Adománygyűjtést kezdeményez kárpátaljai egyházi és civil szervezetek számára a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége. A SegítőKÉSZ névre hallgató kezdeményezés célja, hogy támogassa azokat, akik részt vesznek a háborús menekültek ellátásában, illetve az egyre nehezebb helyzetbe sodródó kárpátaljai rászorulókon annak érdekében, hogy karitatív tevékenységüket továbbra is hatékonyan tudják végezni.
A forrásokat „aktuális és konkrét igények alapján” osztják szét partnerszervezeteik között, ezzel lehetővé téve, hogy célzott módon, hatékony és gyors segítséget tudjanak biztosítani.
Nagy szükség van a segítségre Kárpátalján
Mint írják, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége fennállása óta kiemelten fontosnak tartja a Kárpát-medencei magyarság támogatását, ezért szoros kapcsolatban áll Kárpátalján is több egyházi és civil szervezettel. A KÉSZ ezekre a partnerszervezetekre hivatkozva arról tudósít, az elhúzódó orosz-ukrán háború miatt az érintett területeken továbbra is nagy szükség van segítségre és támogatásra, mert a menekültek ellátása folyamatosan sok munkát és forrást igényel.
Drága a gyógyszer, az élelmiszer, nehezen lehet üzemanyaghoz jutni, az idősek pedig sok helyen egyedül maradtak és komoly anyagi nehézségekkel küzdenek.
„Személyesen is fontos számomra ez a kezdeményezés a gyökereim miatt. Görögkatolikus magyarként ezer szállal kötődöm Kárpátaljához történelmi, spirituális és személyes kapcsolatokban” – mondja lapunknak Makláry Ákos. A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége elnök számára „Kárpátalja valóban testvér, még akkor is, ha olykor hosszú órákat kell is várni a határon, hogy találkozhassunk”. Úgy tapasztalja, Beregszászon beszélik a legszebben a magyar nyelvet. „Az ottani szervezeteket is emberek alkotják, így ismerve sokakat, személyessé válik az intézményes kapcsolat is”, mondja.
Imádság, jó szó, fizikai segítségnyújtás
A görögkatolikus pap szerint, „az elmúlt hónapokban sokan levonták azt a következtetést, hogy a média háborús híreit erős fenntartással kell fogadni”, ugyanis, mint emlékeztet, minden oldalról sok az álhír és a megtévesztés, ezért még inkább felértékelődött a személyes kapcsolat. „Ott élő barátainkkal folyamatos a kapcsolatunk, sok-sok történetet hallottunk tőlük, mondhatom, hogy képben vagyunk.
A határon pedig csak szomorú és reményvesztett emberrel találkoztam. Az imádsággal, a jó szóval és a fizikai segítséggel ezt kell orvosolnunk”
– hangsúlyozza a lelkipásztor.