Mindennaposak a „ki mit csinálna velem” típusú üzenetek

„Elégedett a női képviselők új arányával a magyar parlamentben? Mit gondol, szükség lenne a nők erőteljesebb politikai szerepvállalására, akár kvóta formájában?
Rettenetesen alacsony a nők aránya általában a magyar politikában, a parlamentben meg főleg. Ez azért probléma, mert a nők más élményeken mennek keresztül a gyermekkortól az idős korig bezárólag. Nem gondolom, hogy a férfiak ne tudnának adott esetben jól képviselni nőket érintő ügyeket, sőt, szerintem fontos lenne, hogy ne csak női politikusokat kérdezzünk »hagyományosan« női kérdésekről (pl.: gyerekek ügye). Alapvetően azonban arra lenne szükség, hogy hiteles, hús-vér nők mutassák be egy átlag magyar nő nehézségeit, és nyújtsanak erre megoldásokat.

Változtatna a jelenleg hatályos abortusztörvényen?
A terhesség megszakítását senki sem jókedvéből választja, az borzasztó traumát jelent egy nő számára (és bár másképp, de a férfiak számára is). Az Egyesült Államokban zajló változások az abortusz szabályait illetően elborzasztanak, mintha visszafele mennénk az időben. Már most látszik, hogy az abortusz szigorítása leginkább a rászoruló, anyagilag, érzelmileg vagy más módon kiszolgáltatott nőket érinti majd hátrányosan. A magyar abortusztörvény nem csak a magzati életről, illetve a terhesség megszakításáról szól. Ez a törvény többek között azt is kimondja, hogy az állam köteles támogatni a rászorulókat a fogamzásgátló eszközök beszerzésében, valamint biztosítani a felvilágosítást a születésszabályozásról az iskolákban. Ehhez képest Magyarországon a fogamzásgátlás nagyon drága, az óvszer, a tabletta és más fogamzásgátló eszközök kifizetése sokak számára egyáltalán nem triviális. A szexuális felvilágosítás minősége teljes mértékben az adott pedagógus és iskola szemléletén múlik, így sokan nem jutnak hozzá a kellő érzékenységgel átadott információkhoz. Mióta a Fidesz elindította az LMBTQ-közösség elleni hadjáratát, a helyzet még rosszabb.

Ön szerint mennyire szexista a magyar közélet? Van ehhez kapcsolódó saját élménye?
Nagyon. Szerintem nem az egyértelmű szexista beszólások a legkárosabbak (amelyek mindennaposak a közéletben), hanem a kevésbé tetten érhető, a mindennapjainkba betokosodott szokások, minták. Mindennapos élményem volt alpolgármesterként választókkal, civilekkel, szakmai szervezetekkel folytatott egyeztetéseken, hogy a női meghívottak jellemzően utolsónak, rövidebben, a férfiakat követően szóltak hozzá a megbeszéléshez még akkor is, ha nagyon is felkészültek voltak a témában. Külön oda kellett figyelnem arra, hogy ha egy nő föltette a kezét, hogy szót kérjen, akkor ne hagyjam, hogy elsikkadjon a jelzése.
Jellemzően amikor egy nő eljut odáig, hogy közügyekkel foglalkozzon, akkor már nagyon is felkészült a témában. Sokszor azonban kisebb az önbizalmuk, mint a férfiaknak, illetve hiányzik a támogató közeg (nőktől és férfiaktól egyaránt), amelyben szót tudnak kapni, amelyben hatást tudnak kifejteni.

Mikor tapasztalt legutóbb hátrányt amiatt, mert nő?
Mindennaposak a beszólások a közösségi médiában a »hogy vagyok felöltözve«, vagy a »ki mit csinálna velem« típusú üzenetek, de álságos lenne nekem erre panaszkodnom. Azoknak a nőknek a tapasztalatai a fontosak, akik rendkívül alulfizetett mesterségekben dolgoznak az országunkért. Azért vagyok nagyon mérges a kormányra, mert erőszakos retorikájával és a megfelelő intézkedések hiányával pontosan ezeknek a nőknek a helyzetét nehezíti meg.”

Nyitókép: Orosz Anna Facebook-oldala