„A Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja van. Nemrég egészen személyesen, nem várt módon érintett meg, mit is jelentett a kommunizmus sátáni rendszere.
Alattunk egy idős nő lakott, aki több alkalommal haragosan és fenyegetőzve csengetett be hozzánk, mikor kicsik voltunk és bátyámmal tologattunk valamit a szobánkban vagy gyorsabban futkároztunk plafonja felett. Egyáltalán nem voltunk »rossz« gyerekek, de a reakciói után extrán figyeltünk minden mozdulatunkra mert haragja valóban félelmetes volt. Rettegtünk is a vele való találkozástól, inkább nem jártunk lifttel, sőt, az első emeleti lépcsőszakaszon lábujjhegyen tipegtünk át, ki ne jöjjön, kerültük őt. (...)
Csak olvastam a levesestál felett megnémult családomnak a neveket és a hideg futkosott a hátunkon. »Mérges néni” valóban az volt, akinek gyerekként is láttuk. A rendszerváltás után nyugodt nyugdíjas éveinek örülhetett, tisztes kort élt meg, 88 évesen halt meg, és egész mostanáig nem tudtuk, ki ő, senki nem kérte számon bűneit. Bár azt nem tudhatjuk, milyen éjszakái voltak, hallotta-e álmában a kivégzettek, megnyomorítottak jajszavát…
E kis »lépcsőházi« történet is megmutatja: a kommunizmus súlyos, sokszor mélyre elásott, titkokkal teli hagyatéka még ma is, életünk legrejtettebb zúgaiból is előkerülhet. Soha többé ilyen aljas rezsimet! Soha több »mérges néniket« családok szomszédságba!”
Nyitókép: Wikipédia