Mindenki rá akar ugrani a koncra

„Mi történik most a Jobbikban Ön szerint?
Az erőforrások elosztása. Mindenki rá akar ugrani a koncra. Hall mostanában olyan politikusi mondatokat, politikai üzeneteket a paneleken kívül, amit néha fölraknak a Facebookra? Látott olyan jobbikos képviselőt az utóbbi időszakban, aki bement volna egy televízióstúdióba, és a párt vízióját érthetően felvázolta volna a nézők számára? Nincs politizálás, csak veszekedés.

Milyen politikai közösség az, amelyiknek onnantól kezdve, hogy 2,2 milliárd forintról 700 millió forintra csökken az állami támogatása, a tevékenysége kimerül a belső viszálykodásban? Mindez közpénzből történik. Legalább lenne valami felelősségérzet bennük. Az adófizetők olyan jól tartanak minket, hogy meg kellene hálálnunk azzal, hogy minőségi politikai tevékenységet mutatunk fel, és igazi népképviselőknek látszódunk. Eszükbe sem jut. Nekem az a legnagyobb fájdalmam, hogy sokan sokat dolgoztak azért, hogy ez a párt 20 százalékot érjen el 2018-ban. Nagyon sok embernek az áldozatkész munkája van benne. Most itt van ez a pár idióta, pénzéhes szarjankók, akik gyakorlatilag felélik a pártot.

Kikből áll a puccsista csapat?
Potocskáné maga mellé édesgette Ander Balázst, Dudás Róbertet, illetve Magyar Zoltánt is. Bennük az a közös, hogy korábban parlamenti képviselők voltak, de kiestek az Országgyűlésből, és jelenleg csak elnökségi tagok.

A történet akkor válik érthetővé, ha tudjuk, hogy Magyar Zoltánt soha nem választotta volna be az elnökségbe a közgyűlés, ha Jakab Péter nem támogatja. Tizenkét évig képviselő volt, de utált dolgozni. Most azt az embert támadja, aki tisztséget adott neki. Hátba szúrja. Milyen emberek ezek? Még 2019-ben írtam egy nyílt levelet Jakab Péternek, amit nemrég újra megosztottam a Facebookon. Leírtam neki már '19-ben, hogy mi fog történni. Igazam lett.

Azt tudni kell, hogy amikor Potocskáné megjelent a Jobbikban, akkor senki nem állt szóba vele, mindenki ellenszenvvel viseltetett iránta. Az volt az általános vélemény, hogy nem jobbikos, semmi keresnivalója közöttünk. Én voltam az egyetlen, aki odaálltam mellé, és segítettem őt. Mindenben. Mintha a húgom lett volna. Az első pillanatban, amikor beédesgette magát Jakab Péterhez, és látta, hogy neki áll a zászló, akkor felült a leggyorsabban robogó szekérre. Közben engem nemcsak hátba támadott, hanem teljesen lejárhatott a többiek előtt, nekem tulajdonítva másokról alkotott rossz véleményét.”

Nyitókép: atv.hu