Dilemmák és kétségek sorakoznak minden egyes epizódban. Karrier vagy család? Önazonosság vagy önfeladás? A hatalom csábítása vagy az életszabadság megtartása? Az értékrend vagy az érdekek képviselete? Ha érdekek: önérdek vagy közérdek? Pártérdek vagy nemzeti érdek? Igazmondás vagy hazugság? S ha már kamuzás: kegyes vagy kegyetlen hazugságokról van-e szó? S ha dönteni kell, az ember melyik ujját harapja le?
A Borgen abban jó, hogy egyfajta tanmeseként alapvető emberi, közösségi és hatalmi dilemmákat mutat be,
s nagyon is életszerűen, mai (poszt)modern világunk kulisszái között – ne gondoljuk, hogy mi, mai magyarok nagyon máshogy élnénk, mint a mai dánok.
Tudjuk: Dánia egy jól fésült, jól nevelt, régóta demokratikus és régóta gazdag, jóléti, kilengésektől mentes óvilági kisállam. De talán ez a Borgenben is átsejlő, visszafogottan polgári miliő az, ami segíti a sorozatot abban, hogy a karaktereken keresztül harsányságoktól mentesen tudják bemutatni ezeket a dilemmákat, amik minden korban és a világ minden táján örökké érvényesek.
A főszereplő politikusnő története mellett