Amit az ukrán külügy művel, az a képmutatás és a diplomáciai hisztéria netovábbja.
Az ukrán külügyminisztérium beidézi Íjgyártó Istvánt, Magyarország ukrajnai nagykövetét, hogy panaszt tegyen Orbán Viktor magyar miniszterelnök Ukrajnával kapcsolatos „elfogadhatatlan” megjegyzései miatt – olvashatjuk a hírekben. Az ukránoknak az nem tetszik, hogy Orbán az új Afganisztánnak és senkiföldjének nevezte Ukrajnát egy csütörtöki, külföldiekkel folytatott beszélgetésen (melyet mi is összefoglaltunk).
A diplomáciai adok-kapok körülbelül 2014 óta fokozódott hazánk és Ukrajna között, kijevi nagykövetünket utoljára 2020 októberében idézték be az ukrán külügybe egy ejnyebejnyére amiatt, hogy Szijjártó Péter a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) jelöltjei és Babják Zoltán beregszászi polgármester melletti szavazásra buzdította a kárpátaljai magyarokat.
Igaz, az ukrán külügyminiszter nem sokkal korábban, 2020 nyarán aggodalmát fejezte ki a kijevi magyar nagykövet sajtónyilatkozata miatt, ugyanis Íjgyártó István arról beszélt, Magyarország nem hagy fel a NATO és Ukrajnai közötti kapcsolattartás blokkolásával, mert három kérdés még nem rendeződött számára kielégítően a magyar kisebbséggel kapcsolatban.
Ez a lépés meglehetősen nevetséges volt, tekintve, hogy
és a blokkolások feloldásához elég lenne, ha visszaadnák a magyarok 2014 előtti jogait, ami viszonylag egyszerű lépésnek tűnik. Rögtön barátibb lenne a viszony.
Mit is nyilatkozott 2017-ben a Mandinernek Ulana Suprun, Ukrajna akkori egészségügyi minisztere, aki letagadta kettős állampolgárságát, és az amerikaiak embere volt? Azt, hogy szerinte az ukrajnai kisebbségek ukránok. Bicskanyitogató nyilatkozat volt, főleg egy Amerikában felnőtt ukrán részéről.
Az egész ukrán bekéretősdi tehát több okból is nevetséges. Egyrészt azért, mert a magyar kissebséggel való bánásmód miatt akár hetente bekérethetnénk a budapesti ukrán nagykövetet. Az, ami Munkácson folyik, az a magyarellenes ukrán nacionalista akciósorozat például mindenképp megérne egy beidézést.
Másrészt azért, mert az előző ukrán nagykövet, Ljubov Nepop a háború kitörése óta folyamatosan inszinuálta hazánkat. Viselkedése persze valahol érthető volt, nyilván nehéz volt higgadtnak maradnia ebben a helyzetben, s valószínűleg az offenzív tempó kijevi direktíva lehetett – esetleg mindkettő. De a magyar kormány tűrte a felháborító kijelentéseit, elküldte Németh Zsolt külügyi bizottsági elnököt „megsimogatni” Ljubov Nepop buksiját is, jó hogy nem egy pszichoterápiát fizetett neki. Pedig normál esetben már rég kiutasították volna az országból azt a diplomatát, ha így ténykedik. Nepopot végül 2022 nyarán hazahívták, gondolom azért, mert változott a kijevi külügy retorikai taktikája – és mert nem volt végül kormányváltás hazánkban. Sőt.
Harmadik okként pedig megemlíthetném azt, hogy számos politikus és közéleti személyiség ki van tiltva Ukrajnából, ráadásul az ukránok nem szeretik őket erről értesíteni, szóval akkor tudják meg, amikor a határra érnek. Szóval
Erre a hiperérzékeny ukrán diplomácia fennakad a magyar miniszterelnök amúgy igaz szavain, és bekéreti a kijevi magyar nagykövetet. Miközben Orbán Viktor lényegében azt mondta, hogy az oroszok miatt lesz Ukrajna senkiföldje és új Afganisztán, tehát ez a kijelentés nem nevezhető oroszbarátnak. Ráadásul
A realitások pedig realitások, akár szembe néznek ezzel az ukrán politikusok, akár nem.
Szóval amit az ukrán külügy művel, az a képmutatás és a diplomáciai hisztéria netovábbja. Érthető, persze, a háború árnyékában minden túlérzékenység érthető. De egyben nevetséges és szánalmas is.
Nyitóképünk illusztráció: MTI/EPA/Szerhij Dolzsenko
A lengyel miniszterelnök „keserű elégtételt” érez amiatt, hogy az Oroszországról és a „rendkívül hétköznapi” Putyinról szóló, éveken át hangoztatott figyelmeztetései beigazolódtak.
Több mint 5500 ukránt kerítettek be az oroszok.
A Kreml szerint téves az orosz–amerikai csúcs lemondásáról beszélni, mivel az időpontot még nem véglegesítették.
Az Orbán-fóbiásoknak nyilván van valami erős kötődése Orbánhoz, mert a vezérük magát Orbán másolatként definiálja.
Putyin megbízottja optimista hangnemben nyilatkozott.
Michał Wawrykiewicz az a lengyel néppárti képviselő, aki minden uniós forrást elvenne hazánktól, és aki kimondta, hogy a Tisza egy Ukrajna-párti formáció.
Az amerikai pénzügyminiszter „háborús gazdaságként” jellemezte az oroszt, amely nulla növekedést produkál 20 százalékos inflációval.
A volt amerikai elnök nem is titkolja, hogy alapítványon keresztül érné el Magyarországban és Lengyelországban, hogy végre azokat a politikusokat válasszák meg, akik neki szimpatikusak.
