A „négy apostol” szabadsága

Kéri Gáspár írása a Mandiner hetilapban.

Romok között, mély erkölcsi válságból eszmélt a második világháború infer­nóját túlélő Európa, s csodával határos módon, egyik pillanatról a másikra talált magára sok más mellett az irodalom, a képzőművészet, a film és a fotográfia területén. Magyarországon a polgári gondolkodású avantgárd művészeket tömörítő Európai Iskola felszabadító légköre kereste a kapcsolódási pontokat a hazai képzőművészet lokális jellegzetességei és a nyugat-európai művészek, művészeti áramlatok között, ám a vasfüggöny leereszkedésével, 1948-tól zárójelbe kerültek a nagyra törő szándékok. Bár Reigl Judit (1923–2020), Bíró Antal (1907–1990), Böhm Lipót (1916–1995) és Zugor Sándor (1923–2002) nem voltak tagjai a csoportosulásnak, az Európai Iskola légköre rájuk is erőteljes hatást gyakorolt. A négy alkotó ismeretsége, majd barátsága 1941-től datálható, amikor Reigl Judit – Hantai Simonnal azonos időben – Szőnyi István tanítványa lett a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán. Bíró és Böhm már tanársegédként működtek a Szőnyi-osztályon, Zugor pedig Reiglhöz hasonlóan hallgató volt. Első közös alapélményük, ami barátságukat is egyből szorosabbra fűzte, az akkor még ismeretlen, szakmai körökben többnyire negligált Csontváry Kosztka Tivadar festészetével való találkozás volt.