Az absztrakció 1950 és 1960 között vált egyetemes nyelvvé, New Yorkból mint epicentrumból kiindulva. A második világháború, a holokauszt borzalmai és a Hirosimát és Nagaszakit ért atomtámadások sokkhatása gyökeresen átalakította a társadalmat,
ez az átrendeződés fordulópont volt a nyugati festészet fejlődésében is.
Az Egyesült Államokban az absztrakt expresszionizmus, Nyugat- és Közép-Európában az art informel (lírai absztrakt) új vizuális koncepciót hozott létre:a figuráció vagy a geometriai absztrakció helyett a szín, a forma és az anyag kifejező megközelítése vált fontossá. Míg a spontán gesztus a totalitarizmus évei után az egyéni szabadság kifejeződéseként kapott szimbolikus jelentést, a nagy formátumú, egyszínű mezőket tartalmazó festmények olyan meditációs teret hoztak létre, amely az emberi lét alapvető kérdéseinek feltárására inspirálta a befogadót.