Az Aszad-rezsim kiiktatása ajándék Izraelnek – de Törökország és az USA is jól járt vele
Korábban hatszázezer ember halt meg a polgárháborúban, a véreskezű elnök kitartott, most azonban rendszere elvesztette külső és belső támasztékait.
A biztonságpolitikai szakértő szerint ezek a sikerek „elég rossz indikátorok.”
Legutóbb a Hit Rádió Tűzvonalban című műsorában vendégeskedett Robet C. Castel. A biztonságpoliitkai tanácsadó Fekete Rita műsorvezetőnek arról beszélt többek között, hogy az 1967-es háború után következő három-négy év sem telt békében a közel-keleti térség számára. „1967 és 1970 között egy kifullasztó háború zajlott, amelyben Egyiptom egy merőben más háborús stratégiát követett, mint az előző években” – idézte fel Castel.
Tengeri csaták, kommandós küldetések és izraeli katonai bravúrok is kisérték ezeket az éveket – derült ki a beszélgetésből.
A Neokohn főmunkatársa a beszélgetés során kijelentette, hogy „Izrael egy olyan hübriszben, a felsőbbrendűségének olyan mértékű tudatában volt a '67-es háború után, hogy
szüksége volt egy nagyon nagy pofonra ahhoz, hogy a realitás talajára ereszkedjen”.
Majd azzal folytatta, hogy szerinte a Nyugat nagyjából most ebben a helyzetben van. „Afganisztán és Irak volt a Nyugat számára az egyik nagy pofon. Azt gondolom, hogy ezek nagyon költséges leckék voltak, de érdemes megkapni ezeket a pofonokat, hogy tanuljunk belőlük” – húzta alá a biztonságpolitikai szakértő.
Castel úgy véli, hogy sokszor azért marad ki a háborúk sorából az 1967 és 1970 közötti izraeli konflikus, mert az egy elhúzódó háborúról volt, és nem egy 100 órás háború, mint a szuezi háború vagy a hatnapos háború, amelyek rövid ideig tartottak, nagyon nagy intenzitással.
Ezt követően párhuzamot vont az 1967 és 1970 közötti háború és a jelenlegi ukrajnai krízis között. Elhangzott, hogy az a konfliktus számos tanulságot hordoz. „Izrael akkor ugyan egy katonai győzelmet aratott, de nem sikerült azt politikai győzelemmé alakítania” – mutatott rá a szakértő.
Robert C. Castel kiemelte, hogy „a modern háborúkban sokszor a harctéri sikerekből ítélünk. Azonban ezek a sikerek elég rossz indikátorok arra vonatkozóan, hogy milyen lesz a béke a harcok után” – hívta fel a figyelmet.
A teljes beszélgetést alább tekinthetik meg:
Nyitókép: Képernyőfotó