A helyes válasz ezekre a támadásokra az, hogy a konzervatívoknak szerte a világon – de különösen a nem-kormányzati szervezetek vezetőinek, akadémikusoknak és a közvéleményt befolyásolóknak – meg kell ismerniük egymást, eszmét kell cserélniük, tapasztalatot kell cserélniük és támogatniuk kell egymást. Itt emelném ki a CPAC Hungary-t, amelyet az Alapjogokért Központ szervezett idén. Személyesen is jó viszonyt ápolok az intézettel és elmondhatom, hatalmas előrelépés az a magyar konzervatívoknak is, hogy a CPAC által Magyarországon is megmutatták: együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngeség. A baloldal folyamatosan végzi ezt a munkát, és ezért még akkor is képes semlegesíteni a hatalmon lévő jobboldalt, amikor nincs hatalmon, mert folyamatosan képes manipulálni az átlagos polgárokat, hogy úgy érezzék: az országa nemzetközi nyomás alatt áll. Pedig csak annyit tesznek, hogy felhívnak néhány barátot és partnert más országokban, és megkérik őket, hogy tegyenek közzé egy nyilvános elítélő nyilatkozatot, meg ilyesmi.
Az amerikai félidős választások most értek véget. Melyik eredmény lepte meg önt a legjobban? Melyik eredményt találta különösen biztatónak vagy nyugtalanítónak?
Azzal kezdeném, hogy hangsúlyoznám, hogy ebben a témában én csak egy megfigyelő vagyok, és nem állíthatom, hogy ismerem az amerikai társadalom minden szegmensét. Azt gondolom, hogy a nagyon egyértelmű floridai eredmények azt mutatják, hogy az amerikai konzervativizmusnak még mindig van reménye, és