Elfogyott a parizer – szétesik a Jobbik, tovább osztódik az ellenzék

Egy parlamenti párt előző és jelenlegi elnöke a nyilvánosság előtt üzenget egymásnak, sőt, becsmérli a másikat, majd az utóbbi a Facebook-oldalán jelenti be, hogy fel is adja a tagságát. Közben az expártelnök egykori kabinetvezetője telefonnal kamerázza az egyik elnökhelyettest annak utcai fórumán, aztán követi egészen az autójáig, és üvölt vele. Mindezt tetézi, hogy az igen heves perszóna az a „mamuszos” hölgy, aki az előző vezetés idején a legnagyobb befolyással bírt a párt dolgaira, emellett szétrobbantotta a főnöke családját. Legalábbis erre lehet következtetni a jelenlegi elnök indulatos posztjából, melyben elődjétől követeli a helyzet tisztázását. Úgy, hogy mindezek mellett

illetve alig néhány hete még a párton belüli szexuális erőszak miatt indult rendőrségi eljárás. És újraindultak a kilépések, napi szintűek a nyilvános sértődések, kifakadások.

Ez nem a 2000-es évek elejének Kisgazdapártja vagy valamiféle fiktív politikai komédia, hanem a megsemmisülés határára sodródott, Jobbik nevű párt körüli aktuális történések. A hajdan húsz százalék körüli formáció ma önállóan bajosan jutna be a parlamentbe, az előző elnök legnagyobb „érdeme” pedig alighanem az, hogy Gyurcsány Ferenccel szövetkezve valahogy mégis bevitte a törvényhozásba ezt a szürreális csapatot. Még azt is elintézte, hogy a számára megbízható tagok kerüljenek a frakcióba, a kapitális választási bukta után pedig az elnöki széket is meg tudta őrizni. Egy darabig.

Csakhogy Jakab Péter végül kénytelen volt lemondani, majd a frakcióvezetéstől is búcsúznia kellett. Az egykor a zsidókon és a cigányságon előszeretettel élcelődő, később krumplin meg parizeren élő, politikai ellenfeleit vállalhatatlan módon ócsároló hangembert pár hét alatt szoros szövetségesei is kiutálták. S bár ő

„Ha a nép és a Jobbik között kell választanom, nem kérdés, melyiket választom” – üzente „Marcinak”, azaz Gyöngyösi Mártonnak, aki pár éve az Európai Unióból való kilépésen rugózott – most a bennmaradás érdekében kezdeményez népszavazást. Vagyis próbál, úgy, hogy egyrészt teljesen értelmetlen az egész, másrészt ezt saját eszmetársai is így gondolják.

Visszatérve az aktuális hisztériára: ettől még Gyöngyösi jól felszívta magát, és ezt üzente Jakabnak:

„Ne pletykákból halljam, hogy augusztus 20-án pártot készülsz alapítani, miközben még a Jobbik tagja vagy. Ne kelljen az anyagilag így sem túl stabil közösségünknek azokat az embereket fizetni, akik már nem akarnak velünk lenni. Ne csatlakozz azoknak az egykori magyar pártelnököknek a nem túl diadalmas, de annál népesebb klubjához, akik évekig abból élnek, hogy egykori közösségüket szidalmazzák. Ha menni akarsz, add vissza a mandátumodat, lépj ki a pártból, aztán Te balra, mi jobbra!”

De jöjjön még egy idézett a bilit borító közösségi médiás elnöki kifakadásból:

„Ha Neked az a tanácsadó kell, aki mellett elvesztetted a családodat, elvesztetted az előválasztást, elvesztetted az országgyűlési választást, elvesztetted az elnökségedet, elvesztetted a frakcióvezetőségedet, elvesztetted minden tekintélyedet és elvesztetted a hiteledet, nem foglak visszatartani sem.”

Csak úgy ropog a „baráti” tűz. Gyöngyösi szerint mára „egy görcsbe rándult arccal, szélsőbalos proletár eszméket vadul üvöltöző politikus” lett Jakabból, akiből a közélet mémeket gyárt. Magunk sem fogalmazhattuk volna meg szebben. Adódik a kérdés: ha egyetlen párton belül ennyire utálják, utálták egymást, mit gondolhatnak a riválisokról és a mások oldalon politizálókról? Mit jelentett valójában az a bizonyos összefogás? A kérdés költői.

Azért kicsit sajnáljuk is Gyöngyösit, hiszen július elején, megválasztását követően a pártsajtónak azt mondta, a tisztújítás a viták végére pontot tett, a „magyar emberek nem a belső vitáinkat szeretnék nézni, hanem azt, hogy alternatívát tudunk felmutatni, és támogatható politikai erőként tudunk megjelenni”. Ebből így nem lett semmi.

Túl a szappanoperába illő tragikomédián, Jakab dezertálásából következik néhány további fejlemény is.

Először is: ha a hírek igazak, augusztus 20-án újabb ellenzéki párt bont zászlót, ami a demagógia vádját már a nevében sem akarja kikerülni. Ezzel az eddig hat tagú „szövetség” újabb szereplővel bővül, ám

– bár hasonlóra is volt már példa, nem is olyan régen. Szóval: ki tudja?

Anyagi erőforrásai viszont bajosan lesznek a „nép pártjának”, leszámítva az exelnök által megtartott parlamenti appanázst. A Jobbikból ugyanis a szemfüles új vezetés közbelépése miatt nem tudott a bőrkabátos „szélsőbalos proletár” kitalicskázni némi aprót. A moralitás dimenzióját hagyjuk, arról már kár lenne beszélni. (Ha Jakab esetleg a DK-hoz csatlakozna, oda vinné a sleppjét, arra már szavakat sem lehetne találni.)

Lesz mindezek mellett Márki-Zay Péternek is egy új pártja a 2024-es EP-választásra, úgy tudni, a Fideszt, az LMP-t és a Momentumot is megjárt Hadházy Ákos lesz segítségére a „kapitánynak”.

Ennyire széttöredezett, egyenként és együtt is totálisan leszerepelt opponensi tábora talán még nem is volt regnáló kormánynak, amit legfeljebb a demokratikus verseny szempontjából tekinthetünk hátránynak. Ez önmagában és hosszútávon persze igen nagy probléma, ám a körülöttünk és felénk örvénylő válságokra tekintve mindennél jobban felértékelődik a stabil és magabiztos kormányzás jelentőssége. Szóval jól van ez így.

Jakab és bandája pedig, háttérben a „készülődő” Gyurcsány Ferenccel, a választás óta minden kormányzati érvrendszernél és kampánynál élesebben mutatja meg: április harmadikán a lehető legjobb döntést hozta meg a nép. Persze felmerül: ha a nép a Fidesz pártján van, minek próbálkozik a krumplivezér? Talán hamarosan megtudjuk, és a felháborodás és értetlenség mellé azért egyre több malíciózus jókedv is társulhat, ahogy kavarog a produkció.

Nyitókép: MTI/Czeglédi Zsolt