Jellemző történet: 1921 nyarán csendőrök vitték el a fejérmegyei Polgárdi körorvosát, Somogyi Nátánt, aki asszisztense segítségével több száz illegális abortusz hajtott végre a településen. Mint a megdöbbent jobboldali Új Nemzedék megjegyezte, a férjek „valamennyi esetben tudtak feleségük és az orvos közti kapcsolatról” – tudniillik az abortuszok végzéséről –, és mikor letartóztatták Somogyit, „a polgárdiak ki akarták szabadítani az orvost”, a tömegek végül „erélyesen” kellett feloszlatni.
A kormánynak vidéki magyarok kellettek, a vidéki magyaroknak pedig a „családtervezés szabadsága”.
Igaz, más orvosok inkább a kurzus véleményét osztották. Prohászka Ottokár naplójában 1921 áprilisában mindenfajta kommentár nélkül osztotta meg a következő történetet: „A volt székesfehérvárcsurgói grófi orvos az egykét üldözte, s a faluban él az emléke. Egyszer elhívták egy gyermekét elhajtó asszonyhoz, aki vérében fetrengett. A küszöbön megállt s ordította: »Dögölj meg, aki az Isten ajándékával így tettél!« Nem ment be hozzá; mire Csákberényből hívták az orvost, meghalt az asszony”.
Hasonlóan kemény véleményen volt a konzervatív-liberális lapszerkesztő Rákosi Jenő, aki „Dunántúli” álnevén arról írt saját lapjába, hogy „meg kell bélyegezni a községet [ahol dívik az egykézés], a többi világtól – mint a járványos helyet – el kell különíteni. Vásárra ne járhassanak, a városba be ne eresztessenek. Hirdettessenek ki az egész országban, mint bélpoklosok, kiknek másunnan férjhez lányt nem szabad adni, csak lányai mehessenek férjhez máshová is, ha megvezekeltek és szükség esetén egyházi interdiktum alá kell őket vetni. Szodoma és Gomorrha tüze és semmiféle fűz nem elég neki és az országos kormány kötelessége rájok szabadítani ezt a tüzet”.
Talán jellemző, hogy véleményét mégsem vállalta fel névvel.