Mit tegyünk a kiszáradó Kárpát-medencével? – így védhetjük hazai vízkincsünket!

Nyitókép: Szántó és legelő elhelyezkedése a táji adottságokhoz illeszkedően

A gazdaságunkat, mezőgazdaságunkat, sőt mindennapi életünket befolyásoló vízügyekkel több cikkben is foglalkoztunk az elmúlt hónapokban: sorozatunkat a szükséges paradigmaváltás átfogó okaival és céljaival kezdtük, kitértünk az Alföldet érintő kiszáradásra és aszályokra, majd nemzetközi jó és rossz példákat hoztunk a rendkívüli jelentőségű ügy illusztrálására. Most, a sorozat lezárásaként Szilvácsku Zsolt, a Respect Tanácsadói Közösség tájépítésze, környezetjogásza mutatja be, hogyan segítené magát a klímabiztonságot a helyes vízhasználat.

Szilvácsku Zsolt szerint észre kell vennünk, hogy a társadalmi, gazdálkodói, beruházói szemléletben és magatartásban egyaránt jelentős fordulatra van szükség: ez a fordulat a biztonságos klíma egyik fundamentuma. Ennek a „vízválasztó” fordulatnak az egyik alapvető kérdése pedig, mondja, hogy milyen kapcsolatot tudunk kialakítani a saját környezetünkkel. „Tudjuk-e, akarjuk-e tudni, hogy milyen környezeti folyamatokra vagyunk hatással?

vagy feltételei a tartósan működőképes gazdálkodásunknak?” − sorjázza a kérdéseket a szakember.

Ember és természet egy rendszert alkot

Rendkívüli helyzetben élünk, azonban a rendkívüli helyzetek tartósan nem maradhatnak fenn. „Nem elegendő, sőt talán félrevezető is úgy gondolkodni a környezeti és éghajlati kérdésekről, mint az emberiséget veszélyeztető tényezőkről. Lényegesebb kérdés, hogy ki tudjuk-e alakítani a környezetünkkel, életterünkkel azt a kapcsolatot, viszonyrendszert, amelyben az egyéni és közösségi döntéseink következményeivel is merünk és tudunk is szembesülni” – szögezi le.

Szilvácsku véleménye szerint a legfontosabb annak a képességnek és kapcsolatrendszernek a kialakítása, amely

és képes a tanulásra, együttműködésre, a szükséges változásokhoz való alkalmazkodásra, a természeti folyamatokkal való egyensúlyra és a további fejlődésre”.

Alig van olyan életfolyamat, amelyhez a víz ne kapcsolódna

Akkor beszélhetünk biztonságos éghajlati folyamatokról, ha felismerjük egyebek mellett azokat a törvényszerűségeket, amelyek a természetes vízkörforgás helyreállítását és működését elősegítik. „Ha nem ismerjük fel, vagy nem akarjuk felismerni, akkor vagyunk igazán kiszolgáltatva és legkevésbé biztonságban” − állítja a tájépítész.

Életünket, gazdálkodási lehetőségünket is meghatározó módon befolyásolja a földi ökoszisztémát átható vízkörforgás. A víz egyszerre élettér és életfeltétel, oly módon járja át a földi életterünket (a bioszférát), hogy közben szinte veszteség nélkül halad át az ökológiai rendszereken. Például a lehulló vizeknek csupán 1%-a épül be az ökoszisztéma biomasszájába, ugyanakkor

vagy olyan területhasználati forma, amely ne befolyásolná a víz útját.

Időszakosan vízzel borított gyepterület, kaszáló a Tápió Natúrparkban vizes élőhelyfoltokkal

Létfontosságú a döntéshozó ember és a táj kapcsolata

A helyes vízhasználat alapja a helyes tájhasználat, mondja Szilvácsku, a helyes használatok pedig feltételezik az ember (döntéshozó, használó) és környezete (a táj, amelyben él) közti jó kapcsolatot. „A jó kapcsolatokra helyezem a hangsúlyt, mivel tájökológiával, agár-környezetgazdálkodással és környezeti hatásvizsgálatokkal foglalkozva azt tapasztalom, hogy

Egy gazda vagy település sem tudja kizárni a környezetében gazdálkodók helytelen vízgazdálkodásából fakadó következmények káros hatását” – tudjuk meg.

Ilyen káros hatások például a nem megfelelő helyen vagy módon folytatott szántóföldi művelés vagy az alkalmatlan eszközök használatának következtében kialakuló rossz nedvességgazdálkodás, illetve a kis szervesanyag-tartalmú, vagy rossz szerkezetű talajjal bíró területekről lefolyó vizek és talaj (iszap, hordalék); az akár 40 fok fölé is felmelegedő talajok hőhatása; a szántóföldekről felkapott port szállító vihar.  

A helyes vízhasználat kialakítása nem oldható meg csupán az egyes birtokok, egyes települések területén, derül ki. Hazánk tekintetében ugyanis a Kárpát-medence és a vizeink vízgyűjtője egy nagyobb együttműködési terület. Az egyes területek (vízforrás-övezetek, vízmegőrző övezetek stb.) vízrendszere összekapcsolódik, a területeken megvalósuló használatok hatással vannak a teljes rendszer vízminőségére és mennyiségére, ezért összehangolt és felelős együttműködésre van szükség mind egyéni, mind intézményi tekintetben. A feladat nagy, minden ágazatnak hozzá kell járulnia a saját eszközrendszerével. Messzemenően többről van szó, mint vízépítési, vízügyi feladatokról.

Káros-e a gazdaságra, ha kevesebb a szántó?

Kérdésünkre, hogy nem káros-e a gazdaságra, ha a szántók egy része átadja a helyét a víznek, illetve ki esik el bevételtől, megélhetéstől, a tájépítész így válaszol:

„A helyes vízhasználat tájképét nem szabad összekeverni a gazdátlan, termelést jelentős mértékben kiszorító, korszerűtlen, a smart technológiáról lemondó, művelést ellehetetlenítő táj képével, ez egy valótlan kép. A helyes vízhasználat tartósan helyet ad a gazdálkodás korszerű és hagyományos formáinak, illetve megfelelő diverzifikácót, több lábon állást biztosít a gazdálkodóknak,

Olyan birtok és táj képe ez, tudjuk meg, ahol a gyepes mezsgye, a fás szegély, a széles vízpart, a felszínalatti és a felszíni vizek jelenléte érték, az ökológiai hálózat nem megtűrt elem, hanem életmentő értékkel bír: a gazdagság és a gazdálkodás alapjainak letéteményese. A táj itt nem beépítési célterület, a település pedig a vizek gondos használója, állapotuk óvója, a gazdálkodók pedig megbecsült, értékteremtő területhasználók.

„Ez nem álom, ez választás kérdése” – szögezi le a szakember. Ha a vizeink mellett döntünk, akkor a jelenlegi agártámogatásokkal vagy anélkül, legalább kisebb lépésekben, de el kell kezdeni a táji adottságokhoz alkalmazkodó és a víznek helyet biztosító területhasználatot. Vannak hazánkban és külföldön is elöljáró jó példák, minták, akik már saját bőrükön és pénztárcájukon is érzik a vízhelyes gazdálkodás és nedvességgazdálkodás előnyeit.

– mondja el Szilvácsku Zsolt.

Szántott domboldalakról és dombhátakról lefolyó víz által kimosott eróziós árok gyepterületen Nógrád megyében