársakat is megosztották a művek, ugyanakkor mindkettő igen élvezetes olvasmány, s roppant érdekes kordokumentum.
Nyitókép: a Mátyás-szobor Kolozsvárott, forrás: WIkipedia
Parázs vitát hozott a legújabb Mandiner Presszó, ahol Kovács Péter, a XVI. kerület fideszes és Soproni Tamás, a VI. kerület momentumos polgármestere csapott össze.
A heti Presszóban szó esett a Fővárosi Közgyűlés megalakulásáról, Magyar Péter tüntetéséről és Kiss László DK-s polgármester börtönből irányított önkormányzatáról is.
A belga Thales vállalat együttműködési megállapodást kötött egy ukrán védelmi céggel, így Ukrajna hamarosan megkezdheti a külföldi rakéták gyártását.
p
0
0
2
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 27 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
polárüveg
2023. február 25. 01:18
Szomorú, hogy nemhogy a magyarok egyik legnagyobb királyát, de egyáltalán Európa egyik legnagyobb királyát így kikezdjék.
Még nyugaton is azt tanítják, hogy a legnagyobb reneszánsz uralkodó a magyar Hunyadi Mátyás király.
Azon se gondolkodtak el, hogy hogyan maradhatott fenn ennyi népnél Mátyás-legenda. Mi volt ennek az oka? Miért küldött a kínai császár követeket Európába, hogy megismerje Mátyás királyt?
Miért nem arról írtak, hogy a budai és visegrádi palota egyenként 352 szobás palotájánál a korabeli Európában sehol sem volt hasonló nagyságú és hasonló minőségű? A drágakő berakású ajtó- és ablakfélfák például, az aranyozott tetőcserepek és toronycsúcsok (nemcsak a királyi palotán, hanem a városi házakon, palotákon is) hol voltak még a korabeli Európában?
Miért nem beszélnek arról, hogy milyen minőségűek voltak a Mátyás korabeli magyar városok, és parasztporták? A parasztporták mindegyikén szemes csempekályhákat, fűtésre és főzésre szolgáló "hőközpont"-okat használtak. A városok olyanok voltak, hogy Oláh János esztergomi érsek szerint az ő korabeli Párizsában egész napig kerestek olyan házat, amelynek nagytermébe befért a magyar királynő (Habsburg Mária) udvartartása, miközben Oláh szerint csak Visegrád városában száz fölött volt az ilyen termek száma.
Miért nem beszéltek arról, hogy a visegrádi és esztergomi palotába a Dunáról szerkezettel folyóvizet juttattak, amelyre nyugaton majdnem száz évet kellet várni?
Miért nem arról cikkeznek, hogy a morvaországi hadjáratának katonai zsenialitását korunkig nem sikerült utánacsinálni?
Miért nem arról írtak, hogy a korabeli Európa két élő legnagyobb csillagásza (pontosabban asztronómusa és asztrológusa) Kepler és Vitéz János közül az egyik a tanítója volt Mátyásnak?
Miért nem azt hozták fel, hogy csak a halála akadályozta meg, hogy apostolkirályként a a nyugati árulásokra adott válaszként keresztény nemzeti egyházat indítson?
Miért nem említik azt a tényt, hogy Mátyásnak a téli Dunához érkezése és dunai átkelése egy pillanat alatt meggyőzte a királyválasztó hadakat, hogy Mátyást a természet erői: Isten segíti? Hogy a pápa levelében Isten ajándékának nevezte őt?
A magyar királyok annyi szentet adtak a világnak, amely önmagában feltünhetett volna, és ezt széltében-hosszában tanítani kellene. Azonban a nagy formátúmú magyar királyok sorában (a Képes Krónikában első magyar királyként említett Attila), I. István (Szent István), László király (Szent László) és I. Mátyás (Hunyadi Mátyás) különleges helyet foglalnak el, mert különleges képességeik voltak. Ezek a képességek egyáltalán nem voltak átlagosak, mindennaposak, hanem millió emberrre jut talán egy, királyoknál pedig ez nem jellemző.
Szen István szó szerint a halálból jött vissza, hogy biztosítsa a veszélybe került trónöröklést. Látva az országra leselkedő veszedelmet, egy különleges védelmet készített Magyarországnak, melyről csak annyit tudunk, hogy Máriának, Jézus édesanyjának, a valaha Földön élt legnagyobb nőnek védelmére bízta. Ennek sokkal több a háttere, mint amelyet a mai kor embere tud.
Szent Lászlót tartották Európában minden lovagkirály példaképének, amely az erkölcsi nagyságát is mutatja. Továbbá fennmaradt az a legenda, hogy a kunok elől menekülve a Tordai hasadék nyílt meg a védelmére. Jobb, ha megbarátkozunk azzal, hogy ez a legenda nem mese. Lehet utánajárni.
Továbbá vele kapcsolatosan az is fennmaradt, hogy kiszállt a sírból harcolni a magyarságért, - hiszen maguk a tatárok állították ezt.
Mátyás máguskirály volt. Ennek megnyilvánulását láthatták a dunai átkelésnél a rá váró választók. Ugyanezért legendásak az álruhás kémkedései. Ezért látta előre a hadihelyzet alakulását, az emberei billegését, az emberek megbízhatóságát a személyzeti politikájában. A halált is vállalta, hogy áldozatot hozzon Magyarország teljes pusztulástól való megmentéséért. A kényszerű helyzetekre adott kényszerű intézkedései végül már csak ezt tették lehetővé számára. Ezért nem állította félre az életére törő Beatrixet, mert erre eszköznek használta fel.
A tisztelt marketingben hívőket tisztelettel kérem, nagyobb tisztelettel álljanak a magyarság királyaihoz, melyek nem véletlenül viselték az apostolkirály címet. Királyaink tetteit utólag minősíteni igen nehéz, mert a szakrális uralkodók szempontjait átlagemberként minősíteni meddő dolog.
Mátyás korának legnagyobb uralkodója volt. 3 történetírót tartott és mindhárom munkáját irányította és ellenőrizte. Thuróczy János, Pietro Ransano és Antonio Bonfini. (Bár ez utóbbinak a műve Mátyás halála után jelent meg.) Európában egyedülálló módon az Aranybulla mellé még jogi könyvet is kiadatott Werbőczyt elküldte több országba hogy a a jogi könyvéhez anyagot szerezzen. A Tripartitum is csak a halála után készült el. De a látványpolitizálás sem állt távol tőle. Egy ízben meghívta az európai országok nagyköveteit és egy katonai parádét tartott 2000 harcos részvételével. (Akkoriban az angol királynak 500 íjásza volt, a franciának 800, de ezeknek kellett adni Párizs rendőrségét is) Ez akkora diplomáciai szenzáció volt, hogy évekig leveleztek az uralkodók erről.
1521.-ben kb. 1000 katona védte Nándorfehérvárt, felmentő sereg nem érkezett meg. 1456.-ban 5-7000 fő védte, és a felmentő sereg megérkezett. Mi történt a kettő között?
A szlovéneknek is van Mátyás király legendájuk. A "marketing" ott is hatott. Vajon mai történészeinkről és politikusainkról születnek-e legendák? Marketingjük vagy milyük az nekik is van.