Az EU a szokásos, éveken át tartó ötletgyártás után kitalálta, hogy Globális kapu (Global Gateway – GG) néven ellenprojektet indít, amellyel reményei szerint az Új selyemút alternatíváját kínálhatja a fejlődő és feltörekvő országoknak. A program 2027-ig 300 milliárd eurót szándékozik mozgósítani a közös költségvetésből, a tagállamoktól és a magánszektorból, amivel főként a zöldátállás és a digitalizáció területén kíván segítséget nyújtani úgy, hogy közben az uniós gazdaságok is profitálhassanak belőle, és az EU befolyása is erősödhessen. A finanszírozási csomag létrejöttét 2021 decemberében jelentették be, de több mint egy esztendeig, ez év januárig nem történt érdemi előrelépés azon túl, hogy a GG részeként – a 300 milliárdos keretösszeg felét beígérve –bejelentették az EU–Afrika-projektet, amely elsősorban az afrikai országok energiastruktúrájára vonatkozó fejlesztési terveket tartalmaz az elektromos távvezetékek kiépítésétől a zöldenergiára való átállásig.
A legfontosabb projekt: Afrika
Az EU–Afrika-projekt célja, hogy a szomszédos földrész ásványkincseit összekapcsolja a világpiaccal, legfőképpen Európával, és hogy beruházzon a kontinens villamosításába, lehetőleg tiszta energia felhasználásával. Az afrikai befolyás növelése előtt azonban számos kihívás tornyosul, például hogy Európa vonzó alternatíva legyen Kínával szemben.
Chiléért, a világ legnagyobb lítiumlelőhelyéért Brüsszel minden bizonnyal keményen versenybe száll”
Az unió hosszú éveken át nem tudott stratégiailag Afrikára összpontosítani. Most, hogy a kontinens egyre jobban felértékelődik, például a ritkaföldfémkészletei miatt, Európa a saját zöldirányelvei, valamint szigorú társadalmi és környezetvédelmi normák mellett kíván itt kereskedelmi partnerségeket kiépíteni. Ezen irányelveket azonban az afrikai országok még idegenkedve fogadják, ráadásul mind a nyugati, mind a kínai kiépített infrastruktúra nagyrészt a bányákat köti össze a kikötőkkel, ezáltal a helyiek boldogulása helyett az ásványkincsek exportjának felgyorsítását szolgálja. Ezt a fajta kizsigerelést minden bizonnyal a GG sem oldja meg, mivel a lakosságot továbbra is kizárják a döntéshozatalból. Az afrikai infrastrukturális fejlesztéseknek tehát meg kellene felelniük a magas szintű társadalmi és környezetvédelmi normáknak. A zöldpolitikához való ragaszkodással az a probléma, hogy a fogadó országok úgy érezhetik: olyan szabályok szerint kell játszaniuk, amelyeket nem ők alkottak. Az Európai Unió igazi próbája az lesz, hogy képes-e bevonni az afrikai érdekelt feleket egy olyan csomag kialakításába, amely a fekete kontinens saját prioritásaival foglalkozik. Az EU-nak tehát biztosítania kell, hogy a szorgalmazott szigorú szabványok és a beruházások valóban előnyösek legyenek a kedvezményezett országok és lakosságuk fejlődéséhez, ahelyett hogy gazdaságilag és geopolitikailag is kiskorúként kezelnék őket a tiszta energiáért folytatott globális versenyben. Ha sikeresen tud megállapodásra jutni Afrikával ezekben a kérdésekben, akkor a kontinens országai nagyobb hajlandóságot mutathatnak az unióval folytatott partnerségekben. További kihívást jelent a projekt 150 milliárd eurós keretösszege, amelyre Afrikának éves szinten lenne szüksége ahhoz, hogy az infrastruktúráját rendbe lehessen tenni.