A kiszámítható, a céltalan és a stílusikon – így öltöznek a német politikusnők

Szalai Laura és Kovásznai Andrea írása

A német nők öltözködése összességében szigorú hatást kelt, a többségre nem jellemző a nőies megjelenés. Sőt, meglehetősen maszkulin módon öltöznek, ez igaz a színválasztásukra és a ruhák fazonjára is – mondja Kovásznai Andrea. A stílustanácsadó szerint éppen ezért nem meglepő, hogy Németországban a női politikusoknál sem élvezett mindig prioritást a megjelenés – most Angela Merkel volt kancellár, Ursula von der Leyen uniós bizottsági elnök és Annalena Baerbock külügyminiszter stílusát elemeztük ki.

Merkel, a stabilitás megtestesítője

Sokan nem tartják őt ikonnak, és nem is feltételezik, hogy saját stílustanácsadóval dolgozott kancellársága idején, holott sok más nyugati női politikushoz hasonlóan őt is szakértői stáb segítette” – mondja Kovásznai Andrea. Hozzáteszi: a stabilitás, a megbízhatóság, az empátia voltak azok az üzenetek, amelyeket közvetíteni akartak a kancellár megjelenésén keresztül – ez szerinte sikerült is.

„Merkel öröksége, hogy utat nyitott egy új típusú női vezető előtt. Ő nem akart mindenféle csiricsáré ruhakölteményben mutatkozni, kerülte a sallangos megjelenést, sőt az attribútumokat is, ellentétben például Margaret Thatcherrel. Számára az öltözködés másodlagos volt, így nem volt túlbonyolítva a ruhatára: az vette fel, amit javasoltak neki, és nem akarta, hogy téma legyen a megjelenése” – mutat rá. Egyébként két német nő felelt a kancellár stílusáért: Anna von Griesheim tervezővel készíttette a ruháit, és Bettina Schoenbach volt a stílustanácsadója.

A kiegészítőket mellőzte, de egy kedvenc táskamárkája azért volt, mégpedig a Longchamp, amely egy „megbízható és funkcionálisan jól működő táskákat készít”. Kovásznai Andrea szerint a „márkaépítési” alapelv, miszerint egy politikus megjelenése legyen könnyen azonosítható és egyedi, a volt német kancellárnál egyértelműen megvalósult. „Szükség van a női politikusoknál a praktikumra is, de emellett a ruhájuknak történetet kell elmesélniük önmagukról, a politikai identitásukról, hogy ilyen módon is kapcsolatba tudjanak lépni az emberekkel. Merkelnél ez kiválóan működött:

– fogalmaz.

A szakértő úgy látja, hogy a volt kancellár teljesen az ellentéte a feltűnő amerikai megjelenésnek – gondoljunk akár az amerikai first ladykra, vagy Kamala Harrisra, akik gyakran Vogue-ba illő ruhakölteményekbe jelennek meg (sőt, az amerikai alelnök maga is szerepelt az ikonikus magazinban). A szakértő ugyanakkor Hillary Clinton és Angela Merkel megjelenése között sok hasonlóságot lát, szavai szerint mindketten maszkulin megjelenésű női politikusok.

„Rendszerint háromgombos blézerben láthattuk Merkelt, amit egyenes szabású, fekete nadrággal hordott. A blézerek színvilága ugyanakkor kimeríthetetlen volt, ezt igazolja az is, hogy egy holland dizájner összesen 90 árnyalatból készítette el a saját, Pantone Intézet-féle színtáblázatát a kancellár ruhadarabjaiból” – tudjuk meg.

Egyébként Merkel nem zavartatta magát, amikor a megjelenéséről kérdezték. Egy ilyen alkalommal világosan megfogalmazta ars poeticáját:

Egy másik interjúban pedig arra hívta fel a figyelmet: érdekes módon az egyáltalán nem probléma, ha egy férfi politikus száz napon keresztül sötétkék öltönyt visel, ám ha ő két héten belül négyszer felveszi ugyanazt a blézert, máris megszólja a sajtó.

Kritikát már pedig kapott, nem is akárkitől: 2013-ban Karl Lagerfeld, a Chanel divatház kreatív igazgatója komolyan bírálta őt az öltözködési érzéke miatt. Kovásznai Andrea emlékeztet, a legendás divattervező kifejtette, hogy egy kancellár szerinte nem öltözhet így, rosszak a szabásvonalak, és az alkatának megfelelően kellene választania.

„Ez egy stíluskarambol. Vélhetően, mivel a ruhája bokáig ért, azt gondolta, hogy majd ápol és eltakar, de ez nem így működik, elég egy lépés, és máris kivillan a bokazokni. Ekkora hibát egy ilyen pozíciót betöltő politikus nem követhet el. Egyébként az estélyi ruha is arról árulkodik, ő nem akart döntéseket hozni a megjelenéséről – mindegy, hogy egy sajtótájékoztatóról vagy egy formális eseményről volt-e szó. A beiktatásakor kitalálták őt, és utána nem kívánt ezzel többet foglalkozni. De mégis figyeltek és hallgattak rá, tehát a márkaépítés működött” – fogalmaz.

Akinél nincs üzenet

„B-kategóriás Merkel, az európai Hillary Clinton” – röviden így jellemzi Kovásznai Andrea az Európai Bizottság elnökének stílusát. Szavai szerint Ursula von der Leyen egy nagyon szigorú megjelenésű, kemény, férfias vonású nő, akinek kétségtelen, hogy a frizurája mindig jól fésült, de a megjelenésével láthatóan semmilyen üzenetet akar közvetíteni. „Az öltözéke szinte megegyezik Merkelével: túlnyomórészt fekete nadrágot visel, amelyben ő is férfias megjelenésű. Néha nadrágkosztümökben is látni, és megjelenik nála például a rózsaszín ing – de nem blúz – , halványszürke, gallér nélküli, fémkapcsos  blézerrel – ám előbbi egy alkalommal gyűrött volt, utóbbi sehogy nem állt rajta, ami nem jó irány egy ilyen pozíciójú politikusnál” – mutat rá.

Hozzáteszi: teljes céltalanságot lát a bizottsági elnök öltözködésében. „Míg Merkelnél megértettem, mi az üzenet, Ursula von der Leyennél nem. Egy-egy alkalommal nyomokban fellehető nála a tudatosság, nemrég például kék blúzt viselt sárga blézerrel, amikor Ukrajna uniós tagsága mellett korteskedett. De ez nem stílus, attól messze áll, nem értem, mi van a fejében, amikor reggel kinyitja a szekrényét” – fogalmaz Kovásznai Andrea.

Vérfrissítés a német politikában

Ugyanez már nem mondható el Annalena Baerbock külügyminiszterről, akinek Kovásznai Andrea szerint a stílusa szakít a német konvenciókkal. „Német politikusnőt így ragyogni még nem láttunk. Nagyon kellett a vérfrissítés, hogy végre valaki a nőies vonalat is képviselje” – hívja fel a figyelmet. Emlékeztet, korábban,

de ma már a megjelenése teljes mértékben igazodik a betöltött pozíciójához.

„Letisztult vonalak, nemes anyagok és diszkrét ékszerek jellemzik az öltözködését. Baerbock stílusának ereje van, megjelenése egyszerű, tiszteletet parancsol. A színeket láthatóan nagyon szereti, és gyakran visel monokróm összeállításokat. Szereti az élénk piros ruhákat, hozzá illő csizmával, és a kéket is, amit szintén monokrómban visel blúzokon, egyberuhákon, nadrágokon. A ruhái tökéletesen szabottak, akárcsak a kabátjai, minden olyan, mint ha rá öntötték volna” – fogalmaz, hozzátéve, a miniszter egyértelműen üdítő kivétel és megtörte azt az általánosítást, miszerint a német politikusok nem a divatról híresek.

Nyitókép: MTI/EPA/Andrej Cukic