Egy ritka fotó 1892-ből, amikor még csak épült a Parlament (fent, bal oldalon). Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára/Klösz György fényképei
Miután Apponyi Albert házelnök az ülés elején felolvasta a király üzenetét és „legkegyelmesebbként” említette az uralkodót, elszabadult a pokol. Az ellenzékiek gúnyos bekiabálásokat tettek, mondván, ha annyira kegyelmes, miért nem jött el az új Parlament első ülésére? Széll Kálmán miniszterelnök is szót kért, ám az ellenzék nem akarta meghallgatni. Tomboltak, kiabáltak, dörömböltek. A lapok szerint a karzaton ülő közönség élvezte a látványt, és viccesen megjegyezték, a nagy hangzavar miatt nehogy megrepedjenek a díszes márványlapok. Apponyi rendre intette az ellenzéket és felvetette, ha ilyen botrányos közjátékokat lát, berekeszti az összejövetelt.
„Ne méltóztassék minden parlamenti tanácskozást lehetetlenné tenni! (Folyamatos zaj a szélsőbaloldalon).
Nekem kötelességem a tanácskozás rendje felett őrködöm (Nagy zaj a szélsőbaloldalon) és én ezt a kötelességemet mindenkivel szemben teljesíteni fogom, ezért jót állok. Méltóztassék tehát a miniszterelnök urat meghallgatni, mert ebben a parlamentben kötelesség mindenkit meghallgatni (Tetszés a jobb oldalon, zaj a szélsőbaloldalon)."