Nem országot és szövetségi rendszert, hanem klubot választunk – szakértő a magyar–ukrán alapszerződésről

Könyvet írt szerzőtársával, Tóth Norberttel a magyar–ukrán alapszerződésről. Honnan jött az ötlet?

Hazánk és szomszédai kapcsolatait alapvetően befolyásolják a multilaterális és bilaterális szerződések keretei. Ugyanakkor óhatatlanul jelen van a történelmi múlt nehéz öröksége. Az első világháború után, a birodalmak felbomlásával nem csökkentek a kisebbségi kérdések körüli feszültségek, sokkal inkább megsokszorozódtak, ami oka volt az újabb világégésnek is. A nemzetközi jog több hullámban megteremtette ugyan a kereteket a rendezéshez, azonban azóta is a kétoldalú kapcsolatok és az érintett országokban az aktuális politikai hatalom hozzáállása a meghatározó.

A Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézete módszeresen igyekszik feldolgozni, hogy a közép-európai rendszerváltások utáni időszakban milyen szerepet játszottak az új típusú kétoldalú szerződések,

Ebbe a körbe tartozik az e szerződésekkel létrehozott kisebbségi vegyes bizottságok működésének feltárása is történeti-jogi elemzés, illetve a vegyes bizottságok ülései jegyzőkönyveinek közreadása által. Eddig a szomszédságpolitikákat, a magyar–szlovén kapcsolatokat, valamint legújabban a magyar–ukrán kapcsolatokat elemző kötetünk jelent meg.

Végigveszik a szerződés cikkeit, kiemelten foglalkoznak a magyarok számára különösen fontos nemzeti kisebbségek helyzetével. Mire jutottak? A szerződések betartásával zajlik az élet Ukrajnában?

A kétoldalú kapcsolatoknak éppen az a lényege, hogy két térfél van, mindkét országnak köze van valamilyen módon a történésekhez, s amikor a tárgyalásos megoldások nem vezetnek eredményre, akkor következik a nemzetközi szervezetekhez való fordulás, illetve a bilaterális körbe tartozó kérdések multilaterális szintre emelésének kísérlete. A kisebbségek védelme szempontjából aszimmetrikussá teszi a viszonyt, hogy a magyarországi ukránok kis számú szórványközösség,

s bár az ország összlakosságához képest igen kicsi az arányuk, politikai aktivitásuk, érdekvédelmi tevékenységük az ukrán politikai mezőben is a látható közösségek közé emelik őket.

A kezdeti időszakban mindkét ország számára fontos volt Ukrajna függetlenségének biztosítása, ugyanabból a szempontból: ne egy nagyhatalmi ambíciókkal rendelkező, ezzel együtt katonai fenyegetést is jelentő állam határozza meg a mozgásteret. Azóta Magyarország az Európai Unió és a NATO keretei között óvhatja szuverenitását,

az eurázsiai birodalmi hagyományokat egyre nyíltabban érvényesítő Oroszország árnyékában, amelyik nyíltan, fegyverrel avatkozott be szomszédos országok területén, így valójában befejezetlenné téve a szovjet birodalom megszűnését.

Ez óhatatlanul vezetett a kisebbségi jogok szűkítéséhez még az EU-hoz és a NATO-hoz csatlakozott balti államok esetében is, de Ukrajna sem volt kivétel. Éppen Ukrajna, pontosabban az orosz–ukrán háború miatt egyértelmű, hogy nemzetközi szinten is meg fog jelenni a kisebbségi kérdés biztonságpolitikai szempontú aspektusa.

Szó esik a könyvben egy kormányközi kisebbségi vegyes bizottságról, akik a szerződések betartására hivatottak. Hogy néz ki ez a gyakorlatban? Ezen a bizottságon múlnak a kárpátaljai magyarok elleni jogsérelmek, vagy az ukrán államon?

A kormányközi kisebbségi vegyes bizottságot az 1991-es magyar–ukrán Kisebbségi Nyilatkozattal állították fel az abban foglalt elvek betartásának ellenőrzésére, illetve állandó intézményes keretet biztosított a felmerülő kérdések megvitatására két évtizeden keresztül. Bár a vegyes bizottság formálisan ma is létezik, valójában 2011 óta függőben van a tevékenysége, amikor a felek jegyzőkönyv aláírása nélkül álltak fel. Magyar részről a fő indok az volt, hogy

amelyik nem először lett volna része a jegyzőkönyvnek.

A két évtized alatt keletkezett jegyzőkönyvek tanulsága egyébként, hogy nincs új a nap alatt, szinte ugyanazok a kérdések kerültek folyamatosan elő. 2010 után minden addiginál konfliktusosabb korszak veszi kezdetét a két ország kapcsolatában, mindkét fél gyanakvással szemléli a másikat. A politikai vitáknál nem kevésbé súlyos a közvélemény egy részének gyűlölködő reakciója. Gyakorlatilag mindegy mi történik: még ma, a második világháború utáni időszak legsúlyosabb háborús konfliktusa sem volt képes egy jelentős tömeget józanságra inteni, hogy legalább a politika szimbolikus dimenzióját helyén kezeljük.

Már nincs a helyén a történelmi turulszobor Munkács várán (fotó: MKI)

A turuldöntésre és Orbán sáljára gondol?

Például.

És nem csodálkoznivaló az a nemzetközi reakció, ami Orbán Viktor miniszterelnök nagy-magyarországos sálját kísérte, miközben tőlünk keletre területszerző háború zajlik. Ez a napi politika része.

Ugyanakkor a köztársasági elnök, Novák Katalin a világ legszegényebb országai élelmiszer-ellátásának megsegítését célzó kijevi látogatásával a civilizált klubot választotta, a barbarizmussal szemben. Nincs tökéletes állam vagy tökéletes szövetségi rendszer, így nem országot, vagy szövetségi rendszert, hanem klubot választunk.

A kutató állandó feladata pedig, hogy különbséget tegyen a hétköznapi megismerés és a tudományos megismerés között.

Nyitókép: Magyar és ukrán nemzeti jelképek a Munkácsi Szent István Katolikus Líceum falán, amely 2001-ben nyitotta meg kapuit. (MTI Fotó: Nemes János)